Az Egyesült Államok és az Európai Unió egykor szorosan együttműködött ugyan az Irán, illetve Oroszország elleni szankciók alkalmazásában, de időnként ezt az együttműködést is beárnyékolta, hogy néhány uniós ország megpróbált hasznot húzni e szankciók aláásása révén.

A The Washington Post szerzői úgy látják, hogy most még feszültebb időszak következhet. Ennek egyik oka, hogy az amerikai kongresszus – és nem Donald Trump ösztökélésére, hanem saját elhatározásából – olyan törvényt fogadott el, amely másodlagos szankciók alkalmazására hatalmazza fel a washingtoni kormányzatot azon külföldi cégek ellen, amelyek mintegy megtörik az amerikai szankciók erejét, például azzal, hogy Amerika számára nem tetsző területeken üzletelnek Iránnal.

Az amerikai elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a szankciós témájú viták kapcsán Németország volt egyesült államokbeli nagykövete a The Wall Street Journal hasábjain azt fejtegette: eltűnőben van a „transzatlanti megközelítés”, ami eddig jellemezte az Egyesült Államok és az EU kapcsolatát.

Az elemzés nem szól ugyan részletesen Magyarországról, de történetesen Vlagyimir Putyin februári budapesti látogatásán készült fénykép illusztrálja. Az orosz elnök a közeli napokban újra Magyarországra látogat.

A Politico című amerikai hírportál Brüsszelben szerkesztett európai kiadása beszámol arról: az Európai Bizottság közölte, hogy megkapta a lengyel választ a menekültek kvóta szerinti befogadásának elutasítása miatt Varsó ellen indított kötelezettségszegési eljárás ügyében, de nem hajlandó eleget tenni annak a lengyel kérésnek, hogy szüntessék be az eljárást. A Politico idézte Alexander Winterstein brüsszeli bizottsági szóvivőt, aki szerint minden tagállam számára adott a lehetőség, hogy eleget tegyen kötelezettségeinek.

Az EUObserver című uniós hírportál ugyanerről a témáról beszámolva azt írja, hogy a lengyel fél kész az Európai Bíróság elé állni, igazát bebizonyítandó. Ugyancsak ismerteti azt a közvélemény-kutatási eredményt, amely szerint a lengyelek 51 százaléka azt mondja: inkább készek lennének távozni az Európai Unióból, csak ne kelljen muszlim menedékkérőket befogadniuk.

Egy másik uniós hírportál, az EurActiv a Gallup intézet azon felmérésének az eredményét ismerteti, amely szerint Kelet-Európa vezeti a migránsellenes országok globális listáját. A menedékkérőket leginkább elutasító tíz ország közül hat az EU viszonylag újonnan felvett keleti tagállama: Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lettország, Észtország és Horvátország. További három az úgynevezett balkáni menekültútvonalon fekszik: Macedónia, Montenegró és Szerbia. A lista tizedik helyzettje Izrael.

És ha már Izraelnél tartunk, a The Economist című londoni hetilap arról közöl cikket, hogy az izraeli miniszterelnök feltűnően puhának mutatkozik az antiszemitizmus megnyilvánulásaival szemben olyankor, ha az érdekei úgy kívánják. A cikk elsősorban azt teszi szóvá, hogy ameddig Donald Trump nem használt valamelyest erőteljesebb hangnemet a virginiai Charlottesville-ben történt neonáci kilengések miatt, addig Benjamin Netanjahu meg sem mukkant. A kormányfő ugyanis azt mondja, hogy nincs Izraelnek nagyobb barátja, mint Trump – jegyzi meg az Economist.

Netanjahu három választást nyert meg, részben annak révén, hogy a baloldalt Izrael biztonságának az aláásásával vádolta. Ezzel és az ortodox zsidó pártokkal való együttműködéssel elidegenítette magától a 70 százalékban liberális amerikai zsidókat, akik az izraeli ellenzékkel azonosulnak. Többen úgy látják – írja a brit hetilap –, hogy Netanjahu nagyobb eséllyel éri tetten az antiszemitizmust azok körében, akik ellenzik az ő politikáját.

Itt tér rá a The Economist szerzője arra, hogy Orbán Viktor „populista miniszterelnök” kormányát a Soros György elleni plakátok miatt antiszemitizmussal vádolták meg, és a budapesti izraeli nagykövet is elítélte ezeket a plakátokat, másnap azonban az izraeli külügyminisztérium úgy foglalt állást, hogy Soros aláássa Izrael demokratikusan megválasztott kormányait, az Izraeli Államot becsmérlő szervezetek finanszírozása révén. Soros – írja a The Economist – olyan izraeli, illetve palesztin szervezeteket finanszíroz, amelyek az emberi jogokat védik, és közülük néhány Izrael elleni bojkottra és szankciókra szólít fel. Orbán Viktor ugyanakkor Netanjahu egyik legszorosabb európai szövetségese – állapítja meg a hetilap.

Végül röviden a Die Welt egyik írásáról, amely a menekültáradatból nyerészkedő embercsempész üzletágról szól. A cikkben olvasható, hogy uniós becslések szerint tavaly csak Líbiában mintegy 1,6 milliárd dollárt kerestek az embercsempészek. A Die Welt egyebek közt kiszúrta, hogy az Alibaba elnevezésű, de valójában kínai internetes platformon egy Zse-csiang nevű vállalkozás „jó minőségű menekülthajóként” hirdette még a minap is – 800 dollárral induló alapáron – azt a szakemberek szerint igencsak silány felfújható gumicsónakot, amilyet az embercsempészek előszeretettel használnak arra, hogy a tengeren sorsukra bocsássák a menekülőket. A kínai cég tetemes kapacitással rendelkezik, havi nyolcszáz gumicsónak szállítását vállalja.

A Washington az amerikai szankciók következetes megtartását szorgalmazza az EU-tól bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Paranoia vagy valós félelem?

A CNN mai – augusztus 13-i – adásában az egyik riportalany a paranoia szót használta. New York-i tudósítóként azt tapasztalom, hogy tegnap és ma alapvetően két téma uralja a közbeszédet. Az egyik a tegnap történt virginiai terrortámadás, a másik az észak-koreai helyzet.

A paranoia – avagy szokták üldözési mánia kifejezéssel is emlegetni – túlzó és irracionális szorongásban, félelemben, s gyakran az üldözöttség érzésében nyilvánul meg.

A paranoia kifejezést elsősorban akkor használják, amikor az érintett úgy érzi, hogy őt üldözi valaki cselekedeteit távolról befolyásolja. A kifejezést hétköznapi életben gyakran túlzott félelemként emlegetik, amely összeesküvés-elméletek formájában is megjelenhetnek.

A virginiai terrortámadás és az észak-koreai helyzet kapcsán is az amerikai társadalomban hallhatóak olyan hangok, amelyek szerint idegen hatalmak összeesküdtek az USA ellen.

Donald Trump, még elnökjelöltként is utalt erre, amikor bevetette az “I make America great again” (Amerikát ismét naggyá teszem!) szlogent. Gondoljunk csak “üldözés”-ként is értelmezett orosz beavatkozásra, a hekkerek emlegetésére. Számos olyan vélemény hangzott el, amelyek miszerint az oroszok beavatkoztak az amerikai választásokba. Ezt akkoriban, a témáról folyó vitákban összeesküvés-elméletként is emlegették.

A Trump által hangoztatott szlogent az amerikai társadalomban sokan úgy értelmezték, hogy Amerika újra erős legyen! A választások bizonyították, hogy az amerikai elhitték Donald Trumpnak, hogy ezt ő valóban meg tudja csinálni.

Az elmúlt fél esztendőben, amióta Trump az elnök, sokan csalódtak a szlogenben és Trumpban egyaránt. És ami a működő demokráciákra jellemző, ennek hangot is adnak.

Nos, az amerikai társadalomban egyértelműen nem beszélhetünk sem irracionális szorongásról, sem az üldözöttség érzéséről. Ez az érzés ugyanis reális valóság 2001. szeptember 11-óta.

Aki rasszista és antiszemita, az Amerika ellen van!

A Chicago Tribune 2017. március 3-i számában közölt egy karikaturát. Ennek a címe az volt, hogy “Anti-semitism is anti-American!”  Ez a kijelentés hangzott el ma reggel a televizió egyik híradásban a tegnap történtek kapcsán ismét.

A kijelentés aktualitását az adta, hogy augusztus 11-én és 12-én Charlottsville-ben nemcsak rasszista – neonáci – események zajlottak, de 12-én ellentüntetés is volt a városban. Ha csak ennyi történt volna, akkor az amerikai közvélemény ezt a demokrácia szabályai között működő történésnek könyveli el.

De nem ez történt csupán.

A jelentések szerint Charlottsville-ben egy autós (feltételezhetően a fehérek felsőbbrendűségét hirdető neonáci tüntetés egyik szimpatizánsa) szándékosan nagy sebességgel belehajtott egy másik gépkocsiba, ami a nácitüntetés ellen tiltakozók közé csapódott. Az első jelentések szerint egy halálos áldozata és minimum 19 súlyos sérültje van a terrorcselekménynek.

Amikor e sorokat írom, már harminc sérültről lehet hallani. Közte egy rendőrségi helikopter lezuhanásáról is: két rendőr halt meg a balesetben.

Belpolitka: twitter-nyilatkozatháború

Sajátos – a legújabbkori, Trump által is rendkívül kedvelt – amerikai vitafórummá vált a twitter. A közösségi médiának ez a formája talán a legnépszerűbb kommunikációs forma az Egyesült Államokban. Trump oldalának több mint 35 millió olvasója van. Az oldalon a mai napig 35 526 üzenetet osztott meg olvasóival.

Az események kapcsán Trump azt írta twitter-üzenetében  „No matter our color, creed, religion or political party, we are all Americans first.” Azaz: „Függetlenül attól, hogy mi a színünk, hitünk, vallásunk vagy politikai pártunk, mindannyian amerikaiak vagyunk.”

Trump üzenete vitát keltett. Számos bírálója szerint nem lépett fel határozottan a rasszista neonáci eszméket hirdetőkkel szemben.

Saját pártjában sem nézik jó szemmel Trump megnyilvánulását. Cory Gardner republikánus szenátor ekként reflektált ugyancsak twitter-üzenetben:“Elnök úr, az ördögöt (a gonoszt) nevén kell neveznünk. Ezek a fehérek felsőbbrendűségét hirdetők, és ez egy hazai terrorcselekmény volt.”  (“Mr. President – we must call evil by its name. These were white supremacists and this was domestic terrorism.”)

Marco Rubio szenátor úgy vélekedett, hogy “A nácizmusban, a Klu Klux Klanban vagy a fehérek felsőbbrendűségének hirdetésében nincsen semmi hazafiasság. Amerika ennek az ellenkezőjét akarja.”

Az amerikai képviselőház demokrata párti (kisebbségi) vezetője, Nancy Pelosi Trumpnak címzett üzenetében – szintén a Twitteren – felszólította az elnököt, hogy „A saját profilján ismételje utánam: a fehér felsőbbrendűség hirdetése támadás az amerikai értékek ellen!”

Ivanka Trump ma reggel ezt csiripelte: “A társadalomban nincs helye a rasszizmusnak, a fehér fölény hirdetésének és a neonácizmusnak.”

Így értékelik az amerikaiak a trumpi külpolitkát

A twitter az amerikai külpolitikában is “üzenő-füzet”. Trump ugyanis a twitteren augusztus 11-én üzent Észak-Koreának, s a külpolitika résztvevőinek. Ezt írta: “A katonai megoldások már a helyükön, csőre töltve, ha Észak-Korea oktalanul cselekednék. Remélhetőleg Kim Dzsongun talál más utat!”

A helyzet megértéséhez jó tudni, hogy a hírek szerint Kim Dzsongun és az észak-koreai hadsereg rakétakisérleteinek tulajdonképpeni célpontja Guam. 

A sziget egykor spanyol gyarmat volt, azonban spanyol–amerikai háború (1898) után az Egyesült Államoké lett. Ott található az amerikai hadseregnek az a katonai bázisa, amely katonai támaszpontul szolgál a többi között Észak-Korea és Tajvan irányába. A sziget mintegy 3500 kilométerre található Észak-Koreától. A ballisztikai rakéták számára ez elérhető távolság.

Az amerikaiak szerint Kim Dzsongun egyértelműen ellenség. Ez magyarázza azt, hogy a feszültség az USA-ban kézzel fogható. A trumpi adminisztráció biztos abban, hogy Észak-Korea rendelkezik atomtöltettel, amit rakétákkal célba tudna juttatni. Az észak-koreai  rakétakisérletek alapján az USA-ban nem kételkednek abban, hogy Phenjan képes Guam elérésére.

Ezért nem paranoia feltételezni azt, hogy Észak-Korea képes rakétacsapást mérni Guam szigetére. Igy következett be az, hogy Donald Trump határozottan figyelmeztette Kim Dzsongunt, ha támadna, akkor az amerikai válasz az észak-koreaiak számára pusztító lesz.

Az amerikaiak többsége úgy vélekedik, hogy Trump igérete nem üres fenyegetés. Az elnök kijelentette hogy bár Washington felkészült egy katonai csapásra, de továbbra is hajlandó a tárgyalásokra.

A The New York Times augusztus 8-án Trumpot idézte, aki kijelentette, hogy “Tüzet és dühöt” szabadít fel  Észak-Korea ellen, ha az veszélybe sodorja az Egyesült Államokat. Az amerikai sajtó szinte minden oldalon hasonlóan vetette fel a veszélyt.

Az általam, a sajtóból megismert kommentárok természetesen a vérmérséklet és a pártszimpátia alapján eltérőek voltak. Azonban úgy érzékelem: abban egyetértettek, hogy az USA-ra nézve fenyegetők az észak-koreai rakétakisérletek.

A Reuters egyik híradása szerint két, magát megnevezni nem kívánó amerikai vezető tisztviselő, annak a véleményének adott hangot, hogy az elnöknek a “tűz és düh” fenyegetése diplomáciailag nem volt hasznos, mivel az észak-koreai vezető “nem kívánatos” válaszát idézheti elő.

Hangot adtak annak a véleményüknek is, amely szerint az elnöknek ez a kijelentése veszélybe sodorhatja a szövetségesekkel – például Japán, Dél-Korea – az együttműködést is. Ugyancsak negatív következménye lehet a kínai vagy orosz kapcsolatokra nézve is.

Ugyancsak a Reuters híradásából tudható, hogy Rex Tillerson amerikai külügyminiszter kijelentette mielőtt Guamba érkezett: “bár nincsen közelgő észak-koreai fenyegetés, de az amerikaiaknak jól kell aludniuk”.

Ezzel a nyilatkozattal egybecseng, bár sokak szerint ellentmondani látszik, hogy Jim Mattis védelmi miniszter szerint Észak-Korea fellépései továbbra is „nagymértékben meghaladják a miénket”.

A kérdés nem költői: “Trump meg tudja változtatni Észak-Korea magatartását?”

A politikai hozzáállástól függően a kérdésre eltérő válaszokkal találkozhatunk. Számos amerikai politikus, elemző szerint ez nehezen képzelhető el, míg mások optimistábban kezelik a kérdést.

A The Wasinghton Post szerint a Rex Tillerson már korábban figyelmeztetett arra, hogy az Észak-Koreával kapcsolatos stratégiai türelem korának vége van. Ezzel együtt a The Wasinghton Post elemzője Fareed Zakaria azt jelentette ki, hogy szerinte “az Egyesült Államok nem fog megelőző nukleáris háborút indítani Ázsiában. Trump megfogalmazásai kétségtelenül megdöbbentették Washington legszorosabb szövetségeseit a régióban, Japánban és Dél-Koreában.” Fareed Zakaria hozzátette, “az üres fenyegetések és a laza retorika csak az amerikai presztízs és a hatalom csillapítását eredményezte.” Zakaria feltette a kérdést és válaszolt is rá: “Akkor miért? Mert ez Trump alapvető cselekvési módja. Egész életében Trump nagyszerű ígéreteket és baljós fenyegetéseket tett, amelyeket ritkán valósított meg.” 

Ugyanez a Fareed Zakaria a CNN műsorában augusztus 13-án a volt ausztrál miniszterelnökkel, Kevin Ruddal beszélgetett. Rudd felvetette, hogy “Trump stratégiai kiszámíthatatlansága” eredményezhet-e új stratégiát az észak-koreai nukleáris program megállításához.” 

A választ McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó kijelentéséből olvashatjuk ki, amelyre a The New York Daily News hívta fel a figyelmet, ami az NBC egyik műsorában hangzott el: „A célt, a közös célt a koreai félszigeten a nukleáris leszereléssel kell elérni.”

Végül kinek lesz majd igaza? Nem vagyok jós, de azt bizton állíthatom, hogy nem paranoia azt gondolni, hogy az amerikaik számára fenyegetés a jelenlegi helyzet, amely egyes vélemények szerint hasonlatosnak tekinthető a kubai rakétaválságához.

A Szovjetunió és az USA között 1962-ben kitört konfliktus a Kubába telepített szovjet atomrakéták miatt alakult ki.

A szovjet hadvezetés ballisztikus rakétákra szerelt atomfegyvereket telepített Kubába, fenyegetendő az Amerikai Egyesült Államokat azzal, hogy az amerikai városokat a szovjet rakétákkal képesek elérni. Az akkori amerikai vezetés, élén J.F. Kennedy elnökkel úgy döntött, hogy a helyzet megoldására tengerészeti blokádot létesít, illetve Kennedy televíziós beszédben fordult az amerikaiakhoz és a szovjet kormányhoz. Figyelmeztetett arra, hogy a katonaság „minden eshetőségre felkészült”.

Amikor Kennedy nyíltan beszélt a válsághelyzetről, az egész világot félelem, a harmadik világháború kitörésétől való félelem szállta meg.

A szovjet vezetés élén Nyikita Hruscsovval tisztában volt azzal, hogy beláthatatlan következményekkel kell számolni, ha nem oldódik meg békésen a konfliktus.

Szovjetunió felajánlotta, hogy leszereli a telepített rakétákat cserébe, ha az Egyesült Államok nem rohanja le Kubát.

Kennedy és az akkori amerikai vezetés elfogadta Moszkva javaslatát. Ezt követően Hruscsov bejelentette, hogy eltávolítják a Kubába telepített atomrakétákat. Ez meg is történt.

A válság akkor szerencsésen megoldódott. Nem tört ki a harmadik világháború. Persze kellett hozzá két, nagy hatalommal rendelkező politikus és nem utolsósorban mindkettejük megegyezési szándéka.

Bizton állítható: az amerikaiak nem paranoiásak, többen vannak azok, akik reálisan látják a bel- és külpolitikai fejleményeket, és félelmeik valósak.

Mint ahogy a világ más részein is valós a félelem a meggondolatlan vezetőktől, az átgondolatlan intézkedések következményeitől.

A kérdés persze továbbra sem megválaszolható: Hogyan oldhatók meg békésen mai konfliktusaink?

A USA–Észak-Korea: Paranoia vagy valós félelem? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Alaptézise: Orbán Viktor az elmúlt hét évben teljesen a maga képére formálta az egykor liberális és demokratikus Magyarországot – méghozzá megelőzve ebben a folyamatban Lengyelországot, Törökországot és most már az Egyesült Államokat is.  Elhallgattatta az alkotmánybíróságot, eljelentéktelenítette a parlamentet, korlátozta a médiát és írt egy olyan alaptörvényt, amely kizárólag az ő keze nyomát viseli. Hatalmát jelenleg senki nem fenyegeti, a lehetséges átalakításnak semmi nyoma.

A CEU kapcsán tartott tüntetések jellegét elemezve a tudósító arra jut, hogy a tüntetők békések, a rendőrség nem avatkozik be, forradalom nem készül. Orbánt amúgy sem fenyegeti semmi igazából, és ő nem Erdogan és nem is olyan, mint Trump. Az ország zöme a vidék, vidéken márpedig Orbán az úr, egyedül Budapestet rázzák fel időnként kisebb békés tüntetések. A legfrissebb közvélmény-kutatásra támaszkodva a cikk szerzője szerint még az sem kizárt, hogy a megosztott szocialisták és zöldek miatt a Fideszen és a Jobbikon kívül más nem jut be a parlamentbe a választásokon. Tulajdonképpen Európa lehet a tüntetők egyetlen reménye. Noha, nem zárták ki az Európai Néppárt- családjából a Fideszt Jean-Claude Juncker közbenjárására, és a lengyelek valószínűsíthető vétója miatt a 7. cikkelyt sem fogják bevetni, mint utolsó lehetőséget. Ebből az következik, Orbánnak még mindig van tere a manőverezésre, amivel él is. Hisz’ májusban bejelentette, nem fogja megváltoztatni a CEU-törvényt. Most augusztus van, és nem is történt semmi.

Az osztrák elektronikus média meghatározó szereplője, a közszolgálati ORF az újabb magyar médiafelvásárlások témáját dolgozta fel. Két vállalkozó veszi át az egész regionális nyomtatott médiát. Az egyiket, a Mediaworks-öt tavaly ősszel a Pecina-féle Vienna Capital Partnersen keresztül Mészáros Lőrinc kaparintotta meg. A másik üzlet nyélbeütése pedig most zajlik, amikor a még fennmaradó három megyei lap a filmmágnás Andy Vajna kezébe kerül. A Rambo, az Emlékmás és az Evita sikeres producere és a kormány megbízottja ezen kívül az ugyancsak népszerű Borsot is bekebelezi a tv2 után. A Russmedia magyar és román érdekeltségei pedig a most létrehozott Media Development Management tulajdonába kerülnek, amiben viszont szintén ott találjuk a Pecina-birodalmat.

Az orosz RIA Novosztyi hírügynökség a rosszalkodó Lengyel- és Magyarországot mutatja be cikkében, méghozzá a Szputnyik rádió tudósítójának szemszögéből. Márpedig köztudott, hogy a Szputnyik médium orosz kormányzati irányítás alatt áll. Nem csoda hát, hogy olyan szakembert szólaltattak meg, aki az Európai Unión belüli zűrzavart és forrongást eltúlozza. Állítja, hogy 13 évvel a posztszovjet országok taggá válását követően sem sikerült ezeknek az államoknak se gazdasági, se társadalmi értelemben felzárkózniuk a fejlett nyugati országokhoz.

A szakértő úgy fogalmaz, nem elég, hogy súlyosan érintette Magyarországot a migránsválság, még Orbán Viktort is azzal bélyegzik meg, hogy diktatúrát akar kiépíteni.  A csehek is ellenzik a kvóta-rendszert, a románokat és bolgárokat pedig a korrupció sújtja. Lengyelország pedig nem véletlenül támogatja a Trump elnök által kezdeményezett Három-tenger Szövetség felállítását, mert az energetikai szektoron keresztül akarja Lengyelország átvenni a vezető szerepet Németországtól. A kétsebességes Unió harcát érzékeltetve a cikk azzal zárul, kezdi lényegét elveszíteni az európai közösség, és nem sok kell ahhoz, hogy szétessen az Európai Unió.

A kaliforniai központú, de 149 országra kiterjedő Univision KFTV az Atomszőke című amerikai film bemutatója kapcsán írja, hogy a film nagy részét Charlize Theron Budapesten forgatta, ahol a 80-as évek Németországát imitálták és felépítették a berlini falat is mintegy 76 méter hosszan. Berlin és Párizsis versengett a forgatás jogáért, de mindenhol minimum 20%-kal magasabbak a költségek, ráadásul dicséret illeti az itt bérbe vehető filmes stábokat, amelyek profi munkát végeznek. Például az Atomszőke utcai autós üldözésében, amihez az 1970–80-as évekből való, nem kevesebb, mint 500 korhű autót gyűjtöttek be, és a forgatás több mint egy héten át tartott.

Balogh Éva, a Yale Egyetem egykori oktatója hétvégi blogjában, a Hungarian Spectrumban ismét olyan témát elemez, amely méltán kerül az amerikai külügy és agytrösztök, de még Brüsszel figyelmének középpontjába is. Orbán Trump-imádatáról ír, amely 180 fokos fordulatot vett, miután fittyet hányt a Fehér Ház az Orbánék által, a CEU ügyében tett kezdeményezésre. Azaz kerek-perec megmondták Orbánnak, nem fogadják ezért a Fehér Házban. A Magyar Időkben megjelent legutóbbi cikkek pedig elég egyértelművé teszik, más hangot, az eddigiekkel szemben kritikus hangot kezdenek megütni Trumppal szemben a magyar kormányzati médiában.

A Lelohadt Orbán Trump-imádata: Washingtonban rá sem hederítenek bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A törvény előírja, hogy bizonyos összeghatár fölött a külföldi pénzügyi támogatásban részesülő nem kormányzati szervezetek kötelesek a külföldi támogatás tényét bejelenteni, és erre minden megnyilatkozásukban utalni. A jogszabály bírálói ezt megbélyegzőnek tartják.

A State Department tegnap, a törvény tegnapi kihirdetése nyomán aggodalmának adott hangot, mondván: az, hogy a külföldi támogatást olyan színben tüntetik fel, mintha az érintett szervezet a magyar társadalom érdekeivel ellentétesen járna el, gyengíti a magyarok önszerveződő képességét arra, hogy törvényes és demokratikus módon foglalkozzanak az őket aggasztó kérdésekkel.

Reagálásában a miniszterelnökség – ismerteti az AP – a magyar jogszabályt a külföldi ügynökök regisztrálásáról szóló, 1938-ban hozott amerikai törvényhez hasonlítja. Ezt az amerikai előírást azonban főleg a külföldi kormányok érdekében tevékenykedő politikai lobbistákkal szemben érvényesítették, nem olyan civil szervezetekkel szemben, amilyenekre a magyar törvény vonatkozik. Az Egyesült Államok már közölte, hogy az ilyen összevetések hamisak – írja a hírügynökség, amelynek a beszámolóját átvette a The New York Times és a The Washington Post is.

A bécsi Der Standard – az APA osztrák hírügynökség beszámolója nyomán – szintén foglalkozik a civiltörvényt ért amerikai kormányzati bírálattal, illetve az arra elhangzott magyar reagálással. Ebben az összehasonlításként említett, 1938-i amerikai törvényről az is olvasható, hogy azt annak idején főként a Harmadik Birodalom propagandistái ellen kívánták használni Amerikában. Ma kifejezetten csak a külföldi kormányok megbízásából ténykedő szervezetekre vonatkozik, és mentességet élveznek alóla a tudományos, vallási, művészeti vagy humanitárius kérdésekkel foglalkozó szervezetek.

A The New York Times közli a Reuters hírügynökség írását Soros Györgynek a brexittel kapcsolatos vélekedéseiről. A magyar származású amerikai pénzember, aki 1992-ben az angol font ellen hajtott végre spekulatív műveletet, úgy látja: az unióból való kilépésről egy évvel ezelőtt hozott brit döntés nyomán a brit gazdaság lelassulása olyan méreteket ölthet, hogy akár a brexitet, vagyis a kilépési folyamatot is visszafordíthatják.

„Gyorsan közeledik az igazság pillanata” – írta Soros a sajtónak megküldött állásfoglalásában. Szerinte a brexit mind Nagy-Britanniának, mind az Európai Uniónak veszteséget eredményező játszma. „Nem lehet meg nem történtté tenni (mármint a döntést), de az emberek meggondolhatják magukat” – írja Soros György.

A Nyugat kesztyűs kézzel bánik Kínával, és gyakran szemet huny az emberi jogok megsértése fölött, mert Peking gazdasági jellegű megtorló ellenlépésétől tart – írja a Politico című amerikai hírportál Brüsszelben szerkesztett európai kiadása. A terjedelmes cikk elsősorban spanyol-kínai relációban boncolgatja a kérdést, de kitér arra is, hogy évről évre egyre kevesebb ország tesz közzé tiltakozó emlékeztető nyilatkozatot június negyedike, a pekingi Tienanmen téri 1989-i mészárlás évfordulója alkalmából. Idén már csak az Egyesült Államok és Németország részéről született ilyen nyilatkozat. Az is megfigyelhető, hogy egyre kevesebb helyre merik meghívni az indiai száműzetésben élő Dalai Lámát. A Nyugat nem meri megsérteni az egyre agresszívabb kínai kommunista pártot – idéz a Politico egy Amerikába menekült, kínai emberi jogokkal foglalkozó jogászt. A cikk kitér arra az esetre, hogy amikor 2010-ben Oslóban Liu Hsziao-po bebörtönzött ellenzékinek ítélték oda a Nobel-békedíjat, Kína ennek nyomán drámai mértékben csökkentette a norvég lazac importját.

A Politico cikke Magyarországot is megemlíti: eszerint márciusban magyar képviselők akadályozták meg, hogy konszenzus szülessék az Európai Unióban egy olyan közös levél tartalmát illetően, amelyben bebörtönzött kínai jogászok kínzásáról szóló értesüléseket kívántak szóvá tenni.

A Civiltörvény: Washington szerint Budapest hamisan érvel bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Vagyis arról, hogy a washingtoni külügyminisztérium nyilatkozatban szólította fel a magyar kormányt az amerikai megítélés szerint a Közép-európai Egyetemmel, a CEU-val szemben diszkriminatív magyar felsőoktatási törvénymódosítás alkalmazásának felfüggesztésére, a magyar külügyi tárca pedig szintén nyilatkozatban tagadta, hogy a szóban forgó jogszabály diszkriminatív jellegű lenne, és azt állította, hogy Magyarországon senki nem fenyegeti az akadémiai világ szabadságát.

A Politico beszámolója arra helyezi a hangsúlyt, hogy a magyar fél arra panaszkodik, nem kap támogatást az Egyesült Államoktól a CEU jövőjéről való megállapodáshoz. Kitér arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nemzetközi bírálatok kereszttüzébe került a törvény miatt, és hogy a CEU nem működhetne tovább Budapesten az új szabályok alapján.

Idézi a Politico az amerikai külügyi nyilatkozatot, amelynek értelmében Budapestnek közvetlenül a Soros György által alapított egyetemmel kell megállapodásra jutnia, az Egyesült Államok szövetségi kormányának nincs sem felhatalmazása, sem arra irányuló szándéka, hogy tárgyalásba bocsátkozzék egyetemek magyarországi működéséről.

Ugyanerről a témáról a The New York Times és a The Washington Post az AP, illetve a Reuters hírügynökség tudósítását ismerteti. Az AP anyaga megszólaltatja Colleen Sharkeyt, a CEU szóvivőjét, aki azon reményének ad hangot, hogy a magyar kormány odafigyel az amerikai külügyi nyilatkozatra. Az AP felhívja a figyelmet arra is, hogy azt Heather Nauert, a State Department egy hónappal ezelőtt kinevezett szóvivője jegyzi. Ez azért fontos – jegyzi meg az amerikai hírügynökség -, mert korábban magyar tisztségviselők azzal az érveléssel utasítottak vissza a CEU-val kapcsolatos amerikai megnyilatkozásokat, hogy azok olyan amerikai diplomatáktól származtak, akik még Donald Trump elnöki beiktatása előtt kerültek pozíciójukba.

Az AP megjegyzi azt is, hogy a Közép-európai Egyetem ügye része a magyar kormány Soros György elleni átfogó kampányának. A hírügynökség szerint Soros gondolatai a nyílt társadalommal kapcsolatban ellentétben állnak Orbán radikális migrációellenességével, illetve azon terveivel, hogy Magyarországot illiberális állammá tegye.

A Reuters beszámolója szintén utal arra, hogy Orbán Viktor az elmúlt hét évben felszámolta hatalmának fékeit, azzal, hogy ellenőrzése alá vonta a közmédiát, megnyirbálta az Alkotmánybíróság jogkörét, és saját hűséges híveit ültette közintézmények vezető pozícióiba.

Néhány további érdekes írásról nagyon röviden.

A londoni The Guardian közli Hans-Werner Sinn professzornak, a müncheni egyetem tudós közgazdászának, az Ifo gazdaságkutató intézet volt elnökének az írását arról, miként egyesítheti Európát Emmanuel Macron, az új francia köztársasági elnök. A professzor úgy véli, hogy ezt – most, hogy a britek távozni készülnek az unióból – az európai haderő kialakításának szorgalmazásával kezdhetné.

A The Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök vezető napilapja Donald Trump gazdaságpolitikájának – amit nem túl találékony módon Trumponomicsnak nevez – az ellentmondásairól közöl cikket James Freeman tollából. Az Amerikában dúló költségvetési hitvitában – miszerint elérhetné-e az Egyesült Államok az évi három százalékos növekedést is, vagy kénytelen megmaradni az Obama-korszak két százalékos szintjén – a Wall Street Journal szerzője az előbbi nézetet vallja, de megjegyzi: Trump bevándorláskorlátozási politikája jelentősen megnehezíti e cél elérését.

A Newsweek hírmagazin összeállítást közöl arról, hogy az oroszok állítólag célzottan a demokrata párti szavazókhoz juttattak el hamis híreket. A washingtoni kongresszus vizsgálatai most arra összpontosítanak, honnan tudhatták az oroszok, hogy dezinformációs kampányukkal mely választói rétegeket és konkrétan mely választókat kell megcélozniuk. A Newsweek egyúttal utal arra, hogy a Time magazin szintén oknyomozó riportban foglalkozott a kérdéssel, és annak megállapításai szerint Donald Trump kampánycsapatával kapcsolatban álló két szervezet lehetett az oroszok segítségére. A Cambridge Analytica adatbázis-kezelő cégről és a Breitbart News című szélsőjobboldali hírportálról van szó. 

Ausztria török nyomásra kiszorulhat a NATO partneri együttműködési programjaiból – írja a hamburgi Die Welt, NATO-forrásokra hivatkozva. A beszámoló szerint Ankara vétója miatt az osztrák haderő egységei nem gyakorlatozhatnak NATO-tagországok csapataival, és Ausztriát határozatlan időre kizárják az észak-atlanti szervezet partnerségi politikáját összefogó úgynevezett Partnerségi Együttműködési Menüből. A török vezetés azért szorítja ki Ausztriát, mert Bécs a török uniós csatlakozási tárgyalások megszakítását sürgeti, és osztrák politikusok bírálják Recep Tayyip Erdogan államfő tevékenységét.

A Washington nem segít Orbánnak a CEU elleni harcában bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A The New York Times legfrissebb tudósítása szerint növekszik a jobboldali magyar kormányra nehezedő kül- és belföldi nyomás. Az előbbit illetően a lap ismerteti Hoyt Yee amerikai helyettes külügyi államtitkár véleményét, amely szerint az egyetemmel kapcsolatban hozott magyar törvény aggodalomra ad okot, valamint kitér arra, hogy Brüsszelben az Európai Bizottság ma vitatja meg a Magyarországgal kapcsolatban felvetődött problémákat. Ezzel összefüggésben beszámol Vera Jourova cseh uniós igazságügyi biztosnak a magyar kormány címére intézett bíráló tartalmú kijelentéseiről. A The New York Times teret ad David Kaye, szólásszabadsággal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó ENSZ-jelentéstevő kritikájának is.

A belföldi nyomást illetően a New York-i lap tudósít a budapesti tiltakozó megmozdulásokról.

A cikkben megszólal Lőke András, a Transparency International magyarországi kuratóriumi elnöke, aki Orbán Viktor hazai pozíciójáról szólva úgy vélekedik, hogy a menekülteket visszatartó határkerítés megépítése a lakosság széles rétegeiben keltett elégedettséget és helyeslést.

Szelényi Zsuzsa ellenzéki parlamenti képviselő azt hangsúlyozza a The New York Times beszámolójában, hogy a nem kormányzati szervezetek nem politikai ellenzéki alapállásból, hanem polgári jogvédőként bírálják a szabadságjogok magyarországi szűkítését.

A lap Jourova biztos álláspontját ismertetve világossá teszi, hogy Brüsszel nem nagyon lát lehetőséget arra, hogy adminisztratív eszközökkel avatkozzék be ezekbe az új keletű magyarországi jogalkotási kérdésekbe. Nagyrészt maguknak a magyar embereknek kell fellépniük az illiberalizmus ellen – idézi a The New York Times az uniós biztost.

A Washington Post azt a nyilatkozatot közli, amelyet az AP amerikai hírügynökségnek adott Hoyt Yee helyettes államtitkár. Ebben az amerikai külügyi tisztségviselő azt sürgeti, hogy a magyar kormány magával a CEU-val kezdjen komoly és jóhiszemű tárgyalásokat. Az AP ezt kiegészíti Mark Tonernek, a washingtoni külügyminisztérium szóvivőjének a véleményével, amely szerint a CEU ügyét szélesebb összefüggésben kell szemlélni: a szóban forgó jogalkotás más, Magyarországon szintén diplomát nyújtó amerikai egyetemi programokat is veszélyeztet.

Ugyancsak az AP számol be arról, hogy Michael Roth német külügyi államminiszter értetlenségét fejezte ki a magyar CEU-törvény miatt Györkös Péter berlini magyar nagykövetnek.

Az AFP francia hírügynökség egyébként azt is megírja Berlinből, hogy a német belügyminisztérium garanciákat követel Magyarországtól arra, hogy a menekültekkel való bánásmód mindenben megfelel az európai normáknak. E garanciák hiányában a németek nem küldenek vissza több olyan menedékkérőt, akit dokumentáltan a magyar hatóságok regisztráltak mint az unióba belépőt. A francia hírügynökségi beszámoló ENSZ-illetékesek részéről megfogalmazott bírálatokat is ismertet a menedékkérőkkel szembeni magyar bánásmódot illetően.

A La Libre Begique című belga napilap Claude Rolin kereszténydemokrata, néppárti európai parlamenti képviselővel készített interjút, aki kijelentette, nem reális az Európai Unióról szóló szerződés hetedik cikke szerinti eljárás elindítása Magyarország ellen, mégpedig annak hosszadalmassága és összetettsége miatt. Ugyanakkor – tette hozzá – nem vethető el a hetedik cikk úgymond aktiválása sem, ami egyértelműen annak a kinyilvánítása lenne, hogy Orbán Viktor intézkedései elfogadhatatlanok. Rolin szerint az Európai Uniónak valódi nyomás gyakorlásával meg kell állítania ezeket a túlkapásokat, amelyek mélyen aláássák az európai projektet. Ha Orbán Viktor az unió perifériájára kívánja irányítani országát, az nagy károkat fog okozni, mindenekelőtt a magyar népnek – vélekedik a belga kereszténydemokrata politikus.

A Hospodárské Noviny című cseh napilap arról ír, hogy Orbán Viktornak nem szokása meghátrálni a külső nyomás előtt, mert ezzel elveszítené a nemzeti érdekek védelmezőjének a pozícióját, amelybe a 2010-i választás után helyezte önmagát. A Közép-európai Egyetem ügyében azonban európai és amerikai kártyák is vannak, ezért „érdekfeszítő előadásra” lehet számítani – figyelmeztet a prágai lap.

A cseh szerző úgy véli: az egyetem valószínűleg nem olyan téma, amely az egész magyar társadalmat megmozgathatná, a most tapasztalt tüntetések ellenére sem. Az európai kártya már komolyabb, hiszen Orbán az Európai Néppártban is falba ütközött. A legfájóbb azonban a magyar miniszterelnök számára az, hogy döntése a liberális és a konzervatív amerikaiak körében is egyaránt ellenállásra talált. A CEU elleni támadás egy külföldön működő amerikai intézmény elleni támadás, amit az amerikaiak, tekintet nélkül meggyőződésükre, nehezen viselnek el ­– állítja a cseh újságíró.

A Orbánék túlkapásai aláássák az EU törekvéseit bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A posztot mindössze 26 hónapja betöltő Szemerkényi Rékának a kormányzatban felrótták, hogy bár háromszor is találkozott Donald Trumppal, nem tudott tető alá hozni egy tárgyalást Orbán Viktorral – Trump eddig hivatalosan mindössze négy nagyhatalom kormányfőjével találkozott, ma a kínai elnökkel egyeztet –, és nem tájékoztatta kellőképpen az amerikai külügyet a lex CEU tartalmáról. Amikor a magyar kormányfőt kérdezték a tapasztalt diplomata hazahívásáról, lekezelően csak azt mondta, „nőügyekkel nem foglalkozik”.

A Nem eléggé rámenős a nagykövet asszony – leváltják bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.