A vándorló Kálmán, aki a XI. század első felében járt ezen a vidéken, minden valószínűség szerint ír királyfi volt, és zarándokúton a Szentföld felé (vagy onnan visszatérőben) fennakadt a helyiek éber ellenőrzésén. Ez mindenekelőtt szokatlan, idegen öltözékével függött össze, de nyelvi nehézségei sem segítették helyzetének tisztázását. Összetévesztették egy kémmel, vagy éppen őt nézték – magyar vagy cseh – spionnak, egyre ment: hősünket felakasztották Stockerau mellett egy kiszáradt bodzafa ágára.
Ezután azonban csodák estek: a száraz ág kirügyezett, a rajta függő test pedig az idő múlásával is épen maradt, sőt ha egy beteg megérintette, az meg is gyógyult. Ezt látván a környék ura, Henrik őrgróf akként döntött, hogy az idegen megérdemli a végtisztességet. Átszállíttatta tehát Melkbe, és ott 1014-ben eltemették az akkor már szentként tisztelt zarándokot. A temetés napja, október 13-a most is az ő ünnepe országszerte, a XVII. század közepéig Kálmán volt Ausztria védőszentje.
A magyar szentek legendáriuma ugyancsak foglalkozik a melki sírbolt lakójával. Nyilvánvaló félreértés nyomán Skóciai Szent Margit fiának vélték, akinek – anyja révén – köze lehetett az Árpád-házhoz. (Ámde III. Malcolm skót király neje 1047-ben született Mecseknádasdon, egy skót királyfi és egy magyar hercegnő lányaként – tehát jóval később, mint a Kálmán-történet datálódik.)
Azt minden esetre az ausztriai a krónikák is leírják, hogy Szent Kálmán iránt a magyarok feltűnő érdeklődést tanúsítottak, olyannyira, hogy el is vitték Melkből a holttestét, s „nagy tisztelettel” hosszabb időn át Székesfehérváron őrizték. Az „elszármaztatás” valószínűleg Orseolo Péter királysága idején, valamikor az 1040-es években esett, s bár néhány év – vagy évtized – múltán Kálmán földi maradványait visszavitték Melkbe, a koponyáját állítólag még jó ideig Székesfehérváron tartották . Ami viszont valószínű: I. (Könyves) Kálmán királyunk (1074?-1116) az ő tiszteletére kapta a nevét.
Szent Kálmánt nemcsak Ausztriában és Magyarországon tisztelik, de Bajorországban is. Mindenekelőtt a beteg állatok – lovak, ökrök – védőszentjét látják benne, de arról is lehet olvasni egyes krónikákban, hogy ő lenne az akasztottak (!), sőt a hírszerzők (??) patrónusa …
