Lehet, hogy két külön világ a kritikusoké és a forgalmazóké, de most valaki nagyon mellé lőtt. Nem a filmben, ott a merénylők pontosan céloznak, találnak, de a hírverést segítő előzetes többet árt, mint használ, a poént nyírja ki. Megmagyarázhatatlan. A kritikus úgy érzi, hogy kussolnia kell, a szerető pedig nyitott sliccel jön ki a hálószobából. Nesze neked, diszkréció!

A második világháború hálás téma. Jól elkülöníthetők benne a gonoszok, lehet szurkolni a jóknak. A ma gyűlölt terroristái, akkoriban ellenállók, partizánok, nemzeti hősök. A címszereplő szövetség például egy német főember kiirtását célozza, ezért áll össze a francia–angol vegyes páros.
Ennyit és nem többet a cselekményről. Külön nyelve van a történetnek, a statikus szavakból nem áll össze a mozgókép varázsa. Itt a látvány látomás. Megvagyunk történelem meg erkölcstan nélkül is. Háborúban, ágyban csatázunk, békét kötünk. Szeretünk, olykor annyira, hogy bele is halhatunk. Végre valami időtálló, korhoz, nemiséghez nem köthető élmény. Ez a film a nagymamáké, a tiniké, a kalandot, a romantikát kedvelőké. Nem nagy kunszt, megjósolható, mindenkinek tetszeni fog. Csak meg ne nézzék az előzetest!
A történet kibontása helyett érdemesebb a csomagolást szemügyre venni. Hogyan, miért lett ennyire tetszetős, izgalmas. Forgatókönyv, fényképezés, rendezés, színész, hang, zene: semmi hivalkodó, egyszerűen jó. Nincs mibe belekötni. Hogy a kezdet, mintha a legendás Casablanca utóérzete lenne: miért fintorogjunk Kertész Mihály, Humphrey Bogart vagy Ingrid Bergman megidézésén? Hogy Brad Pitt megint nácivadász? Jól áll neki az egyenruha. Érettebb, mint a Becstelen brigantikban vagy a Fury-ban. Ráadásul néha meztelenkedik. Ízlésesen. Női szívek szaporábban, vigyázat, kevés az kardiológus!
A forgatókönyvíró, Steven Knight, jó név a szakmában, de nem a csúcs. Az operatőr, Don Burgess már valaki, a Forrest Gump fényképezéséért majdnem Oscart kapott. A rendező, Robert Zemeckis névjegye a Vissza a jövőbe trilógia, zeneszerző barátját, Alan Silvestrit is onnan hozta. Sok nagyszerű mesterember jött össze a forgatáson, de ettől még nem kap felhőkarcolót a tetszési index. Márpedig a Szövetségesek kasszasiker. Érzelgős, de nem szirupos. Elgondolkodtató, választ kereső. Egy bizonyos élethelyzetben, mit tennénk? Hogyan viselkednénk mi, kritikusok, nézők?
Ha van átka egy nagyszerű filmnek, akkor a bulvár betüremkedése az. A világban vetíthetik bárhol a Szövetségeseket, a nézők fantáziáját nem a vászon, hanem a lepedő mozgatja meg. Ha igazak a hírek, a filmbéli csábítás, az autós szex, a nő és a férfi egymásra találása egy álompár szakításához vezetett. Max Vatan és Marianne Beausejour, az ellenállás szövetségesei a magánéletben is vállalták egymást. Brad Pittként, Marion Cotillardként. A valóság elhagyott asszonya, Angelina Jolie nem akárki, a szakma talán legfelkapottabb, legfoglalkoztatottabb csillaga. Gyermek- és békebarát, jótékonykodásáról legendás.
De, ezzel tartozunk az igazságnak, Marion sem a hathúszassal jött. Piaf című filmje világsiker, és a közéletben is ott van: Greenpeace-szóvivő. A Szövetségesekben a francia ellenállás megtestesítője. A válasz a kérdésre: mitől olyan csodálatos a film, miért elmondhatatlan a történet? Talán azért, mert ott van benne a csábító, az igazi nő. A megfejthetetlen.
Szövetségesek: színes, szinkronizált amerikai film, írta: Steven Knight, fényképezte: Don Burgess, zene: Alan Silvestri. Producerek: Graham King, Steve Starkey, Robert Zemeckis. Rendezte: Robert Zemeckis.
Szereplők: Max Vatan – Brad Pitt (Stohl András); Marianne Beausejour – Marion Cotillard (Ruttkay Laura); Frank Heslop – Jared Harris (Törköly Levente); George Kavanagh – Daniel Betts (Hevér Gábor).
Eredeti cím: Allied, gyártó: Paramount, 2016; korhatár: 16. Országos bemutató: december 1. Bemutatja az UIP-Duna Film.

