„Az építészet kővé vált zene…” (Johann Wolfgang von Goethe). A múlt karácsony előtti napokban jelent meg Balló László író, költő, helytörténeti kutató régóta nagy érdeklődéssel várt munkája, a „Neves házak – Szombathelyi etűdök”. – A sok képpel gazdagított, a Szülőföld Könyvkiadó gondozta műből adunk közre részletet a szerző engedélyével. (A nyitó képen: a szombathelyi Fő tér egykoron.)

AZ ISPOTÁLY-HÁZ | Nagy múltú, fontos épület rejtőzködik a következő, a Fő tér 28. számú ház 19. századi homlokzata mögött. Mai megjelenését 1820 körül kapta, de falai már a 17. században az Ispotálynak adtak helyet. A ház városunk egészségügy-történetének fontos, ősi tanúja.

Tudjuk, hogy Szombathely szervezett gyógyellátását a ferencesek betelepítéséhez köthetjük, akik 1360 körül építették ma is álló templomukat a városkapu közelében, a várfalakon kívüli telkükön, ami sokkal nagyobb volt a jelenleginél. Mi, idősebbek még emlékszünk a vakok kertjére (ma a Savaria karneválok eseményközpontja, témaparkja). Valaha a ferences rend ingatlanának volt a része ez a terület is. Ispotályuk valahol a templom közelében állt, és megléte a város első és akkor egyetlen betegellátását szoplgálta. Szintén a Gyöngyös utcában létesült 1571-ben a Szent András ispotály, a folyó partján, mert itt állt Ankerrayter János ingatlana, amit aztán a városra hagyott.

Az 1960-as években még álltak maradványai a középkori városnak a volt Gyöngyös utcában, szorosan a patak környezetében, amiket a megkutatásuk és történetük feldolgozása nélkül elbontott a városfejlesztés. Ez a környék volt az Ispotály 15-16. századi helyszíne.

Gyógyításügyünk következő állomása az újabb helyen létesített, nagyobb ispotály, amely a fellelt adatok tanúsága szerint már mintegy negyven beteg helybeni ellátásáról volt képes gondoskodni. Sobri Márton plébános e célra történt felajánlása alapján 1622-től látta el a város betegeit. Ez az épület a mai Fő tér 26. számú ház. A szerény szélességű telken nyilvánvalóan hosszan benyúló oldalépületnek kellett állnia, ennyi ellátásra szoruló személy egyidejű elhelyezéséhez.

Radnóti Kovács Árpád dokumentum értékű akvarellje egy sokkal régebbi ábrázolás alapján készült, megőrizte és bemutatja nekünk a 17. század eleji épület eredeti, átépítései előtti, még zsúpfedeles állapotát.

Mellette az udvari homlokzat mai megjelenését látjuk az északi toldaléképülettel

A szép, kiegyensúlyozott házsort itt durván megszakítja a háromemeletes századfordulós épület

Azután egyetlen lakóház erejéig visszatér a várostörténeti hangulat, utána pedig már a Király utca pazar indulásánál vagyunk: itt állt Rauscher Miksa két, gyönyörű palotája, sarokháza…ma már az egyik, sajnos, nincs, a másik, sajnos, már nem gyönyörű…, de ezekről majd Király utcai sétánkkor ejtek szót.

AZ EMBERBARÁTI KÓRHÁZ ELSŐ ÉPÜLETE A VOLT HOSSZÚ UTCÁBAN | … A volt Isis Szálló épületétől kelet felé haladva az utca déli oldalán a jellegtelenné csupaszított homlokzatú 30-as számú ház után – városképileg is fontos – egyemeletes lakóház következik: a 32. szám alatt álló épület volt eredetileg az Emberbaráti Kórház elődje, 1891 után alakították át lakóházzá, miután a kórház átköltözött a Hegy (ma Gagarin) utcába. A telek udvarán ma is állnak a volt kórházhoz tartozott fertőzőrészleg kis épületei. A jeles házat Voyta Donát tervezte és építette, 1829-ben nyílt meg kórházként. Homlokzata ma egy későbbi, eklektikus stílus jegyeit viseli. Külön érdekessége a 2+3+2 tengely-elosztású homlokzatnak, hogy a 20. században a főpárkány felett a kőbábos mellvéd egytengelynyi középső szakaszára falazott attikán mozgalmas, két nőalakkal keretezett tetődíszt helyeztek el.

Filigrán szobordísz az épület középtengelye fölé emelt attikafalon

Ez a szokatlan épületszobrászati megoldás ismétlődik a Kőszegi utca 35. számú csinos, neogót stílusú, de már 20. századi lakóház oromzatán

Az összeghasonlítás kedvéért mutatjuk a két, szinte teljesen azonos oromzati ékítményt

A fenti részletek, körülmények arról árulkodnak, hogy a Vojta Donát tervezte épületet néhányszor átépítették, megjelenését erősen módosították

Az egyik „ragályépület” (ahol a fertőző betegeket ápolták) épen maradt, eredeti állapotának egyes részletei megmutatják, milyen volt az 1820-as években Vojta Donát tervei szerint készült főépület stílusa. Hasonlókkal találkozhatunk az Aréna utca elején is.

A telek udvari oldalának végén a ragályépületek épen maradtak, és hűséggel mutatják Voyta Donát eredeti architektúráját

1891-ben az Egyesület Emberbaráti kórháza a Hegy utcában kapott helyet: igazodván a szemközti oldal pazar villasorához, önálló, részben kisebb épületekből állt össze. Ma már csak a kép bal szélén látható épület őrzi a nagy múltú volt egyleti kórház emlékét.