A Greenpeace követeli az erőmű bővítésével kapcsolatos elemzések, tanulmányok és háttéranyagok nyilvánosságra hozatalát is. A törvényjavaslat benyújtásával egy napon érkezett a hír, hogy az államközi szerződés előkészítésével kapcsolatos dokumentumokat 10 évre titkosították. A Greenpeace felhívja a figyelmet arra, hogy a dokumentumok hiányában nem bizonyíthatók azok az állítások, hogy az erőműnek nincs alternatívája, és semmi sem támasztja alá, hogy ez lenne a legjobb üzlet Magyarország számára. A történelem bizonyította, hogy a széles társadalmi konszenzus nélkül hozott döntések nem élnek sokáig.


A Greenpeace elemzői szerint nem lenne kinek eladni a Paks 1 és 2 erőművek együttes működése alatt keletkező többletenergiát. [1] A környező országok hivatalos energiapolitikai dokumentumai és nyilatkozatai alapján úgy tűnik föl, senkinek sem kell majd 2030-ban többlet áram. A szomszédos országok ugyanis jelenleg is vagy áramexportőrök, vagy nem fogadnak be nukleáris energiát, vagy – hazánkhoz hasonlóan – az export reményében fejlesztik kapacitásaikat. Igaz ez Németországra is, amely 2012-ben nettó exportőrként 22,8 TWó elektromos áramot adott el annak ellenére, hogy 8 atomerőművet zárt be a 2011-i fukusimai katasztrófa óta.

Magyarország számára csak jobb megoldás létezik, mint az óriási környezeti, biztonsági és gazdasági kockázatokat hordozó atomenergia. A képviselőknek egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy választóik hosszú távú érdekeit figyelembe véve szavazzanak. Egy 60–70 évre szóló beruházás esetén el kell felejteni a 4 éves ciklusokat és a pártszimpátiát. Minden egyes képviselőnek személyes felelőssége, hogy ne támogasson titkosított, energiafüggőséget okozó és gazdaságilag soha meg nem térülő beruházást.

Az atomerőmű bővítése olyan szűk energetikai és gazdasági pályára állítja az országot, amiben az energiahatékonyság és a megújulók csak súlyosan alárendelt szerepet kaphatnak.

[1] Hová tudná Magyarország a 2030-ban (a Paks 1 és 2 erőművek együttes működése alatt) megtermelt plusz energiát exportálni? Valószínűleg sehová. Az ábra a környező országok hivatalos energiapolitikai dokumentumai és nyilatkozatai alapján készült.

 

Per a paksi bővítés nyilvánosságáért

(10,01) A Paksra tervezett új atomerőmű építése Magyarország történelmének legnagyobb beruházása. A nyilvánosságnak joga van megtudnia, hogy az Oroszországgal kötött megállapodás felelős, számításokkal és alapos vizsgálatokkal alátámasztott döntésen alapul-e.

A kormány megtagadta azt az adatigénylést, amelyet az Energiaklub beadott, így a TASZ képviseletével a civil szervezet keresetet nyújt be a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal (NFM) szemben a szerződés mögött álló részletekért, számításokért.

Az Energiaklub adatigénylése a magyar–orosz találkozón megkötött megállapodásra irányult, ez a magyar állam nevében Németh Lászlónéáltal aláírt szerződés 2014. január 31. óta az Országgyűlés honlapján elérhető. Három másik szerződésben magyar és orosz cégek a szerződő felek, ezek kiadásáért külön adatigénylést nyújtott be a szervezet.

A többi kérdés a kormány által végzett előzetes számításokra, kockázati elemzésekre és az Európai Bizottsággal való tárgyalásra vonatkozott, valamint a nukleárisenergia-kormánybizottság üléseinek részleteire.

Az NFM elutasító levelében nem tért ki külön-külön az egyes kérdésekre, hanem általánosságban arra hivatkozott, hogy azért nem adja ki az adatokat, mert azok a megállapodás előkészítését, tehát a döntés megalapozását szolgálták és ezért tíz évig titkosak.

Ez azonban így nem fedi a valóságot. A döntés megalapozását szolgáló adatokat nem kell titokban tartani, hanem a szerv vezetőjének lehetősége van úgy dönteni, hogy nem teszi azokat megismerhetővé.

Döntése azonban nem egyéni belátásán múlik, azt a törvény korlátok közé szorítja: „a közérdekű adat megismerésére irányuló igény teljesítése kizárólag abban az esetben tagadható meg, ha a megtagadás alapjául szolgáló közérdek nagyobb súlyú a közérdekű adat megismerésére irányuló igény teljesítéséhez fűződő közérdeknél”.

Egy 3000 milliárdos és az ország gazdasági helyzetét több évtizedre meghatározó döntés esetében nehéz elképzelni, hogy a titkosság nyerjen. Az NFM válasza azt az apróságot is megpróbálja elsumákolni, hogy a szerződéseket aláírták, tehát a döntés megszületett. Ilyenkor ugyanis a törvény tovább korlátozza az adatkezelő lehetőségeit abban, hogy ne adja ki az információkat.

A döntés-előkészítő iratok korlátozott nyilvánossága mögött a közfeladatot ellátó szervek integritása áll. Ezt a szabályt arra találták ki, hogy egy nagyon kezdetleges vázlatot az állami szervnek ne kelljen kiadnia és így ne váljon nevetség vagy befolyás tárgyává.

Ha már meghozta a döntést a szerv, akkor csak abban az esetben tagadhatja meg az adatigénylés teljesítését, ha az veszélyeztetné a törvényes működési rendjét, álláspontjának szabad kifejtését.

A jelenlegi helyzetben a kormányt természetesen semmi sem akadályozza abban, hogy szabadon kifejtse a paksi bővítéssel kapcsolatos álláspontját. A szakmai szervezetek, állampolgárok szabad véleménynyilvánítását azonban jelenleg pont az akadályozza, hogy nincsenek kellő információ birtokában ahhoz, hogy értékelni tudják ezt a rendkívüli horderejű eseményt. Az Energiaklub feladata a döntés szakmai megítélése, a TASZ-é pedig az, hogy kikényszerítse a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alapjogot.