Nem mindenki ismeri be, én igen, hogy rugdosom a feleségem. A feleségem békés természet, nem fenyeget feljelentéssel, válással, ha belerúgok, elsőként azt kérdezi, hogy mennyi az idő.
Mindig éjszaka rugdosom, nem vagyok villamos, nem csilingelek, én álmomban focizom, jön a labda, a lábam lendül, az asszony meg felébred. Ennél rosszabbat sosem teszek, függőleges helyzetben az emberbe jóság költözik, ilyenkor azt is megígéri, hogy másnap gyomlál a kertben, és még vizet is enged a mosogatóban száradó edények aljára.
Napjaink közéletét sok mindenhez hasonlítják, nekem a hitvesi ágy jut eszembe. Világszerte látom, hogy a parlamentek üléstermében képviselők szunyókálnak. Édes istenem, alusznak. Ennél jobbat nem is tehetnének. Egy kis jóindulattal, még a szájuk szegletéből kicsorduló anyatejet is érzékelhetjük.
Az alvó politikus a világ legártatlanabb teremtménye. Mint a festményen a gombolyaggal játszó kiscica. Nem terjeszt rémhírt, nem gerjeszt félelmet, nem lop, nem törvénykezik. Álmában nem üldöz migránsokat, nem keres civil ügynököket. Álmában bíróság elé sem fekhet, elítélni pedig csak az éber állapotban elkövetett csalások miatt lehetne. Alvó politikusnak nem hajlik maga felé a keze, hanem leesik az ölébe. Külön előnye a lóbőrt húzó honatyának, hogy horkolása olykor elnyomja a felszólaló hangját, így sokan még a tettestársként elkövetett hallgatás bűntette alól is mentesülhetnek.
A lesifotósok, az interneten csetelők, a fogpiszkálón is csomót keresők tudhatnák, hogy a képviselők értük/értünk, a népért alszanak, nem ellenünkre. Ezért, ha álmukból felriadva, zavartan kérdeznék, hogy mennyi az idő, meg kell őket nyugtatni. Van négy évük, nyugodtan folytathatják.
Felriadás pillanatában csak a feleségem türelmetlen, az első kérdését követi a második: na, jön már az a kávé?