Ezekre a mai embert erősen foglalkoztató problémákra épít a ma a Stefánia Palotában bemutatott, roppant igényes, 250 oldalas szakkönyv, amelynek a címe: „Az Iszlám Állam – terrorizmus2.0”. Joggal jegyezte meg a könyvbemutatón dr. Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök, hogy a mű hiányt megszüntető. A katonák is hozzájárulhatnak, hogy a Közel-Kelet lakói ne hagyják el országaikat, és ne Európában keressék a boldogulást. A könyv nagy erényei közé sorolható, hogy nem akar iránymutatást adni, rábízza az olvasóra, hogy saját maga alakítsa ki nézeteit a terrorellenes harcról.

Két év munkája testesül meg a könyvben, amelyet négy, egymástól nagyon különböző hátterű kutató írt. A szerzői csoportot dr. Besenyő János ezredes fogta össze, aki a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely (HVTK) nevű intézmény, afféle katonai „think tank” vezetője, katonai logisztikai és biztonságpolitikai tanulmányokkal a háta mögött. Szerzőtársa dr. Prantner Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Újkori Egyetemes Történeti és Mediterrán Tanulmányok Tanszékének tudományos segédmunkatársa, külsősként dolgozik a HVTK-nál. A harmadik szerző dr. Speidl Bianka orientalista, Közel-Kelet-szakértő. Doktori fokozatát Nagy Britanniában, az Exeteri Egyetem Arab és Iszlám Tanulmányok Intézetében szerezte; jelenleg a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. Dr. Vogel Dávid a negyedik társszerző, aki ugyancsak a HVTK-nál van státusban. Ő a biztonság- és védelempolitika, a nemzetközi kapcsolatok és a politikatudomány ismerője. A Nyugat-Balkán, Afrika és Latin-Amerika biztonságpolitikai témáival, a terrorizmus kérdéseivel foglalkozik.

A könyv három részre tagolódik. Az első az «iszlám állam» történetével foglalkozik, kitérve a terrorszervezet felépítésére, stratégiájára, a DA’IS tömegpusztító fegyvereire, bevételi forrásaira. Vajon államnak tekinthető-e az «iszlám állam», a DA’IS? Számos vonása (adminisztratív felépítése, szociális szolgáltatásai, pusztító „kisebbségpolitikája”) alapján sem egyértelmű a válasz. A második rész a DA’IS ideológiáját taglalja, a radikális iszlámizmus gyökereit, 20. századi fejlődését. A DA’IS az 1400 esztendővel ezelőtti kegyetlen világba akarja visszavezetni követőit és ellenfeleit egyaránt.

Ugyanakkor vannak ideológiai viták az ideológiai háttérként szereplő szalafizmuson (annak dzsihádista irányzatain) belül is, állapítják meg a szerzők, jelezve, hogy az «iszlám állam»-ot titkos és kevésbé titkos külföldi források támogatják, de szerepét még a szunnita „hátországban” is sokan elvetik. Az utolsó rész talán a legolvasmányosabb, a DA’IS befolyásolási eszköztárát, a közösségi média igen hatékony használatától a lélektani hadviselésig (PSYOPS) fogja át.

Hatalmas munka rejlik a könyvben, csak a felhasznált források apró betűs felsorolása harminc oldalra rúg, amit nagyon hasznos név- és tárgymutató egészít ki.

X X X

Legalább kétszázan szorongtak a pesti Stefánia Palota egyik tágas különtermében, sokuknak ülőhely sem jutott. Külföldiek is voltak a hallgatóság soraiban, diplomaták, katonai attasék, mintegy előrevetítve, hogy a könyvre külföldön is lesz igény. Ott láttam közöttük a Kínai Népköztársaság katonai attaséi hivatalának a vezetőjét is. Kína észak-nyugati területein iszlám hitű népek, döntően az ujgurok (akik a magyarok távoli rokonainak tartják magukat) élnek, terrorcselekményeket követnek el, közülük jó néhányan a DA’IS soraiban harcolnak Irakban, Szíriában. Kína egyelőre belső ügynek tartja a terrorizmust, keményen le is számol a robbantókkal, késelőkkel. Talán csak idő kérdése, amikor Peking is csatlakozik a terrorellenes nemzetközi közösséghez. A világ legnagyobb hadseregének jó néhány része ma már felkészültségét, felszereltségét tekintve vetekszik a legjobb nyugati haderőkkel, és ha Kína aktívabbá válik, azzal sokat nyerhet a világ normálisan élni akaró része. 

A könyvet kiadó, gondozó Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója, Kocsis András Sándor arról elmélkedett, az értékvezérelt ember milyen hasznot és mekkora kárt tud okozni. Emlékeztetett rá, Winston Churchill már a múlt század húszas éveiben írt az iszlám támasztotta veszélyekről. Hankiss Elemér pedig a 21. század két fő veszélyéről írt, a mértéktelen, zabolátlan fogyasztásról és az iszlám fundamentalizmusról. Ez utóbbi kapcsán a kiadóvezető emlékeztetett a terroristák halálkultuszára, akik számára annál nagyobb dicsőség a halál, minél több ártatlan embert vonszolnak magukkal a pusztulásba.

Ennek kapcsán ötlik fel a kérdés, mit akarnak, mit tehetnek a katonák az esztelen terrorral szemben? Amerikai mundéros ismerőseim mondták, kommentálva az «iszlám állam» harcosainak, terroristáinak szándékát, hogy minél több kaffirt, hitetlent öljenek meg – akik persze sok esetben maguk is muszlimok, csak nem olyanok, akiket a DA’IS, az «iszlám állam» elfogadna. „A halálvágyó terroristák mielőbb maguk is hősökké, mártírokká akarnak válni. A mi dolgunk, hogy minél többet közülük minél hamarabb eme vágyuk teljesüléséhez segítsünk.”