Nagy ünneplés az Európai Parlamentben, zavarodott hallgatás az Európai Bizottságban – írja az új német koalíciós megállapodás uniós fogadtatásáról a berlini taz, azaz a Tageszeitung/Napilap kedvelt, széles körben használt, rövidített címe.
Németországban hamarosan hivatalba lép az Ampelkoalition, vagyis lámpakoalíció, mármint közlekedésilámpa-koalíció, ami a benne részt vevő pártokhoz kapcsolt színekről kapta az elnevezését: vörös–sárga–zöld, vagyis szociáldemokrata–liberális–zöldpárti. Az Európai Parlament olasz szociáldemokrata elnöke, David Sassoli azonnal gratulált Olaf Scholznak, az SPD kancellárjelöltjének, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság német kereszténydemokrata elnöke, volt német védelmi miniszter azonban feltűnő hallgatásba burkolózott.
A taz szerint megkezdődött a spekulálás, vajon csak meg akarja-e várni a hivatalba lépést, vagy pedig saját politikai jövőjét félti? Ez utóbbira lenne oka, hiszen a megkötött koalíciós megállapodás már Ursula von der Leyen utódjáról is szól. Az szerepel a dokumentumban, hogy a következő német EU-biztos jelölési joga a Zöldeket illeti meg, abban az esetben, ha a bizottsági elnököt nem Németország küldi. Ez egyértelműen a mostani bizottsági elnök elmozdításának a szándékát tükrözi 2024-re, amikor az Európai Unióban teljes tisztújítás esedékes.
Azt, hogy Ursula von der Leyennek a következő európai parlamenti választások után nincs esélye újrázni, egyértelműen ki is mondta a taz által idézett Moritz Körner német szabad demokrata – vagyis liberális – EP-képviselő. A bizottsági elnök asszony jobbára csak üres ígéreteket tett, és azokból alig valósított meg valamit – mondta Körner, akinek a szavai azt jelzik, hogy most már a szabad demokraták is csalódtak von der Leyenben. A szociáldemokraták és a zöldpárti EP-képviselők többsége már 2019-ben is ellene szavazott.
Mindez lehetne a német belpolitika saját ügye, de nem teljesen az, mert a berlini lap cikke feltűnő módon azt a megfontolást emeli ki és teszi az első helyre a von der Leyennel szembeni kifogások közül, hogy nem mutatkozott elég határozottnak Lengyel- és Magyarországgal szemben. A taz kiemeli: a vörös–sárga–zöld koalíciós megállapodás kifejezetten azt tartalmazza, hogy erre a két országra az eddiginél nagyobb nyomást kell gyakorolni, következetesebben és idejében kell alkalmazni és érvényesíteni a jogállamisági eszközöket. Ez von der Leyenhez intézett felszólítás – fogalmaz a lap –, hogy ne halogassa tovább a pénzcsapok elzárását a jogállami követelmények megsértői számára. Az ezzel kapcsolatos döntést a német EU-bizottsági elnök hónapok óta görgeti maga előtt – teszi hozzá a taz.
A lap szerint vitára lehet számítani az új német kormány és az Európai Bizottság vezetője közt a klímavédelem kérdésében – a koalíciós partnerek homályosnak tartják az eddigi vállalásokat –, valamint a gazdaság- és pénzügypolitikában, az uniós vállalások finanszírozásában is.
Mint a taz írja, van azért egy téma, amelyben adott az összhang Scholz és von der Leyen között: mindketten föderális, vagyis szövetségi állammá szeretnék továbbfejleszteni az Európai Uniót. A CDU-ban ezért megmosolyogták az Európai Bizottság elnökét, és Angela Merkel sem volt ehhez partner. Az új berlini kormánnyal azonban friss szelek érkezhetnek az EU jövőjéről folyó vitához – vélekedik a lap.
A londoni Financial Times beszámol arról, hogy Szijjártó Péter tegnap azt állította, az Egyesült Államok kísérlet tesz majd arra, hogy beavatkozzék a jövő áprilisban esedékes magyarországi választásokba, avégett, hogy elmozdítsa Orbán Viktor miniszterelnököt. A magyar külügyi tárca vezetője arra számít, hogy Washington az úgynevezett Magnitzky-törvényt fogja alkalmazni, amelynek alapján szankciók és más intézkedések hozhatók külföldiekkel szemben korrupció, illetve emberi jogsértések miatt. Szijjártó szerint már észlelték is a beavatkozási kísérletek előkészületeit, de minden illetékes magyar intézmény az ilyen próbálkozások elhárításán dolgozik.
Az amerikai külügyminisztérium nem adott választ a Financial Times azon kérdésére, hogy tervezik-e a Magnitzky-törvény alkalmazását Magyarországgal szemben. A lap emlékeztet arra, hogy Washington nem sokkal a bulgáriai választások előtt alkalmazta ezt a törvényt számos bolgár személlyel szemben, és ez hozzájárult ahhoz, hogy megbukjon Bojko Boriszov, az ország addigi erős embere.