A politikus ugyanakkor nem válaszolt arra, hogy Oroszország veszélyes-e a kontinens számára, ellenben azt hangoztatta, hogy magyar megítélés szerint helyre kell állítani a normális kapcsolatokat Moszkvával.
Ami a bevándorlást illeti, Szijjártó megerősítette, hogy el kell törölni a kötelező kvótákat, ugyanakkor védeni kell a határokat az illegális migránsoktól. Megismételte, hogy Európa csak akkor lehet erős, ha erősek a tagállamok is. Ahhoz pedig nem szabad további nemzeti hatásköröket elvenni. A miniszter nem tekinti a Visegrádi Csoportot a német befolyás ellensúlyának az EU-ban. Szerinte ugyanakkor a négyek együttműködését nem veszélyezteti, hogy eltérően ítélik meg Oroszországot. Kizárta annak a lehetőségét, hogy Ausztria hivatalosan csatlakozzék a regionális szövetséghez. Ismét azt fejtegette, hogy Trump kül- és migrációs irányvonala sokkal előnyösebb az unió, de az egész világ számára is, mint a demokratáké. Várhatóan megszűnik ugyanis a nagy károkat okozó demokráciaexport. Megerősítette, hogy Orbán Viktor az új elnök beiktatása után ellátogat Washingtonba. Mint mondta, az Obama-kormányzat idején azért nem volt lehetséges az út, mivel az USA többször is megpróbált beavatkozni a magyar belügyekbe, amit az Orbán-kabinet visszautasított, és nem azokat a döntéseket hozta meg, amelyeket az amerikaiak vártak tőle.
Joschka Fischer úgy gondolja, hogy a nacionalizmuson áll vagy bukik Európa jövője. A Der Standardnak írt kommentárban a német diplomácia volt vezetője idézi Mitterrand volt francia elnököt, aki 1995-ben kijelentette, hogy a nacionalizmus a háborúval egyenlő. Merthogy az EU lényege éppen az, hogy szavatolja a biztonságot, a demokráciát és a békét, bár ez a szerep némiképp elhalványult az egymást követő válságok során. Persze jó két évtizede senki sem gondolta volna, hogy a nacionalizmus vidáman újjáéled szinte a földrész minden országában és magabiztosan halad a maga útján, miközben kinyilvánította, hogy az európai egység és integráció szétrombolását tekinti céljának. Ebben a tekintetben idáig a Brexit a csúcs, de ide lehet sorolni a magyar és a lengyel helyzetet is, nem beszélve Le Pen esetleges győzelméről.
Fischer szerint több oka van annak, hogy idáig jutottunk. Először is a 2008-i válságot kell megemlíteni, amely jócskán szétverte az európai szolidaritást és a kölcsönös bizalmat, továbbá tartósan aláásta a növekedést, miközben magas a munkanélküliség. A Nyugat úgy érzi továbbá, hogy az erőviszonyok Kelet-Ázsia javára tolódnak el. Ehhez járul, hogy az Egyesült Államok visszahúzódik a nemzetközi színtérről, Oroszország viszont nagyhatalmi politikát folytat. Azon kívül a kereskedelmi protekcionizmus és a nacionalizmus elválaszthatatlan egymástól, de ezt az európaiak mintha elfelejtették volna. Végül pedig ott van a félelem az idegenektől, a menekültektől. A nagy pártok és a demokratikus intézmények láthatólag nem kellőképpen tudták csillapítani ezeket az aggodalmakat, márpedig ha a kontinensen elterjed a félelem, az a bezárkózásban, az etnikai egyszínűségben, a múltban, vagyis a nacionalizmusban keresi a megoldást. És nem számít, hogy a „régi, szép idők” igazából véres káoszt jelentettek, amit éppen a nacionalizmus idézett elő. A tények nem érdekesek a nacionalizmusnak és közönségének.
A politikus kérdezi: komolyan gondolja-e bárki, hogy a hagyományos nemzetállamok választ tudnak találni a 21. század hatalmas kihívásaira? Ha igen, akkor ott nincs szükség az unióra, ám akkor jobb felkészülni arra, hogy meg kell fizetni a vereség és az új függőviszonyok árát. Akkor a jövő nem Brüsszelben, demokratikusan dől el, hanem Pekingben vagy másutt, idegen érdekeknek megfelelően. A nemzetállamoknak el kell felejteniük a 19. században kialakult formát, közösen kell megkeresniük, hogy milyen pozitív szerepet tölthetnek be a továbbiakban.
Orosz-, Törökország, a Közel-Kelet és Afrika miatt Európa számára nem magától értetődő a biztonság. Azt is csak együttes erővel lehet megteremteni. Pontosan ez a fő feladat az unió számára: garantálni mind a belső, mind a külső békét és a biztonságot a polgároknak.
Az orosz Gazprom javaslattal állt elő, hogy az unió zárja le azt az öt éve tartó vizsgálatot, amely azt igyekszik kideríteni, visszaélt-e erőfölényével az orosz szállító Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon? – kérdi a The Wall Street Journal. Az EU szerint az oroszok túl magas árat szabtak meg, kizárták a vetélytársakat és az is baj, hogy a nemzetközi olajárhoz kötötték, mennyit kérnek a földgázért. A két fél már októberben megállapodott, hogy a konszern véget vet a kartellgyanús gyakorlatnak, ez ügyben terjesztette elő most az orosz fél a konkrét terveket. Nem szeretne ugyanis súlyos bírságot fizetni, illetve próbálja elkerülni, hogy nyilvánosan vétkesnek minősítsék. Brüsszelben válaszul csak annyit közöltek, hogy megnézik, mennyire küszöbölik ki az orosz elképzelések a versenyjogi aggályokat, és a gáz a jövőben szabadon, minden megkötés nélkül jusson el a térségbe.