Milyen megélési lehetőségei vannak ma a zsidó identitásnak? Hol tart a holokauszt-trauma feldolgozása, és milyen kortárs reprezentációi vannak mindenneka magyarés nemzetközi művészetben? Elmondhatjuk-e, több mint húsz évvel a rendszerváltás után, hogy kialakult egy nyílt társadalmi-művészeti diskurzus a témáról? Ilyen, és ehhez hasonló témákat vet fel az április 4-i kerekasztal beszélgetés Csillag Gábor antropológus, György Péter esztéta, Kékesi Zoltán esztéta, Major Borbála szociológus (Major János lánya) és Vajda Júlia szociológus, pszichológus részvételével.
A kiállításon Major János azon műveit mutatják be, amelyekben a zsidóságról és a saját magáról kialakított képzetekkel foglalkozik. Ezeket a reprezentációkat paradox módon sajátítja ki önmaga pellengére állításával, sokszor a pornográfia eszközeivel élve. A művek nagy része a szocializmus ideje alatt keletkezett, amikor a zsidó identitás megélése, illetve a holokauszt-trauma nem válhattak a nyilvánosság részéve. A kiállítással és a beszélgetéssel ahhoz a kérdésfelvetéshez szeretnének hozzájárulni, hogy ma a zsidó identitás megélésének milyen lehetőségei vannak.
Csillag Gábor a Zsidó identitás a szocializmusban / Rejtőzködő identitás című koncepciója, amely a Tabutéma kiállítás értelmezési kereteként szolgál, azt a társadalmi miliőt és annak a hétköznapokban megnyilvánuló tárgykultúráját világítja meg, amelyben Major János vizsgált művei születtek. Ez egyben Esterházy Marcell képzőművésznek a Tabutéma kiállításra készített installációja kiindulási alapja is.
Ahogy Csillag írja: „A holokauszt és általában a zsidó identitás tekintetében az államszocialista rendszer csak két reakciótípust ajánlott: egy internacionalista (identitáselmosó, identitástagadó) utópiát; illetve egyfajta militarista antifasizmust, melyben pusztán a bosszú, s nem a feldolgozás, elrendezés, megbékélés lehetősége volt hozzáférhető. A szocialista internacionalizmus egy ideológiai mentsvárként volt felkínálva, ahonnan nézve, ha feldolgozhatóvá nem is, de valahogyan – leginkább a tagadás és a felejtés által – integrálhatóvá vált a zsidó hovatartozás. Az internacionalizmus szemszögéből nézve a zsidóság, mint minden más nemzeti vagy etnikai hovatartozás, „irrelevánssá” vált. Ám a holokauszt traumáját közvetlenül átélt túlélők számára ez nem adhatta meg a valódi feldolgozás élményét. Önazonosság és feldolgozási lehetőség híján, létrejött egy furcsa rejtőzködési kultúra, melyben a zsidósághoz fűződő viszony, a zsidó származás csakis kódolt, eltitkolt, vagy félnyilvános módokon jelenthetett meg.”
Major János (1934–2008) grafikus, konceptuális művésza magyarneoavantgárd egyik meghatározó alakja volt. A művész meglepő nyíltsággal és kíméletlen öngúnnyal beszélt zsidó identitásáról, műveiben az antiszemita percepció kódjait használva, saját zsidó identitásának groteszk ábrázolásával a holokauszt-trauma feldolgozását, illetve annak feldolgozhatatlanságát, valamint az antiszemitizmust vizsgálta. A majori formanyelv jellemzője a karikatúra, a szöveg, a pornográfia és a koincidencia együttes használata. „Azt a jelenséget, amikor egy közeli és egy távoli geometrikus alakzat egy ponton, a képsíkon összeér, a valóságban természetesen nem, koincidenciának nevezem” – írta Major János. Major a koincidenciáiban a hamis és valódi viszonyával, a látszattal és a valósággal foglalkozik. Művei esetében a szerkesztett, hamis perspektíva nem csupán játék a térrel és az alakzatokkal, hanem kifejezésmód is, amellyel nehezen megragadható, összetett témákkal absztrakt szinten tudott foglalkozni.
Koncepció: Csillag Gábor, Simon Vera
Kurátor: Major Borbála és Simon Vera
Közreműködött: Szakács Eszter
A kiállítás megtekinthető április 4–május 10. között előzetes bejelentkezés alapján. Telefon: +36-30- 570-2034. Atranzit.hu irodája: Budapest, VI., Király utca 102. Megnyitó és kerekasztal beszélgetés: április 4-én 18 órától.