Ezt nyilatkozta David Sassoli, az Európai Parlament elnöke az Európai Tanács keddi rendkívüli ülését követően. Továbbá kijelentette, hogy végre valódi szolidaritást mutatunk: elsőbbséget élvezve jutnak el a megfelelő helyre az orvosi berendezések, megvédjük az áruk szabad áramlását az unióban, és a családok és a vállalkozások is hozzájutnak az első jelentős támogatáshoz.

Végre megjelent a színen az egységes és cselekvésre kész Európa, amely szembenéz a drámai kihívással. Mindnyájan egy családot alkotunk Európában: senkit sem hagyunk magára, és senkinek nem kell egyedül megküzdenie a nehézségekkel. Az Európai Parlament is készen áll arra, hogy saját feladata elvégzésével kivegye a részét a munkából az európaiak élete és megélhetése védelmében. Nem adjuk fel, hogy európaiként élhessünk.”

EP kutatószolgálat: Mit tehet az EU a koronavírus-válság enyhítésére? (2020.3.16.); David Sassoli: Európa egységes és kész lépni

A Európa egységes és kész lépni bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A program célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a civil kezdeményezésekre, amelyek kiemelkedő eredményeket értek el, különösen újszerűek, rendkívüli összefogást gerjesztettek, változást indítottak el, vagy „csupán” jó példával szolgálnak a többi civil számára. A díjátadó gála évről évre a civilek munkájának ünnepe és a civil szervezetek találkozóhelye.

A Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány küldetése a hazai civil ágazat megerősítése és az adományozás fejlesztése. A díj célja ezért az is, hogy minél többen megismerjék a szektor kiemelkedő kezdeményezéseit, és erősödjék a szervezetekbe vetett bizalom.

„A Civil Díj egyik létrehívójaként úgy döntöttünk, hogy ezentúl önálló díjjal jutalmazzuk a helyi kezdeményezéseket: azokat, akik a közösségeket szólítják meg, aktivizálják, emelik fel, és ezzel teszik élhetőbbé, vidámabbá a mindennapjainkat. Ők azok, akik sokszor nagyon kevés forrásból, de jó ötletekkel, sok lelkesedéssel, önkéntes munkával adnak példát mások számára is”– mondta Gerencsér Balázs, a NIOK igazgatója, a zsűri egyik tagja.

Kettő híján száz munka érkezett a nyolc szakmai kategóriában kiírt pályázatra. A pályázók között található közösségi alapítvány, vidéki tanoda, társadalmi vállalkozás és művészeti kezdeményezés is. A nyolc kategória nyerteseit a nem nyereségérdekelt és a nyereségérdekelt ágazatot is képviselő bíráló bizottság választja ki. A döntőbe jutott szervezetek online szavazáson vesznek részt; a közönségdíjat a legtöbb egyetértő voksot elért szervezet kapja. A díjátadó gálát  május 7-én rendezik meg a MagNet Közösségi Házban.

A Civil Díj főtámogatója, a nonprofit szektor segítésében kiemelkedő szerepet vállaló MagNet Bank közösségfejlesztési igazgatója, Molnár Csaba kiemelte, hogy azért tartja fontosnak a díjat, mert  a civil szervezetek sok nehézséggel, problémával szembesülnek az egyre szűkülő térben, és ez a díj az erőfeszítéseik elismeréseként erőt adhat a folytatáshoz.

Bizonyítja: megéri a sok befektetett munka, és másokat is serkenthet.

A Civil Díj: Kereken százan pályáznak bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Glázer Tímea, a DK győri szervezetének elnöke felidézte, hogy Borkai Zsolt és közte mindössze 641 volt a szavazatkülönbség, az érvénytelen szavazatok száma pedig 1381 volt. Meglátása szerint tartozik annyival a választópolgárainak, hogy kezdeményezi a polgármesteri szavazatok újraszámlálását, emellett néhány olyan választókörzetben is, amelyben szoros eredmény született.

Pollreisz Balázs, az MSZP győri szervezetének elnöke elmondta, hogy az újraszámolandó választókerületek számát még nem tudják, egyelőre a jegyzőkönyvek átvizsgálásánál tartanak.

A A szavazólapok újraszámlálását kezdeményezi a győri ellenzéki összefogás bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Napjainknak a világ javai egyre szűkülő körben koncentrálódnak, amelyek nem biztosítják a szélesebb körű hozzáférést a legalapvetőbb emberi szükségletek kielégítéséhez. Látványosan emelkedik a javakból kiszorulók száma. A mára kialakult modern technikák, az internet világa még inkább lehetőséget ad arra, hogy a hatalmon lévők az emberek tömegeit megfigyeljék, cselekvéseiket kiszámítsák, befolyásolják, egyfajta virtuális gettóba zárják őket. A demokrácia intézménye arra lenne hivatott ugyan, hogy az emberek tömegeinek érdekei megjelenjenek, érvényesüljenek az egyes társadalmakban, de sok helyütt nincs is demokrácia, illetve a meglévő (állítólagos) demokrácia nem ad kellő védelmet arra, hogy érdemi legyen az esélyegyenlőség, a tolerancia a különféle kisebbségekkel. A demokrácia köntösébe bújtatva, a demokrácia immunhiányos keretein belül több helyütt (nyílt vagy burkolt) önkényuralom alakul ki, amely kedvező színteret nyújt az újfajta fasizmusok sarjadásának. Ezek az önkények egyre gyakrabban hamisítják meg a történelmi tényeket, deheroizálják a II. világháború antifasiszta hőseit azzal a céllal, hogy az emberek tudatában terepet adjanak a fasiszta gondolkodásnak.

Goebbels óta tudjuk, a sajtó óriási és meghatározó szerepet játszhat/játszik az embertömegek befolyásolásában. Ahogy mondta: „Elképzelésem szerint a sajtó egy nagyszerű zongora, amelyen a kormány játszhat.” Több önkényuralmi berendezkedésben a sajtó a kormányok kezében koncentrálódik, ekként erősödnek e rendszerek vezetői által sugallt fasiszta gondolatok.

Az sem új ma már, hogy a fasizmusok megerősödésének egyik kelléke, ha a társadalom számára képes bűnbakot kreálni. Olyanokat, akiket kikiált a rossz szociális körülmények okozójának, minden baj okozójának. Napjainkra ezek a bűnbakok leginkább az Európába tömegesen érkező migránsok lettek.

Az egykori antifasiszta ellenállók és családjaik milliói, akik a II. világháborúban hősiesen küzdöttek a fasizmus ellen, már alig-alig élnek közöttünk, vészesen csökkent a különféle társadalmakban az antifasiszta értékek fenntartására irányuló szerepük. Az új nemzedékek (szerencére!) már nem tapasztalták meg személyesen a II. világháború borzalmait. Így aztán viszonylag könnyen befolyásolhatók az újfajta fasizmusok, az önkényuralmak kialakítása-megszilárdításának szolgálatában.

Mindezeket tapasztalva adódik a kérdés: mi a teendő avégett, hogy az antifasiszta értékek a haladó erők számára előnytelen körülmények között is képesek legyenek erősödni?

A képet a szerző készítette a fasizmus és német nemzetiszocializmus áldozatainak emlékhelyén, a valamikori auschwitz-birkenaui koncentrációs és haláltáborban, ahol magyar állampolgárok százezreit gyilkolták meg, mert a fasisztává züllött Magyar Királyság kiszolgáltatta a saját állampolgárait.

Ki kell jelentenünk, manapság mindenki antifasiszta, aki szóval, és tettekkel a humánumot, a különféle embercsoportok iránti megértést, a toleranciát, az esélyegyenlőséget képviseli. Olyan gazdasági berendezkedéseket kell támogatnunk, amelyek széleskörű hozzáférést szavatolnak az anyagi javakhoz és el kell utasítanunk az embereket kisemmiző mindennemű önkényt. Antifasiszták lehetünk a hétköznapokon, a munkahelyünkön, családi, baráti körben. Eredményesebb lehet a fellépésünk, ha antifasiszta szervezetekbe tömörülünk, s az összefogás erejével igyekszünk tenni céljainkért. Az is fontos, hogy támogassunk minden olyan szervezetet, politikust, művészt, mindenkit, aki és amely felvállalja antifasiszta értékeinket. Csak az erős demokráciák képesek védelmet nyújtani az újfasizmusokkal szemben. Az antifasiszták egy emberként érdekeltek az erős demokráciák működtetésében. Támogassunk tehát minden olyan valódi demokráciát, ahol fellelhetők az antifasiszta értékeink!

Földrészünkön jövő májusban tartják az európai parlamenti választásokat. A tét igen nagy! Nem szabad engednünk, hogy teret kapjanak az új fasiszták, hogy az Európai Unió gazdasági, szervezeti lehetőségeinek árnyékában pusztítsák civilizációnkat.

Az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége, FIR olyan tradicionális, erős szövetségi keretet kínál az európai, a nemzetközi antifasiszta összefogásra, amelyet érdemes kell támogatnia minden antifasisztának – szóval, tetteivel, anyagilag is.

Használjuk történelmi jelszavunkat: No passaran!

Kelt Budapesten, 2018. november 8–9-én, a kristályéjszaka 80. évfordulóján!”

A Napjaink antifasizmusa – 80 évvel a kristályéjszaka után bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Budapest szívében, a szervezet Arany János utcai székházának földszintjén Empathy Cafe&Bistro néven olyan közösségi és alkotóteret nyit, ahol nem csupán ehetünk-ihatunk és társaloghatunk, hanem fogyasztásunkkal az intézmény karitatív tevékenységét is támogatjuk.

Mint a mai tájékoztatón Kardos István főigazgató elmondta, nem példa nélküli a vállalkozás, hiszen a Norvég Vöröskeresztnek is van kávézója, ám az talán páratlan, amilyen összefogással megépült az egykori garázsból az Empathy. A támogatók a beruházásnak több mint a felét állták, s még a hajlék nélkül élők is beszálltak – saját munkájukkal – az építkezésbe. (A beruházáshoz mások mellett a Google is adott támogatást.)

Nem egyszerű az 1904-ben épült ház fenntartása, ezért is elkel a segítség. Ugyanakkor nincs szó arról, hogy az augusztus 6-án megnyíló kávézó és bisztro hatalmas nyereségre törne, hiszen a befolyó pénzt a rezsiköltségeken túl jótékonykodásra akarják költeni.

A különleges vendéglátóegység meghatározó itala a speciality kávé lesz, amelyet a Costa Rica-ban élő Bányai László termel és a szekszárdi Kávé Háza vezetője, Tóth Sándor pörköl. Aki megéhezik, háromféle lángos közül választhat, szomjúságunkat pedig (az alkoholmentes italokon kívül) egyebek mellett a Laposa Birtok kéknyelűjével enyhíthetjük. A pincészet egyébként a bolti boreladásból is támogatja a szervezet munkáját.

Pásztory Dóra, Szabó Simon és Szabados Ágnes is ajánlott fel könyvet a közösségi könyvespolcra

Az Empathy működtetésében alapvető szempont lesz, hogy főként hazai termelőktől származó alapanyagokat dolgozzon fel a konyha. A kávézó szinte teljesen száműzi a műanyagot, nem használnak majd PET-palackokat, hanem csapvízből készítenek szűrt és magnéziummal dúsított vizet. Újrahasznosított tálalóeszközeik lesznek, a mosogatáshoz pedig kizárólag zöld tisztítószereket fognak használni. A megmaradt ételeket eljuttatják majd a fedél nélkül élőknek az ellátó intézményekbe.

Az egykori garázs átalakításánál ügyeltek a látás-, mozgás- és a hallássérültek igényeire, ami a hallássérültek számára alkalmazott „indukciós hurokkal” egyedülállónak számít a hazai vendéglátásban.

Ugyancsak újdonság az a 16 méter hosszú vendégasztal, amellyel a Vöröskereszt a párbeszédet kezdeményezi: „Üljünk egy asztalhoz és tegyük félre az előítéleteinket!” Az ötletgazdák szeretnék serkenteni az olvasási kedvet is, ezért a kávézó közösségi könyvespolcára máris csaknem száz ismert ember – színészek, írók, médiaszemélyiségek, zenészek és vendéglátósok – ajánlották fel kedvenc könyvüket, illetve saját alkotásukat.

A Üljünk egy asztalhoz – Vöröskereszt-kávézó nyílik bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Csupa móka és kacagás, mindegy, hogy melyik stúdió, illetve, dehogy mindegy, ezekben még lehet elemezni, korrupcióról beszélni, összefogást sürgetni, itt még érezhető valami a szólás szabadságából, igaz, nem tudható, meddig, mert a választásnak eredménye, az eredménynek következménye lehet, használjuk hát ki az alkalmat, és mutassuk meg, milyen előrelátók vagyunk, figyelmeztessünk úgy, mint az árvíz közeledtével, hogy összedőlhet a házunk, oda lehet a vagyonunk, de most jelentkezzünk számítógépes tanfolyamra, hasznát vesszük.

A néző ásít, kávézik, nassol, simogatja a kutyája fülét, unatkozik. Pedig lehetne műsor, a kamerán kívül még öt forint kellene, izgalomhoz, kormányváltáshoz ez is elég. Ezt kapnák a nyilvánosság előtt (nesze neked közbeszerzés!), az egymással kufárkodó, magukat demokrataként minősítő, a mindenkinél esélyesebb képviselőjelöltek. Ezt az érmét kellene feldobniuk, nagy meglepetés nem történhet, vissza csak írás vagy fej eshet.

Szekszárdon például Hadházy Ákos (LMP) választaná az egyik oldalt, Harangozó Tamás (Párbeszéd-MSZP) a másikat, az eredményre még a Tippmixen is lehetne fogadni. Ne mondja senki, hogy a politika unalmas! A nyertes neve maradhatna a jelöltek listáján, a vesztesét törölnék. Egymást ismerő, a másikat tisztelő emberek, akár pártjaik jóváhagyása nélkül, de a szavazók rokonszenvét bírva is megegyezhetnek az indulásban, és a kormányváltás céljából, közösen vállalhatnák az esetleges fegyelemsértés következményeit.

Ezek az ötletek, a kreativitás, talán az egyéni bátorság hiányzik a mostani választási kampányból, ezért unalmasak a tévés műsorok, ezért viselkednek halálra ítéltként az elemzők, csiklandozza a kötél a nyakukat, kínjukban nevetgélnek. Egymással bizalmatlan ellenzéki szövetségesek már-már géphangon mondják, hogy ők megtesznek mindent, ennél több meghaladná erejüket, képességeiket. (Van benne valami, vitathatatlan). Nekik tanácsolnám a pénzfeldobást, a magyarázatot, hogy a gyenge, korrupt hatalom bárhol, bármikor aprópénzre váltható.

A nézőnek már ennyi is elég, ha elmarad a rendszerváltás, legalább a műsor legyen jó.

A Aprópénzzel leválthatók bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ez a választás gyakorlatilag élet-halál kérdése – ezt az állítást idézi az AP amerikai hírügynökség Bencsik Andrásnak, a Demokrata című hetilap főszerkesztőjének a szavaiból, aki az úgynevezett „békemenet” egyik szervezője. Az összeállítást ismerteti a The New York Times és a The Washington Post.

A március 15-i ünnepnap várható budapesti ellenzéki eseményei közül az AP hírügynökség a diákok tiltakozó megmozdulását, valamint a Kétfarkú Kutya Párt békemenetét emeli ki. A cikknek a kampányról szóló része megírja, hogy Orbán Viktor és a legtöbb fideszes jelölt elzárkózott a vitákban való részvételtől. Az esélyekről szólva a szerző idézi Győri Gábort, a Policy Solutions politikai kutatóintézet vezető elemzőjét, aki szerint az ellenzéki pártok, ha koordinálnak egymással, elérhetnek bizonyos sikert, ami lehet, hogy nem lesz elég a győzelemhez, de ahhoz mindenképpen, hogy megakadályozzák a Fidesz kétharmadát.

A Bloomberg hírügynökség a szlovákiai helyzetről szóló cikkében azt írja: Robert Fico miniszterelnök eddig úgy állította be önmagát, mint aki az Európai Unióban az ellenpólus olyan populista erős emberekkel szemben, mint a magyar Orbán Viktor és a lengyel Jarosław Kaczynski. Ez a kép a múlt héten elhomályosult, amikor azzal vádolta vetélytársait, hogy Soros György segítségével támadják őt. Aa kijelentés Orbánt visszhangozta, aki a magyar származású üzletembert az illiberális demokrácia ősellenségének kiáltotta ki.

Idézi a Bloomberg Lendvai Pált, a Bécsben élő Közép-Európa- szakértőt, aki – felidézve Fico azon állítását, amely szerint Szlovákia az Európa-párti érzelmek szigete a térségben – megállapította: „nem lehetsz a demokrácia szigete, ha derékig állsz a piszokban”.

Egy másik elemző azonban eltérő szemszögből nézi a dolgokat. A Bloomberg által szintén idézett Jiří Pehe, a prágai New York Egyetem igazgatója attól tart: ha összeomlik a szlovák kormány, akkor fennáll annak a veszélye, hogy euroszkeptikus pártok jutnak hatalomra. A változás – vélekedik Pehe – oda vezethet, hogy Szlovákia csatlakozik Magyarországhoz és Lengyelországhoz, valamint a Cseh Köztársaság is lecsúszhat ugyanoda, és ez nagyon veszélyes helyzetet teremtene a közép-európai térségben.

Milyen változásokat hozhat az amerikai külügyminiszter-csere? Ezen töpreng ma a világsajtó jó része. Terjedelmes cikket közöl a témáról a Los Angeles Times is, amelynek a szerzője abban látja a várható legfőbb eltérést, hogy Mike Pompeo, az amerikai diplomácia új irányítója semmiben sem fog ellentmondani Donald Trump elnöknek – szemben a külügyet eddig vezető Rex Tillersonnal. „Hatalmas energia, hatalmas intellektus, mindig ugyanazon a hullámhosszon vagyunk. Nagyon jó vele a viszony, és ez az, amit elvárok a külügyminisztertől” – lelkendezett Trump azon, hogy milyen jó döntést hozott most, és kendőzetlenül elárulta, mi a legfőbb elvárása beosztottjával szemben.

A CIA főnökeként Pompeo feladata volt eddig, hogy minden reggel tájékoztassa az elnököt a hírszerzés legfrissebb, legfontosabb értesüléseiről. A Los Angeles Times szerint Trumpról közismert, hogy irtózik a részletektől, ezért Pompeo – legalábbis így tudja a lap – az eddiginél lényegesen rövidebbre fogta ezeket a reggeli beszámolókat, és rendre kihagyta belőlük azokat az információkat, amelyek arról szólnak, hol, milyen módon tettek keresztbe az oroszok az amerikai érdekeknek. A CIA-főnök el akarta ugyanis kerülni, hogy az elnök túlságosan feldühödjön.

A cikk ugyanakkor nem csupán a beosztott szolgalelkűségéről tesz keresetlen megjegyzéseket, hanem kifejti ugyanennek a visszáját is: nevezetesen azt, hogy a diplomáciában fontos lehet: ha Pompeo bármit mond majd külügyminiszterként, akkor arról mindenki tudni fogja, hogy olyan, mint ha személyesen az elnök mondta volna. Tillersonra ez a legkevésbé sem volt érvényes, hiszen közismert módon számos kérdésről másként vélekedett, mint Trump. Különösen hasznossá válhat Pompeo pedigréje a koreai témájú tárgyalásokon. A Los Angeles Times idézi Daniel Russelt, az Obama-kormány kelet-ázsiai ügyekre szakosodott volt helyettes államtitkárát, aki szerint: ha van olyan pozíció, amit az észak-koreaiak értenek és tisztelnek, az a volt kémfőnök pozíciója.

Az 54 éves Pompeo végzettségére nézve jogász, katonatisztként szolgált az első öbölháborúban. Nem volt hajlandó elítélni, hogy a CIA kínzással is szert tett információkra a terrorizmus elleni harcban.

A Ha összefog az ellenzék, megakadályozhatja a Fidesz kétharmadát bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Frankfurter Allgemeine Zeitung: A német kancellár vissza akarja venni vezető szerepét Európában, ideértve az EU erősítését, az összefogást a következő időszak kulcskérdésének tartja. Ezt tartalmazza Merkel újévi üdvözlőbeszéde, amelynek szövegét előre eljuttatták a sajtóhoz. Jövő évi terveit illetően a politikus megismétli, hogy elválaszthatatlanul összekapcsolódik Németország és az unió jövője. A 27 tagállamot minden eddiginél jobban ösztönözni kívánja arra, hogy együtt maradjon. A tét az, hogy a földrész szolidárisan és öntudatosan képviseli-e az értékeit a globális világban. Hogy bizonyítsa: egy gazdaságilag is sikeres és igazságos Európáért dolgozik, következetesen meg akarja a védeni a külső határokat, illetve fontosnak tartja a polgárok biztonságát. A német és a francia vezetés e célt tűzte ki maga elé, ennek elérésére jövőre alkalmassá akarja tenni az uniót.

„…Die Zukunft Deutschlands ist bei all dem untrennbar mit der Zukunft Europas verbunden. 27 Staaten in Europa müssen stärker denn je dazu bewogen werden, als eine Gemeinschaft zusammenzuhalten. Das wird die entscheidende Frage der nächsten Jahre sein.

Es wird darum gehen, ob wir Europäer in der globalen und digitalen Welt unsere Werte solidarisch und selbstbewusst nach innen wie nach außen vertreten, ob wir so auch für ein wirtschaftlich erfolgreiches und gerechtes Europa arbeiten und konsequent für den Schutz unserer Außengrenzen wie auch die Sicherheit der Bürgerinnen und Bürger eintreten. Deutschland und Frankreich wollen gemeinsam dafür arbeiten, dass das gelingt, und so dazu beitragen, Europa für die Zukunft fit zu machen.

Liebe Mitbürgerinnen und Mitbürger, das Ringen um richtige Antworten gehört zu einer lebendigen Demokratie. Wir sind – im besten Sinne – eine vielstimmige Gesellschaft. Zugleich einen uns die Werte unseres Grundgesetzes: also die Achtung vor der unantastbaren Würde jedes einzelnen Menschen und seiner Freiheitsrechte. Dass wir uns wieder stärker bewusst werden, was uns im Innersten zusammenhält, dass wir wieder deutlicher das Gemeinsame in den Vordergrund stellen, dass wir uns bemühen, wieder mehr Achtung vor dem anderen zu haben, und zwar Achtung im umfassenden Sinne – aufmerksam sein, wirklich zuhören, Verständnis aufbringen -, das sind meine Wünsche für das neue Jahr…”

Merkel kiemeli, hogy a megfelelő válasz megtalálása része az eleven demokráciának. A német társadalom plurális, de közösek az alaptörvény értékei, vagyis, hogy tiszteletben kell tartani minden ember méltóságát, a szabadságjogait. A kormányfő jelezte azt is, hogy mielőbb egyezségre kell jutni a kormányalakítási tárgyalásokon, mert a világ nem vár a németekre. Most kell megteremteni a feltételeket, hogy az országnak 10–15 év múlva is jól menjen a sora, ami azt jelenti, hogy mindenkinek kedvezően alakul a sorsa. Ehhez a vezérlő elv a szociális piacgazdaság, a gazdasági eredményesség és a társadalom összetartása.

Daily Telegraph: A konzervatív lap szerint az unión belül a kelet-nyugati szakadás nagyobb gond, mint a britek távozása. A cikk azzal indít, hogy a paksi bővítés engedélyezése taktikai vereség volt az EU számára, amely már régóta azon van, hogy tagjai kevésbé függjenek az orosz energiahordozóktól. Ám a figyelem nem erre irányult, hanem Lengyelországra, miután egyre mélyebb az árok a közép-európai szélsőjobbos kormányok, illetve a liberális alapokon irányított Német- és Franciaország között. A lengyel igazságügyi reform Brüsszel szerint a hatalmi ág függetlenségét veszélyezteti és szembemegy a közösségi elvekkel. Paks és a 7-es cikk beizzítása jelentősebb fenyegetés az európai terv szemszögéből, mint a Brexit – mondják közgazdászok. Az IG-csoport fő elemzője úgy fogalmaz: London kiválását le lehet vezényelni, de a nagy kérdés az, mi van akkor, ha az EU túl keményen megy neki Varsónak. Merthogy a keleti gazdasági sikerek még nem erősítik a politikai egységet a szervezet két fele között. A lengyelek úgy érzik, hogy túlságosan is a sarokba szorították őket és a szakértő szerint nem lehet tudni, mi lesz a vége: a PiS végleg megmakacsolja magát, vagy netán beáll a sorba.

A kapcsolatot a migráció terhelte meg a legjobban. Szíjjártó Péter pl. szeptemberben kijelentette, hogy a politika megerőszakolta az európai jogot és értékeket, miután az Európai Bíróság elutasította Budapest és Pozsony panaszát a kvótadöntés miatt. És a törésvonalak még inkább felszínre kerülhetnek jövőre – az EU következő hosszú távú költségvetése miatt, hiszen kiesik a brit hozzájárulás. Ez sújtja a gazdagabb tagokat, mivel a kiadások egyharmadát képviselő kohéziós támogatásokból utána csak legrászorulóbb országok kaphatnának. Az illetékes biztosnak, Oettingernek májusig kell bemutatnia a hét évre szóló tervezetet. A nyugatiak itt léphetnek fel a keletiek ellen.

Magyarország – Pakstól függetlenül – 2018-ban eljuthat odáig, hogy bevetik ellene a nukleáris opciót, azaz a 7-es paragrafust. Ezért nem meglepő, hogy az Orbán-kormány a lengyel szankciók vétójával fenyegetőzik. A Deloitte fő közgazdásza szerint itt politikai kardcsörtetésnek vagyunk szemtanúi, és ezek csak egyre hangosabbak lesznek, ahogy közeledünk a májushoz. Ian Stewart azonban az igencsak éles véleménykülönbségek ellenére sem gondolja, hogy a lengyelek és a magyarok kiválnának az unióból. Inkább két kör alakul ki. Belül azokkal, akik mind inkább haladnak az európai szövetségi állam felé, kívül pedig azok maradnak a többiek, így a közép-európai országok is.

The New York Times: Kelet-Európában az idén veszélyben voltak a liberális értékek, mert a többi közt a magyar és a lengyel kormány olyan intézkedéseket hozott, amelyek a demokratikus elvek visszaszorítását célozták, ideértve a sajtószabadságot és a jogállamot. Romániában a tiltakozók feszült januárra készülnek, mert a koalíció enyhíteni szándékozik a büntetéseket az állami korrupció esetében. Johannis elnök ellenzi a jó egy hete elfogadott jogszabályokat, de csak késleltetni tudja azok hatályba lépését, megakadályozni nem. A hatalom az idén egyszer már megpróbálkozott, hogy keresztülvigye ezeket a törvényeket, de akkor visszakozott, mert annyian tüntettek ellene. Megfigyelők szerint az újabb előterjesztést a kabinet azért időzítette mostanra, mert tél van, és abban bízik, hogy a kemény hidegben kevesebben vonulnak az utcára. Az egyik civil szervezet vezetője úgy látja, hogy nagyobb a tét, mint a korrupcióellenes küzdelem, igazából az igazságszolgáltatás ellenőrzéséről és arról van szó, hogy a bukaresti kormány magyar és lengyel mintára gyengíteni akarja a fékeket és ellensúlyokat. De sok függ attól, hogy ezúttal milyen mértékű lesz a tömegtiltakozás.

A Deutsche Welle összeállítása azt igyekszik kideríteni, miért borulnak Közép- és Kelet-Európában a demokratikus elvek, miért kerül mind nagyobb nyomás alá a térségben a jogállam, csaknem 3 évtizeddel a rendszerváltás után. A magyaroknál, a lengyeleknél, a románoknál a kormány minden tiltakozást félresöpörve azon ügyködik, hogy kezébe vegye az igazságszolgáltatást, fellazítsa a demokratikus ellenőrző intézményeket. Sőt, a szándékot részben már sikerült is valóra váltaniuk. A cél, hogy a bíróságok a hatalom igénye szerint működjenek. A magyar alkotmánybíróság jogait pl. már erőteljesen megnyirbálták. Ugyanakkor levitték a nyugdíjkorhatárt, hogy megszabaduljanak a nemszeretem bíráktól, ügyészektől. A jelszó az, hogy a „győztes mindent visz”. Azaz a többség azt csinál, amit csak jónak lát. Kiiktatják az olyan terhes intézményeket, mint az ombudsman, az adatvédelmi biztos, vagy a közmédia, illetve a saját embereiket rakják a megfelelő pozíciókba. Az ellenzéktől viszont elzárják az állami rádiót-tévét. Elutasítják javaslataikat vizsgáló bizottságok felállítására.

Az állami hirdetések megvonásával teszik kezessé az amúgy is gyatra anyagi helyzetben lévő sajtót, a frekvencia-engedéllyel és felvásárolásokkal állítják rá az ellenzéki orgánumokat a megfelelő vonalra. Nem jobb a helyzet a kisebbségek számára sem. A magyar kormány pl. rendszeresen plakátkampányt folytat a bevándorlók ellen, hogy javítson saját népszerűségén. A romák az egész régióban leplezetlen diszkriminációnak vannak kitéve. Ugyanakkor Magyarország időről időre összecsap főleg Szlovákiával és Romániával, mert agresszívan próbál érvényt szerezni a határon túli magyarok jogainak. A térség fontos sajátossága, hogy erősek a kormánypártok, ellenben nagyon vérszegények az állami intézmények. A fontos állások odaítélésénél leginkább a párttagkönyv számít, nem a rátermettség. Egyes vezetőknél üres szólam a demokratikus értékek hangoztatása. Néhányan a bolsevikok módjára igyekeznek teljhatalmat szerezni.

Az EU úgy reagál a folyamatos magyar és lengyel jogsértésekre, mint egy sértett-aggódó, ám túlterhelt iskolaigazgató: felháborodott figyelmeztetéseket küld, amelyekhez reménytelen és elhúzódó fegyelmi eljárások kapcsolódnak. Csak éppen aligha lesz abból bármi is, hogy Varsót kihajítsák az osztályteremből, azaz megvonják a szavazati jogát. Egyrészt a két delikvens egymás hátát fedezi, másrészt Orbán továbbra is számíthat az Európai Néppárt támogatására. Mert aki egyszer bekerült a klubba, annak onnantól nem kell igazán félnie. Az érintett lakosság körében továbbra is mélyek a gyökerek, mármint hogy erős emberre és inkább tekintélyelvű politikára van szükség. A városi értelmiséget és a fiatal, jól képzett rétegeket – a változások motorját – megtizedeli a kivándorlás. És az emigránsok száma csak növekszik.

Süddeutsche Zeitung: 2017-ben a tekintélyelvűség előre nem sejtett erőre kapott, aminek sok oka van, kezdve a társadalmi egyenlőtlenségektől a migrációig, ám a kulturkampf még csak most kezdődött. Mindenesetre a tényekhez hozzátartozik, hogy az oroszoknál, törököknél és magyaroknál autoriter figurák és demagógok vezérlik a társadalmi átalakításokat. Kikiáltják a „harag korszakát”, amelyben tekintélyelvű politikusok a maguk javára használják ki a dühös többség cinizmusát és elégedetlenségét. Völkisch lázadásról, Európa alkonyáról beszélnek. Kapóra jön a jobboldali populistáknak az idegenkedés az érkező menekültekkel szemben. Viszont az is igaz, hogy napjainkban sokkal nehezebb a társadalmi felemelkedés. Aki ma szegénynek születik, az nagy valószínűséggel az is marad, élete végéig. Márpedig ez veszélyes a társadalmi összetartás szempontjából. Válságba kerül a liberalizmus, mert nem tudja betartani ígéretét, mármint hogy mindenki részesülhet a gazdasági és kulturális javakból. Emiatt azután főként a középosztály elfordul, a félelem fokozódik. De mindez nem elégséges magyarázat, csak a tüneteket ragadja meg.

A harcot az érzelmek szintjén vívják a társadalom különféle áramlatai. A lakosság egyes részei fel vannak háborodva, mert nem veszik észre őket azok, ott fönt, miközben az embereknek jobban megy a világban, mint bármikor korábban. Ám vannak, akik egyáltalán nem profitálnak a globalizációból, emiatt úgy érzik, hogy a jól öltözött elit becsapta őket. Trump ezt felismerte, ezért mondja azt, hogy Amerika mindenekelőtt. A reakciós jobboldal tekintélyt követel autonómia helyett. Az autoriter erők egyszerű igazságokkal csábítanak. Agresszívak, a valóság bonyolultságát személyes sértésnek állítják be. Így lesz a korszerű, liberális világból ellenség. Hazugságokkal árasztják el az olyan jelenségeket, mint a bevándorlás, az európaizálódás, a terrorizmus. A tények immár nem számítanak, csak az, hogy tekintélyelvű führerfigurák miként értelmezik azokat. Putyin és Trump saját identitást ígérnek a híveiknek és ez napjainkban rendkívül fontos téma lett, ám a baloldal elhanyagolta. A jobboldal pedig dörzsöli a tenyerét, mert átveheti a narratívát az igazságosság és szolidaritás ügyében. Majd meglátjuk, lesz-e valami belőle.    

Der Standard: A Tony Blair nevét viselő londoni kutatóintézet azt várja, hogy a populizmus beépül a mindennapi politikába és további sikereket arat a választásokon jövőre, valamint 2019-ben is. Európa a hidegháború óta nem él át akkora változásokat, mint napjainkban, de nem biztos, hogy jó értelemben. A populista körök ugyanis várhatóan csak még jobban megerősödnek, és ez a demokrácia jövőjét veszélyezteti. A tanulmány azzal számol, hogy a java még csak ezután jön. Győztek ugyan Magyarországon és Lengyelországban, de ez az év nem sok babért termett számukra, pl. Franciaországban és Hollandiában. Ám ez semmiképpen nem egyenlő azzal, hogy megtört volna az irányzat. Éppen ellenkezőleg: az osztrákoknál a koalíció kisebbik tagjaként befutottak a szabadságpártiak.

Az olaszoknál igen jó esélye van a baloldali-populista Öt Csillag Mozgalomnak a márciusi választásokon, illetve az elemzés ugyanezt tartja 2019-ben Belgiumban a szélsőjobbos vallon pártról. Ha valóban ez következik be, akkor kell felkészülni arra, hogy a brutális populista politika a fő áram része lesz, ami azután messzemenő következményeket vonhat maga után. Nemzetközi szervezetek meggyengülését, vagy felszámolását, protekcionista gazdaságpolitikát, kemény kezet a menekültekkel szemben, a nemzeti identitás túlhangsúlyozását, a demokratikus normák megkérdőjelezését. Hogy hol ér véget a folyamat, azt e pillanatban nem látni. Az ellenstratégiát sok helyütt még ki kell dolgozni.

Reuters: A világ ugyan jobbra fordul, ám közben haldoklik egy sor olyan párt, amely fontos szerepet töltött be a demokratikus világban. Ennek oka egy sor globális jelenségben keresendő, nem pedig a nemzetállam határain belül. Az USÁ-ban a Republikánus Pártot Trump kaparintotta kezébe, akinél gyakran az látszik, hogy a tekintélyelvűséget többre becsüli a demokráciánál. Németországban a szavazatok 40 %-át szerezték meg olyan, új pártok, amelyek nem kapcsolódnak az eddigi politikai vezetéshez. A briteknél polgárháború dúl: a szélsőbal irányítja a Munkáspártot. Franciaországban a margóra szorultak a régi nagy pártok. Olasz földön a márciusi választások után a szélsőjobb bekerülhet a hatalomba, ahogyan az Ausztriában is történt. Közép-Európában Lengyelország és Magyarország élén autoriter-populista erők állnak. A PiS halad afelé, hogy megbüntesse az EU, mivel eltért a liberális-demokratikus normáktól. És akkor még ott van Kína, Oroszország, Egyiptom és Törökország, amelynek vezetése nincs alávetve nyilvános, illetve intézményes elszámoltatásnak, ám népszerű és gúnyt űz a demokráciából.

A liberális értékek mind a mai napig a globalizáció részét alkotják, ám az ezeket támogató középpártok nagyrészt elvesztették kezdeményező készségüket, elpohosodtak. Bármi új manapság sokszor a civilektől, a nemzetközi szervezetektől indul ki, miközben a bérek minimum nem nőttek, a munkafeltételek viszont rosszabbodtak a fejlődő világból érkező verseny miatt. A vesztesek elnyomásként élik meg ezeket a hatásokat és a kormányok nemigen tudnak segíteni. Főleg a tekintélyelvű államokban a hatalom gazdái a nagyobb szabadság liberális programját erkölcstelennek, sőt obszcénnak tekintik. Ugyanakkor a jelenlegi nagy pártokat annak idején olyan kérdések megoldására hozták létre, amelyeknek semmi közük a mához. Ezért azután csak egyre nagyobb nehézségek árán tudnak alkalmazkodni, a tagságuk általában folyamatosan csökken. Lehet, hogy helyüket új erők foglalják el, de még az is elképzelhető, hogy az athéni demokrácia hihetetlenül bonyolult, digitalizált változata alakul ki, középpontban a polgárral.

A német Süddeutsche Zeitung arra számít, hogy a Fidesz nyeri a jövő évi választásokat. A közvélemény kutatási adatokat ugyan ajánlatos a legnagyobb óvatossággal kezelni, mert azok az intézetek, amelyek földrengés-szerű győzelmet jósolnak Orbánnak, közel állnak a kormányhoz, vagy az pénzeli őket. Azon kívül a bizonytalanok számra olyan magas, hogy nehéz komoly előrejelzést adni. A Fidesz ezzel együtt a legnépszerűbb párt, ami újból kétharmadot eredményezhet számára, figyelembe véve a testre szabott választási törvényt és a többszázezer honosított határon túli magyar szavazatait. A miniszterelnök személye ugyanakkor rendkívül vitatott, mivel Orbán nyíltan Európa-ellenes megnyilatkozásokat tesz, gátolja a közös menedékpolitikát és a Soros elleni kampánnyal gyakorta egyértelműen antiszemita hangot üt meg. Ez idehaza még nem sokat ártott neki, a magyarok inkább a járványszerű korrupciót veszik rossz néven a kormánypárt vezetésének gazdagodása láttán. Mégsem a megosztott és kivérzett baloldal lehet veszélyes rá nézve, hanem a jobboldali-populista Jobbik.

Die Welt: Az idén jó 50 százalékkal csökkent a menedékkérelmek száma Európában. Januártól szeptemberig majdnem 480 ezren folyamodtak menekültstátuszért, a múlt év hasonló időszakában ez az adat még 1,2 millió volt. A legnépszerűbb célpont továbbra is Németország, ott 137 ezren adták be a papírjaikat, míg Olaszországban 103 ezren. Ehhez képest Magyarországon össz-vissz 2445-en próbáltak menedéket kapni – derül ki az Eurostat jelentéséből. Ugyanakkor Európa-szerte a kérelmeknek csupán kevesebb, mint a felének adtak helyt első fokon. A múlt év 2. felében még 62% próbálkozott sikeresen. Az idei első félévben azonban ez az érték visszament 48 %-ra, majd a 3. negyedévben 43 %-ra. De a németeknél 48 %-on állt meg a mutató a július és szeptember vége közti időszakban.

A Merkel üzen Orbánnak, aki ennek aligha örül bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.