Az előadás Karinthy jól ismert műveit (Tanár úr, kérem, Utazás a koponyám körül, Görbe tükör, az Ezerarcú lélek, Így írtok ti) is érintve merít az írózseni kevésbé ismert (de épp oly nagyszerű) esszéiből, filozofikus írásaiból, drámai jeleneteiből, miközben a néző betekinthet a két világháború közti időszak kulturális, politikai és közéleti problémáiba – és persze Karinthy életébe.
Korrupt a színházigazgató? Kevés a pénz? Nehéz a házasélet? Hogyan lehet mégis egyenes gerinccel és derűvel leélni az életet, ahogyan Karinthy tette? Az előadás sok más kérdés mellett ezekre keresi a választ, amit Karinthy maga is megadott: laza lelki tartással (a másik emberbe és saját, „külön” istenünkbe vetett) hittel és persze humorral, empátiával.
A darab főszereplője Karinthy alteregója, Telma Titusz. Az ő szemüvegén keresztül ismerhetjük meg Karinthy két házasságát, Bogát és Arankát, az alkotói válság fájdalmas pillanatait, az álom és a valóság furcsa szőttesét, mely az agyműtét közben elevenedik meg Titusz szemei előtt. A néző az egyik pillanatban bejárja az Emberke tragédiája színeit, majd Robinson szigetén találja magát: a szigeten, ahova belső emigrációra kényszerülünk.
Az előadást sodró, minden ízében modern punk- és rockzene kíséri. A kétszer egyórás előadásban fiatalos, újra hangszerelt A. E. Bizottság-dalok váltják a Karinthy írásaiból színpadra adaptált, a Monty Pythonéál is abszurdabb jeleneteket, ami nem is csoda, hiszen az igazi abszurd, a 20. századi groteszk egyik megalapítója Karinthy volt.
Nem meglepő tehát, hogy a jelenetek során digitális kannibál-lábnyomkeresővel, disznófejű uzsorásokkal, eszkimókkal és jedi lovagokkal is találkozhatunk. A sodró zene, az abszurd humor és Karinthy filozofikus gondolatai megállíthatatlan lendületet adnak a kétszer egy órás, szókimondó előadásnak.
A két világháború között játszódó történet végigköveti a kor óriásainak tragédiáit: a neves kortárs zeneszerző nemcsak az A. E. Bizottság dalaihoz szerzett új zenét, de dal formájában József Attila-, Ady- és Karinthy-versek is elhangoznak az előadásban. A modern előadásmód, a filmszerű technika és az író zsenialitása mellett épp az adja a darab aktualitását, hogy Karinthy szövegei (sajnos vagy szerencsére) ma épp olyan aktuálisak, mint voltak csaknem száz éve. A problémák visszatértek (ha változtak is valaha), egyre nehezebb embernek maradnunk, mégsem halljuk meg az üzenetet: én már átéltem, leírtam, hallgassatok meg, ne fussatok ugyanazokba a hibákba!
Mert Karinthy nem mondhatta el senkinek, elmondta hát mindenkinek…
Az előadás modern zene és az abszurd humor eszközeivel próbálja meg felmutatni a Karinthy-szövegekben és az életműben rejlő értékeket a ma nyitott elméjű gimnazistáinak, egyetemistáinak, és idősebbjeinek egyaránt. Mert „…kontárok és dilettánsok kezére kerültünk. Baloldali és jobboldali gondolkodók egyformán nem hagytak dolgozni, nem adtak módot rá, hogy megkeressük az igazságot: így lettünk lelkiismeretünk előtt is, jobboldali és baloldali latorrá.” És éppen a mai fiatalok kezében a jövőnk.
Laza lelki tartás. Hogy elmondhassuk: úgy szeretnénk élni, ahogy élünk. Ahogy Karinthy is tette – és mutatta.
A darabot Bakonyi Csilla, Csizmadia Gergely, Egyed Attila, Kuna Károly, Lábodi Ádám, Tűzkő Sándor, Varga Gabriella és Váradi Eszter Sára adja elő január 13-án este hét, másnap délután három órától a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Zene: Melis László.
