Sorozatunkban örvendetesen gyarapodnak azok a magyar emlékek, amelyeket a legutóbbi időkben a „közeli külföldön” állított fel a hálás utókor. Közéjük tartozik a „kuruc király” Thököly Imre (1657–1705) lovas szobra is; a tavasszal avatták föl a szülővárosában, a szlovákiai Késmárkon. (A cikkünkhöz fölhasznált képek forrása: Fotók: Fábián Gergely, MTI, Wikipédia.)
A bronz térplasztikát a város és hazánk kassai főkonzulátusa közötti együttműködés eredményeként állították föl a késmárki vár előtti téren. A leleplezésen a Thököly-család „sasfészkét” őrző város vezetői és magyar diplomaták is részt vettek. Valamennyien hangsúlyozták, hogy Felső-Magyarország és később Erdély fejedelmének személyes példája a magyarok és szlovákok múltjának oszthatatlanságára is rávilágít.
Késmárk/Kežmarok polgármestere felidézte a fejedelemnek a városhoz fűződő kapcsolatait, valamint kifejezte abbéli hitét, hogy a szobor nemcsak a Thököly-család emlékének szentelt vár tárlatának teljes értékű része lesz, hanem a Szlovákia és Magyarország közötti, egyre fejlődő baráti kapcsolat jelképe is. Ján Ferenčák polgármester köszönetet mondott a szobor alkotójának, Győrfi Lajos szobrászművésznek, valamint Hetey Ágota kassai magyar főkonzulnak és a magyar kormánynak, illetve mindazoknak, akik hozzájárultak a kezdeményezés megvalósulásához.
Magyar Levente külügyminisztériumi államtitkár hangoztatta: nincs magyar történelem azon területek nélkül, amik ma Szlovákiát alkotják, és a szlovákság történelme sem értelmezhető a magyarokétól elkülönülten. Az egykori állam csaknem ezer éven át fogta össze magyarok és szlovákok, minden nemzetiség otthonát, az ott éltek otthonát és hazáját, a Magyar Királyságot. Hangsúlyozta, hogy a 17. század vége felé is a békés, szabad élet vágya egyesítette a magyarokat és a szlovákokat a kuruc eszmében, Thököly vezérlete alatt, felismerve, hogy a másik tiszteletére épülő sorsközösségünk sokkal nagyobb erő, mint bármi, ami elválaszthat egymástól.
A szobrot a kassai főkonzulátus készíttette, a város a talapzat megépítését és a műalkotás környezetének rendbetételét vállalta a késmárki vár közvetlen szomszédságában.
Thököly Imre – Zrínyi Ilona férje és II. Rákóczi Ferenc nevelőapja – törökországi emigrációban halt meg, hamvait Rákóczi és már kuruc vezérekével együtt 1906-ban hozták haza, őt azonban nem a kassai dómban, hanem szülővárosának új evangélikus templomában helyezték örök nyugalomra.
A magyar diplomaták ott koszorúzták meg a sírját, majd a szobor leleplezését követően az érdeklődők megtekinthették a késmárki várban berendezett Thököly-kiállítást. (További részletek itt, tessék kattintani!)