A Gallup-felmérés szerint nemcsak a legszegényebb, de a legfejlettebb országok lakosai sem képesek mindig elérni, hogy megfelelő otthont teremtsenek maguk és/vagy családjuk számára. Bár a vizsgált „nem megfelelő otthon” kifejezés az otthontalanságtól kezdve infrastrukturális hiányosságokig sokféle gondot magában foglal, az adatok azt mutatják, a probléma, így vagy úgy, de minden országban ismert. A 2009–10-ben végzett kutatás eredményei szerint a volt szovjet tagköztársaságokban és a szubszaharai régióban vannak a legtöbben (31–31%), akiknek a múlt években olyan anyagi gondjai voltak, amelyek miatt nem tudták lakás-fenntartási kiadásaikat fedezni, avagy egyáltalán nem volt fedél a fejük felett. A lakásproblémákkal küszködők aránya a latin-amerikai és a karibi térségben 21 százalék, Ázsiában 17 százalék, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 14 százalék volt a vizsgált időszakban. Az Egyesült Államokban a megkérdezettek 11, Európában 8, Kanadában a lakosság 5 százaléka mondta el, hogy a kérdezést megelőző tizenkét hónapban voltak olyan anyagi nehézségei, amelyek miatt otthona veszélybe került. A vizsgált országokban összesen 19 százalék küzdött ilyen gondokkal.
A Gallup kutatása szerint Azerbajdzsán lakosai között a legmagasabb a lakásproblémával küzdők aránya. A megfizethetetlen lakásárak és az illegális építkezések miatt a helyiek háromnegyede állítja: nincs annyi pénze, hogy elfogadható otthonra tegyen szert. Más szovjet utódállamokban valamivel jobb a helyzet: Grúziában, Türkmenisztánban és Kirgizisztánban tízből négyen küzdenek lakásgondokkal, Lett- és Észtországban tízből csak ketten.
A lakáshelyzetben mutatkozó területi egyenlőtlenségek az afrikai országok körében is kirívóak. Csád és Libéria a vizsgált 128 ország közül a második és harmadik legrosszabb helyzetben lévő állam. Előbbiben a helyiek 53, utóbbiban 51 százaléka küzd az otthontalanság nyomasztó terhével vagy veszélyével. Ezzel szemben Zimbabwe területén a rendkívül magas infláció ellenére is csak a lakosok 19 százalékának vannak ilyen problémái. A kontinensen a legjobb helyzetben a dél-afrikaiak vannak: körükben 15 százalék a rossz anyagi helyzetűek aránya.
A tavaly év eleji nagy erejű földrengés és az újjáépítés idején tapasztalt lakásár-robbanás miatt egyáltalán nem meglepő, hogy a latin-amerikai régióban Haitin küzdenek a legtöbben lakásproblémákkal, igaz a térség más országaiban is sokan vannak hasonlóan rossz anyagi helyzetben. A természeti katasztrófa sújtotta országban tízből négyen számoltak be tavaly lakásgondokról; a szomszédos Dominikai Köztársaságban ez az arány háromból egy.
A felmérés eredményei szerint a szingapúriak élnek a legjobb körülmények között a világon: a térségben alig 1 százalék azok aránya, akiknek lakhatási körülményei nem megfelelőek. Ez az érték számos fejlett ázsiai országban is viszonylag alacsony: Japánban 9 százalék, Hongkongban és Tajvanon 12 százalék. Kínában, Vietnamban és Dél-Koreában már magasabb, 19, illetve 18 százalék a lakásproblémával küzdők aránya. Sokkal súlyosabb viszont a helyzet Kambodzsa (50%), a Fülöp-szigetek (49%) és Afganisztán (47%) területén.
A Közel-Kelet szintén azon régiók közé tartozik, ahol viszonylag jobbak a lakhatási körülmények. Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Izrael lakosai körében például tízből kevesebb, mint kilenc azok aránya, akiknek gondot okoz a megfelelő otthon megteremtése.
Az Egyesült Államok és Kanada, továbbá Európa legtöbb országának lakói sokkal jobb körülmények között élnek, mint a nemzetközi átlag. Kanadában és több nyugat-európai országban, például az Egyesült Királyságban, Svájcban, Hollandiában csak 5 százalék körüli a nehéz helyzetben élők aránya. Dániában és Luxemburgban a legjobb (2-2%) a lakáshelyzet, Montenegró (18%) és Albánia (17%) területén pedig a legrosszabb. Az Egyesült Államokban tizenegy százalék a lakásgondokkal küzdők aránya, ami valamelyest rosszabb, mint a görög és a lengyel (10–10%), a cseh és a magyar (9–9%) vagy a belga (8%) adat.