Szeptemberi képes krónika, Győr

Mindig is szerettem fényképezni, miközben állítom, hogy sosem voltam hivatásos fotós, fotóművész meg pláne nem. Csak kattintgatós, mert észre-észreveszem a fonákságokat. Aztán meg írok hozzájuk vagy néhány, vagy sok sort. Miként most is, a szeptemberben kattintgatott néhány felvétel mellé. (A nyitó képen a győri, Király utcai egyik múzeumépület, a Napóleon-ház.)

Látszólag kiváló ötletnek bizonyult a (feltehetően) műgyantaburkolat a városi fák köré, megakadályozandó a sárképződést, átengedvén viszont a csapadékot a fa gyökérzetéhez.

Csakhogy ennél sokkal szakszerűbben kellett volna használni az okos találmányt, mert így nem sokat ér, ráadásul csúnya, nagyon csúnya. (Helyszín: Győr, Arany János utca.)

A város kellős közepén, szemben az áldott emlékű Bisinger József üvegesmester adománypénzéből épített városházával, a győri belvárost szerencsétlen módon eltakaró két üvegpalota lábánál, a föld alatti garázs lejárójának két oldalán fűvesítettek. A városháza felőli oldalon pompásan zöldell a pázsit, vele szemben sárgul, tele gyommal. Józan ésszel megfejthetetlen e kettősség.

Erről a példás rendszeretetről viszont csak elismeréssel írhat a krónikás: a felvétel a győri Tihanyi Árpád út 31. (Az ám, meg nem feledkezhetem róla: az utca névadója, Tihanyi Árpád tanár úr utolsó osztályának a tanulója voltam; az értelmetlen terror oltotta ki az osztályfőnök úr életét…) sarokház parányi kertjéről készült. Szeretettel, hozzáértéssel ápolt pázsit, szellemes ötlettel elhelyezett locsoló, fehérkavics-borítás a gaz ellen, és sejtelmes szoborfej. Jó ízlés, rendszeretet – példára sarkall.

Nem úgy, mint az Audi-város északi felének ezen a pontján (Bácsai út/Vidra utca) évek óta meg-megújuló gaztenyészet.

A tavalyi önkormányzati választás előtt az egyik képviselőjelölt (jóisten tudja már, milyen színben fungál éppen) buzgó módon elintézte, hogy legalább a járdát járhatóvá tegyék ezen a helyen, ám azt már „senki sem vette észre”, hogy mennyire elhanyagolt a vízelvezető árok. Időközben már a közmű-eligazító táblát tartó oszlop is elfáradt az álldogálásban, beleroskadt az árokba, ékesítvén azt, amit rendbe kéne tenni…

…miként a barokk Győr szívében, a Bécsi-kapu tér/Zechmeister utca sarkán lévő buszmegállót és közvetlen környékét. Az elsők között azt kellene kivezényelni munkára, aki kitalálta ezen a helyen a térkövezést, pontosabban: a kövezést ezekkel a kőlapokkal. Tisztíthatatlanok. Mert ha tisztíthatók lennének, feltehetően, már rég letisztították volna róluk a mocskot. Miként Közép-Európa (talán) legszebb barokk tere kőlapjairól is.

Az ám, ezen a téren áll a földrész egyik legbájosabb barokk temploma, Wittwer Márton Athanáz karmelita szerzetes és építész tervezte. Nemrégiben csinosították a 18. század első negyedéből származó pompás építészeti alkotást, a többi között kijavították és átfestették a vakolatát. De nem az egészet! A keleti oldalát kifeledték a nagy szorgalomból. Meg is van ára, íme:

Ha valahol, itt igazán elkelne egy föld alatti hulladékgyűjtő! A pompás barokk környezet szégyene a karmelita templommal átellenben, az autóparkoló előtt “létesített” szeméttároló:

Ha a karmelita templom oldalából a Kazinczy Ferenc utca felé tekintünk: egyik ház szebb, mint a másik, kivéve például 6. számút. Mert miközben a tőle balra és jobbra magasodó két házat (Kazinzy utca 8. és 4.) pompásan fölújították, számomra ismeretlen okból a 6-ost kihagyták. Penész marja a homlokzatát (sajnos, nem egyedüli a környéken), amelyen a sárga festés jó néhány árnyalata megtalálható. Ezt írja az épületről a www.regigyor.hu portál gazdája, Kozma Endre:

„A 6. számú ház 1617-ben Földes Ambrus győri polgáré, 1703-ban még földszintes volt, de 1754-ben már emeletes. A század utolsó negyedében Gömöry Dávidnak, Győr megye főorvosának birtokában volt. Gömöry egyike a magyar orvostudományi irodalom úttörőinek. A XIX. század első felében Schmidt Ferencé. Ő építtette az 1850-es években Fruhman Antallal (győri építész, rajztanár, 1801–73) a ma álló házat. Kora romantikus homlokzatának közepén a kapu felett ott találjuk a kedvelt győri motívumot, az első emeleti zárt erkélyt.”

Még mindig a Kazinczy utcában nézelődvén: örömmel tapasztalja a krónikás, hogy végre kezd kibontakozni a valamikori Korona Szállónak (Kazinczy utca 10–12.) a Sarló közbe hosszan benyúló, sok-sok évtizeden át elhanyagolt épülettömbje.

Tudható róla, hogy „homlokzatának keleti részén a padlástér attikája zsalus ablakkiképzésével, két szélén szfinx szoborral második emelet benyomását kelti. A nyugati épületrész egyemeletes homlokzatát timpanon zárja le (forrás: internet).

Sajnos, nem minden ennyire biztató. A soknevű belvárosi utcában (Úri utca, Szent Rudolf utca, Király utca, Gutenberg utca, Szent László király utca, Alkotmány utca és most újra Király utca) szebbnél szebb műemlék és műemléki jellegű épületek sorakoznak. Köztük, mindjárt az elején, a második különösen nevezetes (mindenekelőtt nem a valamikori Lantos-féle tánciskoláról…): a XVII. századi eredetű, majd barokk formában a XVIII. (a forrásnak tekintett museum.hu oldalon VIII. század szerepel!) században átépített polgári lakóházat Napóleon-háznak is nevezik, mert a vesztes kismegyeri csata után, 1809. augusztus 31-én itt töltött egy éjszakát Napóleon. Ma a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tulajdona, grafikai műhely és galéria – kívülről siralmas állapotban. Lapunk nem egyszer tette már szóvá, a városházi illetékesek a fülük botját sem mozgatták, és úgy látszik, a regnáló hatalmat gyakorló pártnak sem szúr szemet, holott az irodája éppen a Napóleon-házzal szemben működik – hetente kétszer…

Az ám, a Napóleon-ház mögötti (inkább köz, mint) utca (Szabadsajtó utca) szintén halálos betegségben (omladozás) szenved. Pedig, ha az ember jól előre néz, akkor a Bécsi-kapu tér – a győri barokk – pompás és büszkeségre okot adó remekeinek egy részét láthatja. Még szerencse, hogy a nagyszerűen fölújított sarki banképület eltakarja a tér szégyenét:

az ország egyik kiemelkedően gazdag személyiségének kft.-je által jó ideje megvett, alul-fölül omladozó, fölújításra réges-rég megérett, ám kezdetben földszinti paravánnal, később (és ma is) kétemeletes, festett vászonnal takart Bécsi-kapu téri Schäffer-ikerházat.

A régi polgármester botrányos lemondása után a kft. vezetője készséggel közölte szerkesztőségünkkel, hogy (szó szerinti idézet!) „egyenlőre keressük a Schaffer ház legoptimálisabb hasznosítási és ehhez kapcsolódó felújítási lehetőségét…” Az értesítés tavaly novemberi keltezésű.