Amint végigjárjuk többször, több szemponttól vezérelve városunkat, rójuk fáradhatatlanul utcáit, és képzeletben régi utcáit is, megdöbbenve számolgatjuk, hogy mennyi maradt fenn mára szép régi épületeinkből… Minden negyedik? Minden ötödik? Minden hatodik? Vagy még kevesebb? Felesleges számolgatni…nagyon-nagyon kevés, annyi biztos – kezdődik a szombathelyi író, költő és művészettörténész írása. (A nyitó képen: a Kioszk egyike Szombathely megsemmisült, de viszonylag könnyen visszaépíthető építészeti értékének. Centiméterre pontosan felismerhető eredeti helye és tervrajzai rendelkezésre állnak. Már csak egy fakereskedőnek meg egy vendéglősnek kellene összefognia, hogy újból álljon az Ezredéves park ékköve.)
Hadd kérdezzem újfent: mennyi maradt fenn utcabútorainkból? Mik is az utcabútorok? Jobb híján nevezem így őket, mert annyira mostohák, még csak csoportnevük sincs.
A Kovács szálló kerítése. A tíz szépséges art déco kő vázából mára csak egy-kettőt találhatunk, romos állapotban, a volt kerthelyiséget őserdőként elborító dús, vadon élő növényzet rejtekében…
Gázlámpa a Berzsenyi téren és a Tizenháromvárosban, itt közvetlenül a modern ostorlámpa alatt
A Hegy utcai híd eredeti kovácsoltvas korlátja
A Szily János püspök szobrát körülvevő, gondosan kialakított kis park, kovácsoltvas kerítéssel
A bal szélen gázlámpa kandelábere és a Gentry Casino falazott kerítése, kovácsoltvas rostéllyal
A város utcaképi ékszereire gondolok, amik valaha elmaradhatatlan elemei voltak egy-egy utcarészlet kiépítésének. A villákhoz szépséges kovácsolt kerítések tartoztak, a házak előtt kandeláberek, imitt-amott ivókutak – szintén öntöttvasból. Az üzletekhez, műhelyekhez a járda fölé lógó cégérek csüngtek-lengedeztek, a bejárathoz pedig leggyakrabban az egész földszinti falsíkot beborító, faragott keményfaportálok tartoztak. A parkokat ékítő köztéri szobrok köré kis kovácsoltvas kerítést állítottak…És ha szobrot nem parkban emeltek, akkor kis kerítésén belül aprócska kert virított.
A kis szökőkút az Ezredéves parkban, cakkos, faragott kő medenceszegéllyel
A nagyobbik szökőkút a Kioszk közelében, faragottkő-építményével
Király utca 11., Vózner-ház (Pávás ház): egyik faragott erkélydísz a második emeleti erkély felett.
A Gyöngyös hídjának egyik egykori mellvédje a Széll Kálmán utcánál
A mai korlát, ugyanezen a helyen, a város legszebb sugárútjának impozáns kezdő szakaszánál
A parkok közepére díszkutat építettek, medencéjét cakkosan faragott kőperem szegélyezte. Fából csodálatos zenepavilont emeltek, ahonnan szívderítő dallamok lengték be a környéket. A hidakat faragott kő- vagy műkovács alkotta vaskorlát szegélyezte
A Savaria Múzeum melletti Gyöngyös-híd a Kisfaludy Sándor utcában, kerékvetőkkel (!), eredeti formájában. Távolabb a múzeumpark korabeli kovácsoltvas kerítését láthatjuk
Ma már csak egyik van meg a három hasonló hídkorlátból: a Szent Márton utcai Gyöngyös hídnál
Dömötör Jenő Wesselényi Miklós utcai villájának romantikus, sziluettekkel, árnyképekkel díszített rostélya városunk legszebb kerítése. A közelmúltban szakszerűen felújították
A Hollán Ernő utcában a püspöki iskolaépület kerítése is gondosan megőrzött kovácsmíves értéke városunknak
Nem állítom, hogy ma nincsenek korlátok meg kerítések, de az tény, hogy az eredeti, az igazán míves változatokból mára szinte semmi sem maradt. Többnyire a legmaradandóbb anyagokat használó építményekről van szó: kőről, vasról…
Az Ady Endre tér parkos, nyugati oldalán létesítették a Gyermekligetet. Csodálatos lugasa megsemmisült, szökőkútjának káváját sok évtizedes elhanyagoltság után elhordták. A mai lugas, amely a régit idézi, sokkal egyszerűbb kivitelben készült valaha, és mára már ez is az enyészet martalékává vált
Járdapark a Hegy utcában, a villasor indításánál. A képen jól megfigyelhető egy eredeti öntöttvas köztéri pad, amelynek művészi formatervezése a múlt századelő ízlésének kiváló képviselője
A Kioszk egyike városunk megsemmisült, de viszonylag könnyen visszaépíthető építészeti értékének. Centiméterre pontosan felismerhető eredeti helye és tervrajzai rendelkezésre állnak. Már csak egy fakereskedőnek és egy vendéglősnek kellene összefognia, hogy újból álljon régi fényében az Ezredéves park ékköve
Drottningholm, kínai pavilon. A két épület alaprajzi elrendezése is meglepő hasonlóságokat mutat. Az európai parképítésben, francia mintákat követve gyakran jelennek meg kerti pavilonok, mulatóházak, amelyek egy-egy kastély tulajdonosainak és vendégeik számára fényűző szórakozásra nyújtottak lehetőséget.
A Szent István park déli végénél, közel a Kálvária utca bejáratánál állt ez a csodálatos zenepavilon. Szintén újrateremthető volna, hasonló összefogással…
Ahhoz, hogy egy épített, városképileg fontos érték végleg megsemmisüljön, semmi másra nincsen szüksége, mint az elhanyagoltságra.
Városunkban egy nagyobb létesítmény, épületegyüttes fejlesztése során rendre átszervezik az ehhez tartozó terület közlekedési rendjét, Ez azzal jár, hogy a főbejárat eredeti, nagy műgonddal kialakított eredeti kapuzatát kivonják a forgalomból, mert egy másik helyen újat létesítenek, az ingatlan egy egészen máshol lévő pontján. Ezután a használaton kívülre esett kapuzatot többnyie teljesen sorsára hagyják, egyszerűen azért, mert az használaton kívül van. Hiába a legnagyobb értéke továbbra is a telket körülvevő kerítésnek, úgy tekintenek rá máris, mint egy felesleges ócskavasra. Ilyenkor nincs már messze, hogy ez a múltat idéző, esztétikus és hangsúlyos városképi jelentőségű érték megsemmisüljön. Hamarosan megtámadja a rozsda, és ezzel lassú, alázatos pusztulásának folyamata kezdetét veszi. Erre a sajnálatos gyakorlatra jó példa a kámoni arborétum eredeti bejárata, vagy a Markusovszky kórház eredeti, Paragvári utcai főbejárata, avagy akár a Pető-villa főbejárata, szintén a Paragvári úton.
A kámoni arborétum jobb sorsra érdemes, művészien készített kapuzatának részlete
A Pető-villa kapuzatát is kikezdte már a rozsda,…szintén használaton kívül áll
A megyei kórház főbejáratának kapuja Papp Gusztáv szombathelyi kovácsmester kitűnő munkája szenzáció volt a maga idejében. A kórház korabeli kapuzatának mai állapota elszomorító: a hajdan rendkívüli szépségűnek mondott kapuszárnyak ma pusztulás-közeli állapotokat mutatnak
Részlet a Markusovszky kórház Paragvári utcai főbejáratának kapuzatából. Menthetetlenül pusztulásra ítélve…
Döbbenetes, hogy városunkban eredeti járdacégérrel, fa portállal ma már egyáltalán nem találkozhatunk. Eltűntek a szoborparkok, visszaállításukra talán már a remény is elszállt. Hiányuk okán silányul a városkép. Emlékszik-e – vagy legalább tudja-e –manapság bárki is, hogy eleink a tiszteletadás szándékának adtak nyomatékot az apró részletek gondos kimunkálásával is – szem előtt tartván az utcakép, a városdíszítés szempontjait is?
A Belsikátor, a Forgó egyik járdacégére…mára egy régi sincs ezekből a kedves, ötletes, esztétikus figyelemfelkeltő elemekből városunk utcáin
Kis csokorba szedtem öreg utcáink, tereink eltűnt ornamenseit, hogy fogalmat alkothassunk arról, milyen hangulatossá tették a régi értékeit-ékeit manapság már csak itt-ott őrző városunkat.
Ahhoz, hogy egy épített, városképileg fontos érték végleg megsemmisüljön, semmi másra nincsen „szüksége”, mint az elhanyagoltságra. Városunkban egy nagyobb létesítmény, épületegyüttes fejlesztése közben sorra átszervezik az ehhez tartozó terület közlekedési rendjét, Ez azzal jár, hogy a főbejárat eredeti, nagy műgonddal kialakított eredeti kapuzatát kivonják a forgalomból, mert egy másik helyen újat létesítenek – az ingatlan merőben más pontján. Ezután a használaton kívülre esett kapuzatot többnyire a sorsára hagyják, egyszerűen azért, mert az használaton kívül van. Hiába a legnagyobb értéke továbbra is a telket körülvevő kerítésnek, úgy tekintenek rá máris, mint felesleges ócskavasra. Ilyenkor általában végleg megpecsételődik a múltat idéző, esztétikus és hangsúlyos városképi jelentőségű érték sorsa. Megtámadja a rozsda, és ezzel megkezdődika lassú, megszégyenítő pusztulása. Erre a halálos gyakorlatra példa a kámoni arborétum eredeti bejárata, vagy a Markusovszky kórház eredeti, Paragvári utcai főbejárata, a Pető-villa főbejárata, ugyancsak a Paragvári úton.