A tárlat részben technikatörténeti, részben idősorrendben, a rádiózás kezdeteitől a hazai rádiógyártás megszűnéséig vonultat fel készülékeket. A legidősebb rádió 1924-ből, a legifjabb az 1980-as évekből való. A gyűjtemény gerincét a hazai gyártású vevőkészülékek teszik ki; helyet kaptak benne német, osztrák, NDK-i, szovjet, csehszlovák, jugoszláv, illetve román, valamint távol-keleti és amerikai rádiók is. A látogatók találkozhatnak a Pacsirtával, a Jóbaráttal, a Tündével, a Daxlival, a Pajtással, a Gondűzővel, a Moszkvics és a Wartburg márkanevű asztali rádiókkal, és megtekinthetik a II. világháború előtti és utáni néprádiókat is.
A kiállítással, a rádiógyűjtemény bemutatásával szeretnék felhívni a szervezők a figyelmet mindenekelőtt a hazai technikatörténet egyik érdekes és értékes fejezetére, a mára már csak hírből ismert honi rádiókészülék-gyártásra. Szándéka továbbá, hogy az ismeretterjesztés révén sarkalljon a magyar rádióipar megmaradt tárgyai megóvására, értékként kezelésére. Régi tapasztalat, hogy a gyűjtemények, az azonos típusú tárgyak látványos halmaza mindig kedvet ébresztenek a szemlélőkben arra, hogy hasonló tárgyaikat megbecsüljék. Ajánlatos lenne, hogy az öreg készülékek ne kerülgetnivaló lomként porosodjanak padláson, pincében, fészerekben, ne hulladékként végezzék pályafutásukat.
A kiállítás nem csak egyetemisták előtt nyitott – időpont-egyeztetésre akkor van szükség, ha valaki tárlatvezetéssel vagy működés közben szeretné megtekinteni a számos kuriózumot rejtő tárlatot.
