Koronavíruskor/-kór: mit gondolunk, hogyan viselkedünk, miért aggódunk?

Nem lettünk sem vidámak, sem optimistábbak a német Friedrich Ebert Alapítvány és a Policy Solutions „Lélekben a járványon túl: a magyar társadalom a koronavírus-járvány negyedik hullámában” című közös kiadványának mai online bemutatóján; csak a reményt erősítette meg okos emberek számtalan kérdés felvetése, és a lehetséges válaszok felvázolása, hogy egyszer tömegesen megérti a társadalom, hogy mi zajlik körülötte. Megérti azt, hogy felelősen választott vezetői valóban a köz érdekeit szem előtt tartva próbálják meg kezelni azt a problémahalmazt, ami nem látszik sem csökkenni, sem megoldódni.

A Policy Solutions – ez a 2008-ban magánszemélyek által alapított, budapesti székhelyű politikai elemző és tanácsadó intézet, amely elkötelezett a demokrácia, a szolidaritás, az esélyteremtés és az európai integráció iránt – küldetésének tekinti, hogy rendszeresen átfogó és tényszerű képet adjon a magyar társadalomban zajló fő folyamatokról. Ennek jegyében kezdte el 2021 elején a koronavírus-járvány társadalmi hatásairól szóló kutatási sorozatát. Most, a második lépcsőben, szeptemberben 1000 személyes mintán vizsgálta, hogy a magyarok miként látják a járványt és a nyomában járó válságot a negyedik hullámban, különösen a múlt félévet jellemző nyitási tapasztalatok fényében. A már elkészült tanulmányban a PS munkatársai számos kérdésben alkalmaztak időbeli összehasonlító megközelítést azért, hogy a járvány hullámai közötti társadalmi változásokat feltárják. Így arról is képet kaphatunk, hogy miként alakult a járványügyi intézkedések támogatottsága, a magyarok gazdasági helyzetértékelése, az Orbán-kormány válságkezelésének megítélése, vagy az összeesküvés-elméletek elterjedtsége az elmúlt fél évben.

Számos új szempontot is vizsgáltak: ilyen a társas kapcsolatok alakulása a nyitás után, a világjárvány maradandó lelki nyomainak felmérése, a harmadik oltáshoz és az oltási kötelezettséghez való hozzáállás, vagy az oltás hasznában kételkedők motivációinak elemzése. Érdekes és igen beszédes tanulmány született, még úgy is, hogy tudjuk: ez a negyedik hullám több, mint aggasztó számainak megjelenése előtt készült.

A Friedrich Ebert Alapítvány és a Policy Solutions online tájékoztatóján a szakemberek semmi bíztatót nem tudtak nyújtani az érdeklődőknek.

A Policy Solutions-tanulmány bemutatásakor Bíró-Nagy András igazgató leszögezte: egy igen fáradt, lelkileg megviselt társadalom abban az állapotban van, hogy inkább hátralép egyet mindentől.

Azt, hogy a választók miként vonják meg ennek az időszaknak a mérlegét, mindenkinek érdemes ismerni, aki érteni szeretné, hogy mi történik Magyarországon 2021-ben. Talán ez a tanulmány is segít a magyar társadalom koronavírus-válság alatti tapasztalatainak és véleményének mélyebb megértésében, és ezáltal abban, hogy a válság utáni Magyarország olyan közpolitikákra épüljön, amelyek a társadalom legfontosabb problémáit orvosolják. Időközben szédítő tempóba váltott itthon a negyedik hullám.

Szeptemberben viszont még azt mutatta a felmérés, hogy tíz megkérdezettből hatan ellenzik (!) a kötelező oltás bevezetését. A magyarok alig több mint harmada (35%) támogatna egy ilyen rendelkezést. A kötelező oltás támogatottságát illetően az összes politikai csoportban abszolút többségben vannak az ötletet elutasítók.

A harmadik hullámhoz képest visszaesett a higiéniai védőintézkedések támogatottsága. Igen sokan nem tartják fontosnak a maszkviselést és a kézfertőtlenítést, miként az meg is látszik az utcákon, sőt, még a zárt terekben is.

A válaszadók csaknem háromnegyedének (73%) nem okozott problémát a visszatérés a lezárások nélküli életbe, a megkérdezettek több mint negyedének (27%) ez nem ment könnyen. Van egy számottevő kisebbség: akit traumatizált a járvány. Sokan vannak, akik a hosszú elzártság után feszengenek nagyobb társaságban (29%), illetve azok is, akik úgy érzik, hogy lelki segítségre lenne szükségük (28%). Kimagaslóan magas volt Budapesten azoknak az aránya, akik elszoktak a nagyobb társaságoktól:
tízből négy fővárosira ez jellemző.

Gazdasági értelemben a budapestieket és a gyermeket nevelő családokat viselte meg legjobban a válság.

Magyarország problématérképe 2021 őszére látványosan megváltozott. Élen a megélhetési kérdések, a lista végén a migráció, az LMBTQ-ügyek és a klímaváltozás. Az idei őszön a megélhetés magas költségei állnak az első helyen (47 százalékos említési arány); a másodikon az alacsony fizetések (46%), a harmadikon pedig az egészségügyi ellátás alacsony színvonala (38%).

Látványos változás még, hogy a korrupció a márciusi lista hatodik helyéről szeptemberben a negyedik helyre ugrott előre.

Külön kérdésblokkban vizsgálták a magyarok koronavírus elleni védőoltásokhoz kapcsolódó attitűdjeit. A válaszadók negyede mondta, hogy nem oltatta be magát (24%). A megkérdezettek 72 százaléka mondta azt, hogy felvette valamelyik vakcinát. A kutatás időpontjában a hivatalos statisztikák szerint a felnőtt lakosság 69 százaléka vett fel legalább egy koronavírus-védőoltást, tehát a mért átoltottsági arány mindössze 3 százalékponttal tért el a hivatalos kormányzati adatoktól. Azoktól a válaszadóktól, akik nem oltatták be magukat, külön megkérdezték, hogy mi áll a döntésük mögött. A válaszadók több indokot is kiválaszthattak, illetve a felsorolt válaszokban nem szereplő, egyéb okot is megnevezhettek. A leggyakrabban azt említették az oltatlan válaszadók, hogy félnek az oltás hosszú távú mellékhatásaitól (55%).

A megkérdezettek közel harmada az oltás hatékonyságában kételkedik (30%). Minden ötödik megkérdezett nevezte meg az oltás rövidtávú mellékhatásait (19%). Valamelyest kevesebben indokolták a döntésüket azzal, hogy nem félnek a koronavírus-megbetegedéstől (16%). Az oltás felvételének megtagadása mögött álló egyéb okokat 8% említett.

Határozottan nőtt a vírustagadók és az összeesküvés-elméletekben hívők száma. Ahogyan az alábbi ábra jelzi


nem sok jóra számíthatunk, hát még ha hozzáadjuk a tényt, hogy a lakosság 61 százaléka elutasítja a kötelező oltás bevezetését.

Az egész világ küzd, ki eredményes, ki pedig reménytelenül tehetetlen. El kellene dönteni, hogy a politikai vagy egészségügyi kockázat a fontosabb-e: az aktuális vezetők hatalmi játszmái, gazdasági önérdeke, vagy a társadalom egészének korrekt tájékoztatással járó leghatékony védelme; az emberek életének és egzisztenciájának megőrzése.

Az orvosi hivatásból fakadó érvek megfogadása, tanácsainak követése a döntéshozók sorvezetőjének kellene lennie. Különösen annak tudatában, hogy láthatóan nő az egész világon a bizonytalan tömeg, amelyik nem hisz el semmit.

Nálunk különösen nagy az intézmények iránti bizalomvesztés. Az igazi veszély az elitellenes, tudományellenes, racionalitás ellenes emberek sokasága, azoké, akik nem értik a világ működését. Aki pedig erre építi irányítói tevékenységét, az tudatos károkozó.

Lantos Gabriella, egészségügyi menedzser, Szűcs Zoltán Gábor, politológus, valamint Tordai Bence, közgazdász-szociológus, országgyűlési képviselő Bombera Krisztina moderálásával a legégetőbb problémaköröket járta körül. Ebből kitűnt, hogy szinte biztosan elkerülhetetlen lenne az oltás kötelezővé tétele. Tragikus fejlemények következnek, még akkor is, hogy az egyén, mindaddig, amíg nincsen személyes érintettsége, érdektelenül figyeli az eseményeket. A politika számára sincsen kibúvó. A választások közeledtével egyre nagyobb a tét. Kérdés, hogy a hazardírozó hatalom, vagy az egyelőre kevéssé markáns ellenzéki megszólalások tudnak-e nagyobb hitelességgel hangzani.

Persze mindennek az alapja lenne, hogy forrásokat, időt, energiát nem kímélve azok felé forduljon a figyelem és a meggyőző felvilágosító munka, akik nem értik mi folyik körülöttük. Őket kellene nem kiskorú vezetettekként, hanem felelős döntésképes felnőttekként megszólítani.