(Írta: Bodó Viki Booklány) Kondor Vilmos (ál)neve sokaknak ismerősen cseng hosszú évek óta: ő a modern kori magyar noir krimiirodalom megteremtője. Ő az a szerző, aki személyében nem akar híres lenni, egyszerűen könyves sikerekre vágyik, éppen ezért valódi neve nem ismert. Még az is lehet, hogy éppen ő az éjfélkor téglapapucsban trappoló felső szomszédod, kedves olvasó, aki miatt hetek óta nem alszol és az idődet Kondor-krimik olvasásával ütöd el. Talán éppen a legújabbal.
A Második magyar köztársaság című, friss, ropogós regény úgy hoz újdonságot, hogy közben megmarad a szerző már jól ismert stílusánál. Ezúttal nem a közkedvelt újságíró, Gordon Zsigmond a főszereplő és időben is nagyot lépünk előre. A hatvanas években járunk, egy párhuzamos valóságban, mégis Magyarországon. Budapesten éppen a Beatles koncertje a legnagyobb esemény. Ebből is azonnal látszik, hogy valami nagyon más ebben az alternatív világban. Itt Horthy kiugrási kísérlete sikeres volt és az ország nem a vesztesek oldalán fejezte be a háborút. Azaz nem lőtték szét 1944-ben a fővárost, nem rohant le minket a Szovjetunió, követezésképpen nem is volt kommunizmus az országban negyven éven át, de még egy percet sem. Ebben az országban szabadság és jogegyenlőség van, valódi demokrácia annak minden örömével és bánatával, ám a gazdaság prosperál. Haladó szellemű világváros a főváros, nincsenek megalkuvó reflexek a mindennapokban, és Kádárnak hívják a rendő-rfőkapitányt, Horthynak a köztársasági elnököt, Bibó a főpolgármester és Kéthly kormányzati pozíciót tölt be, a Hungária pedig tényleg menő zenekarnak számít, különösen alvilági körökben. Még magyar autógyártás is van.
Ebben a felszabadult, kozmopolita pezsgésben azonban néha óhatatlanul homokszem kerül a gépezetbe, például olyankor, amikor megölik a Beatles egyik technikusát közvetlenül a koncert előtt. Talán még Kádár főkapitány sem olyan bátor, hogy erre való hivatkozással magára vállalja a buli lefújásának ódiumát, hogy kitegye magát és a belvárost a több tízezer felajzott rajongó haragjának és elkeseredettségének. A nyomozást a szakmailag sikeres rendőrtisztre, Nemes Albertre bízza, aki brit kollégájával karöltve kezdi meg felgöngyölíteni a nehéz feladatot, amiről hamarosan kiderül, hogy több országon és több évtizeden át ível a történet. Miközben a regény párhuzamos idősíkjában járunk, a szerző elvezet minket egy másik történetbe is, amiben a második világháborúban megmenekített gyermekek hányatott sorsa bontakozik ki előttünk. A váltogatott nevelőszülők, a megszokott környezetükből kiszakított gyerekek a vidéki Angliában; ez a sötét árnyék vetül Budapest ragyogó fényeire, a tetőmedencék világára. Hogy pontosan hol az összefüggés? Ezt keresi Nemes Albert és vele együtt ezt fogod keresni te is, olvasó.
A történet elején, bevallom, az járt a fejemben, hogy ez a könyv túl van írva. Aztán rájöttem, hogy a szerző nagyon el akar mesélni valamit, nagyon alaposan fel akar vázolni egy másik Magyarországot, egy normális Magyarországot. Egy kis magyar Svájcot, ha úgy tetszik: ahol a tettek nem következmények nélküliek, ahol a hatalmi ágak kétségek nélkül válnak szét, ahol az állam a polgáraiért van és ahol gördülékenyen, de az állampolgárokért történnek a dolgok. Annyira hasonlít egymásra a két ország és mégis mennyi különbség van köztük! Megnyugtatóan azonos például az, hogy Vitray Tamás mindkét helyen tévézik.
Tetszetős hely ez a másik Magyarország, megérdemel még néhány Nemes Albert-történetet. Aki nem mellesleg empatikusabb karakter Gordon Zsigmondnál: kevésbé karcos jellemű figura.
Apró megjegyzés a végére: akad pár egyeztetési, nyelvhelyességi hiba a szövegben, amit ki lehetett volna gyomlálni, különösen az első harmadában, ami azért az élvezeti értéket általánosságban nem befolyásolja. – Kondor Vilmos: Második magyar köztársaság; Open Books Kiadó, Budapest, 2022. ISBN 978 963 572 1047 (papír); ISBN 978 963 572 1610 (e-könyv).