(Írta: Iván Gizella / ujnepszabadsag.com) Mi a fene van? Nem nyílik. Kattintok. Újra és újra. Biztos bennem van a hiba, mert nem tagadom, nem vagyok számítógépes zseni, de egy videót csak meg tudok nézni a gépemen, ha akarok. Vagy ne is erőlködjem, mert lehet, hogy vírus? Á, az biztos nem. Gondoltam én.
És nem is gondoltam rosszul, mert mindössze egy ártatlan videót küldött az egyik ismerősöm Svájcból. Kérdeztem tőle, mi van rajta, mondta egy afféle kedves történet, amiben gyerekek segítenek egymásnak. Akkor nem lehet tiltott tartalom, különben sem feltételezem róla, hogy olyat küldene. Nos, akkor próbáljuk meg újra, gondoltam.
Akkor sem ment. Sőt, megjelent egy szöveg, hogy a videó az én országomban nem megnyitható. Mi van? Ilyet még nem láttam. Aztán olvasom tovább, s kiderül: jogi felkérés érkezett a tartalom korlátozására olyan helyeken, ahol az emberi jogokat nem tartják tiszteletben. Azt is írták, hogy a szabályaik alapján ellenőrzést végeztek és miután meggyőződtek róla, hogy ahol nem tartják meg a törvényeket, ők bizony korlátozzák a hozzáférést a tartalomhoz.
Furának tartottam, s mi tagadás, bosszankodtam, de úgy gondoltam, ez nem nekem szól. Csakhogy a szöveg makacsul ott virított a képernyőmön. A szöveg, ami ez esetben egy ország szégyene. El is hessegettem magamtól ezt az érzést, viszont ahogy teltek a percek, kénytelen voltam rájönni, hogy ez bizony az én szégyenem is, mert én vagyok az ország.
Ne nevessen senki, nem képzelem magam miniszterelnöknek!
Ám ebben az esetben, nem húzhatom ki magam, vagyis nem lehetek különc, aki azt mondja, jó, jó, de én nem olyan vagyok… én nem csináltam semmit.
Én, bizony, nem. De azt nem feledhetem, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága pár évvel ezelőtt embertelen és megalázó bánásmód miatt ítélte el Magyarországot egy iraki menekültcsalád ügyében. A család négy hónapot töltött egy konténerben a Szerbia és Magyarország közötti tranzitzónában.
Akkor is nagyon szégyelltem magam. Mások helyett.
Hiszen ez az én országom, az én hazám bűne. Senki sem fogja úgy érteni ezeket a témákat, hogy ezt az aktuális politikai hatalom intézte, tette, a világ szeme előtt Magyarország a bűnös. Benne én és a gyermekeim, még az unokáim is. Akik, ha épp külföldön vannak, könnyen megkaphatják, ilyenek vagytok ti, magyarok. Ugyanolyan érzés lesz, mint amikor Bécsben kiírták: „Magyar, ne lopj!” Vagy még sokkal rosszabb.
És miközben néztem a képernyőt, elkezdtek potyogni a könnyeim. Csakhogy a szégyent a könnyek nem tudják lemosni.