A szédülés egy mindenki által jól ismert állapot, amit gyakran nem veszünk elég komolyan, holott súlyos betegség jele is lehet.
A szédülés, azaz orvosi nyelven a vertigo – pontos szakmai definíciója szerint – szubjektív érzet, ami közben torzul az egyén statikus gravitációs tájékozódási képessége, a beteg a saját vagy a környezete mozgását kórosan érzékeli. Eredete lehet központi idegrendszeri vagy belső fülből áradó.
Fontos tudnivaló, hogy az egyensúly fenntartásában szerepet játszik a vizuális rendszer, az agy testérzékelő rendszere, , valamint a vesztibuláris rendszer, amit két részre oszthatunk. A perifériás vesztibuláris rendszer (a belső fülben lévő félkörös ívjáratok, az otolith apparátus és az egyensúlyi ideg), illetve a centrális vesztibuláris rendszer (amit a központi idegrendszer bizonyos részei alkotnak). Az egyensúly fenntartásáért felelős struktúrák ismerete elengedhetetlen, mert csak így tudjuk elkülöníteni, hogy a szédülés okai között fül-orr-gégészeti (perifériás eredetű szédülés), neurológiai probléma (centrális eredetű szédülés), esetleg más kóros eltérés áll-e.
Hirtelen jelentkező szédülés esetén mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni. Szédülés esetén számításba kell venni azt, hogy milyen jellegű, hány éves a beteg, vannak-e társbetegségei, milyen tünetek társulnak a szédüléshez, mennyi ideig tart a szédülés. Volt-e már valaha hasonló panasza, társul-e a szédülés mellé például hányinger, hányás, halláscsökkenés, fülzúgás, kettős látás vagy végtaggyengeség.
A múlt évek tanulmányai azt mutatják, hogy egyre gyakrabban érkeznek a sürgősségi osztályra szédüléssel jelentkező olyan betegek, akiknél belszervi kórfolyamat, például a folyadék–elektrolit-háztartás zavara, szívritmuszavar, akut mérgezések, szívinfarktus, hipoglikémia, azaz: amikor a vércukorszint a normális érték alsó határa (3 mmol/l) alatt van, illetve vérszegénység áll a háttérben.
A szédüléses esetek felében belszervi kórfolyamat áll, a további 40-45%-ban az egyensúlyrendszer kórképei jelentkeznek. Ha a fizikális vizsgálat arra utal, hogy a szédülés centrális eredetű, a beteget minél hamarabb ideggyógyászati szakellátásban kell részesíteni. A fül-orr-gégészeti eredetű szédüléssel járó betegségek estében a BPPV vagyis a benignus (jóindulatú) paroxysmalis helyzetváltoztatásra fellépő vertigo okozza a leggyakrabban a panaszokat, ami mindenekelőtt nőknél szokott előfordulni. Százezer felnőttből mintegy 40-60 embert érint. Fiatal- és időskorban egyaránt előfordulhat és speciális tornával hatékonyan kezelhető.
A neuronitis vestibularis, az egyensúlyszerv idegsejtjeinek gyulladása szintén fül-orr-gégészeti kórkép, azonban a stroke-ot (szélhűdést, agyvérzést, agyérgörcsöt) utánozhatja. Ez a betegség 40-50 éves kor között jelentkezik általában, jellemzője, hogy hirtelen egyoldali egyensúlyi funkciócsökkenés alakul ki. A jó hír azonban, hogy sok esetben ez a funkció visszatér pár héten belül. A beteg 24 óránál hosszabb ideig tartó, forgó jellegű szédüléséről számol be, melyhez vegetatív tünetek is társulhatnak. Ezek a páciensek gyakran ágyhoz kötöttek, kórházi ellátásra szorulnak. A legerősebb tünetek 3-4 nap alatt elmúlnak és körülbelül egy hónap múlva panaszmentesség alakulhat ki. Ha az érintett oldal egyensúlyi funkciója nem tér vissza a központi idegrendszernek kell átvennie a szerepet, de ez a folyamat csak igen lassan zajlik le, akár hónapok is eltelhetnek, amíg teljesen rendeződik a beteg állapota.
A fennmaradó 10%-ban a test helyzetének térbeli elhelyezkedésének zavara, a térérzékelés kérgi érintettsége áll fenn, amelyet perzisztáló posturalis-perceptuális – mozgással összefüggő bizonytalanságérzés okozta – szédülésnek (PPPD) nevezünk. A betegek krónikus szédülésre panaszkodnak, amilyhez gyakran pszichés terheltség is társul. Azonban széles skálájú tünetegyüttesről van szó, ami gyakran a szakembereknek is fejtörést okozhat. Fontos a vesztibuláris torna, mert nagyban hozzájárulhat a pácines állapotának javulásához.

Az itt említett betegségek csak szemelvényként foghatók fel, szem előtt tartva, hogy a szédülés olyan szubjektív érzet, amely nagyon sok betegség tüneteként jelentkezik, ezért a társszakmák közötti együttműködés elengedhetetlen.

