A pályázat célja, hogy évente, egyszeri ösztöndíjjal jutalmazza azokat a személyeket vagy szervezeteket, akik/amelyek az adott évben a legtöbbet tettek a holokauszt-oktatás módszertani fejlesztéséért a társadalmi, kulturális, tudományos vagy a művészeti életben. Az alapítványt tavaly hozta létre Gábor Zita magyarországi családja.
A Holokauszt Emlékközpontban megtartott bensőséges díjátadó ünnepségen Szita Szabolcs professzor, az intézmény vezetője Gábor Zita életművét méltatva hangsúlyozta, hogy milyen nagy szerepe van a hazai történelemoktatásban a hatékony módszerek alkalmazásának avégett, hogy az ifjúság megismerje történelmünk talán legsötétebb fejezetét. Gábor Zita ebben alkotott maradandót.
A magyar–izraeli kulturális együttműködés részeként évente 20–25 magyar történelemtanár utazhat Jeruzsálembe, a Jad Vasemhez ezeknek a módszereknek az elsajátítására, immár másfél évtizede. Az ezredforduló óta az ő programjuk szervezése volt Gábor Zita egyik feladata, emellett témafelelős volt, és maga is előadásokat tartott. Zita az érettségi után, 1990-ben ment Izraelbe, a Jeruzsálemi Héber Egyetem pedagógia és összehasonlító világirodalom szakán diplomázott.
Trom András újságíró, a Gábor család régi barátja, Zita munkásságának szakavatott ismerője megemlékező előadásában felhívta a figyelmet, hogy Gábor Zita a vészkorszakot túlélőknek szánt foglalkozásokat is vezetett. Fáradhatatlanul kutatta, kereste a túlélőket. Olyan eseményeket, történeteket, sorsokat tártak fel előtte idős emberek, amelyeket 50–60 évig magukba zártak, mélyen elsüllyesztettek. Ezek a sorsok az ő jóvoltából váltak a holokauszt-oktatás legértékesebb elemeivé. Személyes történeteken keresztül, a történelmi háttér bemutatásával, szívhez szólóan és egyben okosan tanította a kurzuson részt vevő történelemtanárokat. Alkalmazkodni tudott hallgatóságához, mindenkire egyformán figyelt. A megkérdezett tanárok egybehangzó véleménye szerint Zita rendkívül hasznos oktatási és szemléltető anyagokat állított össze a pedagógusoknak. Az egyik ilyen a teresienstadti gettóról készült kis album és az arra épülő oktatási anyag ötvözete. (Utolsó munkája, amely sajnos, torzó maradt, Oscar Schindlerről szólt.)
Rafi Vágó, a tel-avivi egyetem modern kelet-európai történelemprofesszora, az antiszemitizmus kutatóintézet munkatársa véleményét is ismertette Trom András. E szerint, amikor Zita felkérte Vágót, hogy tartson előadást különböző csoportoknak, szembeötlött, hogy pontosan ismerte a csoportok összetételét és abból következtetve javasolta, hogy mit érdemes nekik hangsúlyozni az előadásban. „Nagyon jó pszichológiai érzékkel adott útmutatást, mélységében elemezve a csoportok összetételét – nemcsak a magyarokét, hiszen sok országgal foglalkozott. Jellemezni tudta a különböző országokból érkező tanárok érdeklődési körét, ismeretszintjét, még azt is, hogy milyen egyéb témák érdeklik őket Izraellel kapcsolatban. Ez az ő személyes, lelki hozzájárulása volt minden egyes kurzus sikeréhez” – hangsúlyozta Rafi Vágó.
A tanfolyamokon részt vett tanárok fő kérdése: hogyan lehet a borzalmat elmondani a diákoknak? Gábor Zita és munkatársai ehhez adtak ötleteket, mintákat. A tanfolyamok egyik legfőbb tanulsága, hogy inkább az emberről kell beszélni, mint a száraz történelemről, másrészt nem szükséges horrorisztikus képeken, leírásokon keresztül bemutatni ennek a témának a drámaiságát, tragédiáját. Helyette egyéni történetek, visszaemlékezések ismertetésével célszerű a vészkorszakot és az Endlösungot („végső megoldást”) közelebb hozni a diákokhoz. Zita ebben volt utolérhetetlen, főnöke, Chava Baruch szerint, akit szintén Trom idézett. A felsőbbrendűség és a fajelmélet elutasítására, csírájában való elfojtására Zita még kisiskolások számára is kidolgozott esettanulmányokat, amelyek a hétköznapokból ellesett példákkal játékos formában ébresztik rá a gyerekeket arra, hogy már egészen kis korban tele vannak előítélettel.
Gábor Zita Chava Baruch-hal közösen szerkesztette és fordította „Az élők menete” című, a holokauszt történetét ismertető szöveggyűjteményt. Ő ültette át héberről magyarra a Nagybánya és környéke zsidó hitközségeinek emlékét őrző könyvet is.
Zita életének utolsó két évében – 2004 és 2006 között – kiemelten foglalkozott Horvátországgal, Szlovákiával és Csehországgal, és úttörő munkát végzett ezekben az országokban a holokauszt-oktatás beindításával. Emellett kihelyezett tanfolyamokat vezetett, járt az USA-ban és Angliában is.
Gábor Zitát a holokauszt történetének megismertetésében és tanításában végzett munkája elismeréseként a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki 2005-ben. Dr. Gyenge András, akkori tel-avivi magyar nagykövet Zitáról elmondta: „Egyik legfontosabb feladata volt, hogy a magyar népet még inkább megismertesse közös múltunkkal, azzal a tanulsággal, ami ebből levonható, hogy megérthessük, mi is történt.”
Gábor Zita rövid és gazdag élete 2006. április 23-án tragikus véget ért. Az idén, augusztus 20-án lett volna 40 éves. Kertész Imre, már Nobel-díjas íróként ismerte meg Zitát, munka közben, Jeruzsálemben. Így jellemezte: „Zizi egy tündér!”
A Gábor Zita Alapítvány idei pályázatára különösen értékes, a névadóhoz méltó 12 pályaművet adtak be. Imponáló volt a pályázók szakmai felkészültsége, tehetsége, elkötelezettsége. Volt közöttük levéltáros, képzőművész, pedagógus, jogász, színjátszócsoport.
Az alapítvány kuratóriuma az első díjat dr. Szűcs Marianna pedagógusnak, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara docensének ítélte, „Új tantárgyunk: A holokauszt és áldozatai; zsidók, cigányok, fogyatékosok és más csoportok” című pályázatáért. A díjat Gábor Zita két gyermeke, Tom és Szofi adta át. A pályaműből kiderült, hogy a tanárszakos hallgatók már felvehetik tantárgynak az ismertetett tárgyat, amelyet dr. Szűcs Marianna hozott létre. A kuratórium nagyra értékelte, hogy pályázati anyag témafelvetése különösen széles körű, rendkívül gazdag szemléltető anyagot használ. Figyelembe vették azt a tényt, hogy az ismertetett órák jó részét külső helyszíneken tartják (például a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán, zsinagógákban), illetve azt, hogy holokauszt-túlélőket és -szakértőket hívnak meg vendég előadónak. A tananyag nagy súlyt fordít arra is, hogy hogyan viselkedjenek a hallgatók a kirekesztő magatartással szemben, és toleranciára neveljenek.
Különdíjban részesült a szécsényi Fébé Társulat, amely a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tagintézménye. A színjátszócsoport munkájában 70 fiatal vesz részt. Pályázatuk címe: „A hullám musical”. A musicalt Todd Strasser azonos című regénye alapján hozták létre. A szövegkönyvet és a dalszövegeket Cs. Szerémy Andrea írta, a zenei anyag Beszkid József és Pásztor Ákos munkája. A musical a diktatúra kialakulásának zenés esettanulmánya. Egy iskolai tanár kísérletet szervez, hogy a diákok saját bőrükön tapasztalják meg a tekintélyelvű hatalomgyakorlást. Osztálya “A HULLÁM” néven mozgalommá szerveződik, és a diákok egyre szélsőségesebb módon azonosulnak az új rend szabályaival, rövidesen az egész iskola feletti hatalomátvételre készülnek. A manipulációja veszélyeire túl lassan ráébredő főhős véget szeretne vetni a kísérletnek, az eseményeknek azonban már nem lehet, olyan könnyen megálljt parancsolni. A musicallal járják az országot. Céljuk a szórakoztatva tanítás/nevelés, a középiskolásokhoz szólva.
