Szelíd luxus, írja az Index meleg, bársonyos hangon Tiborcz újonnan megnyitott, lényegét tekintve viszont abszolút zárt elitklubjáról, ahol fotókat nem készíthetett ugyan, de a cikk szerzője biztosítja az érdeklődő közönséget arról a megingathatatlan jó ízlésről, aminek szilárd alapját az a visszafogottság képezi, ami eddig csak az angol privát klubok sajátja volt, mostantól pedig a magyaroké is.
Nem mindenkié persze, sőt, nem is minden gazdag emberé, a tagfelvételről ugyanis egy titkos bizottság dönt, nyilván egy titkos, ám szinte biztosan anglofil szellemet árasztó protokoll alapján, és csak azt veszi be tagnak, akinek a pedigréje tökéletes, előélete makulátlan, köztörvényes bűntől mentes, közpénz a kezéhez nem tapad, mindenekelőtt pedig nem magamutogató, hanem nagyon is visszafogott.
Kétségtelen, hogy ezzel a kívánságlistával, ha komolyan veszik, azért lehetnek problémák, véglegesített tag esetleg évekig nem lesz, még portás se, egyedül a kertészi állást sikerül betölteni, de ne legyünk türelmetlenek, és vegyük észre az új irányt, amely felé most a rezsim ujja mutat.
Szerénység, elvtársak – mondja A tanú című filmben Bástya elvtárs, kisebb hajó, nagyobb szerénység, üzeni most a visszafogottság erényét Gulyás miniszter és Kövér házelnök a 26 000 milli forintba került Rose d’Or nevű jacht tulajdonosának, magának Mészáros Lőrincnek, akit Pesty László ősfideszes is megtámadott, vagy magánbecsületből, vagy felkérésre, nem tudjuk, viszont bőven a mainstreamen belül. A córesz az országban nő, tizenhárom év gazdaságpolitikája összeomlott, az extenzív fejlődés minden forrását felélték már, amit ugyan nem látnak, és az akkugyár-invázióval épp most készítik elő a teljes bedőlést, azt viszont érzik, hogy a lopott vagyont most nagyon nem jó mutogatni. Amíg volt pénz, és amíg abból jutott bőven a középosztálynak, és hullottak morzsák a szegényeknek, addig a társadalom nagyobb részét nem érdekelte az ország szemérmetlen kirablása.
Most kezd ingerült lenni.
A tartalékokat felélték, az infláció még mindig magas, az energiaárak elszálltak. Néhány éve még a kormány magángépeit és a NER-jachtokat közönnyel vették tudomásul, ma a Rose d’Or okán mindenki őrjöng, és persze sokan úgy tesznek, mintha az a Mészáros, akit látnak, létező személy lenne, és nem egy báb. Mindenesetre Orbán, miközben „szerénység, elvtársak” jelzéseket küld az oligarcháinak, felhasználja az alkalmat arra is, hogy Mészárost eltávolítsa, megkülönböztesse magától. A rendszergazda amúgy a 60. születésnapjára orwelli méretűnek készülő benyaláshullámot is a fenti okok miatt állította le, bár a születésnapi hálaadó szentmise „hazánkért, népünkért, vezetőinkért” azért nem maradt el a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánián, ahogy tizenhárom éve egy sem.
Most egy kicsit kevésbé toljuk az arcotokba, hogy mennyit is értek a saját hazátokban, de ne higgyétek, hogy ettől valakik lesztek. Itt vagyunk, és itt maradunk.

