A szervezetek most Ukrajna katonai főügyészéhez fordulnak a legfrissebb bizonyítékaikkal – köztük néhány most szabadon engedett ember vallomásával, és öt másik még mindig bezárt fogoly adataival.
„Bár az ukrán hatóságok továbbra is tagadják, hogy titkos börtönökben embereket tartanának fogva, a bizonyítékok egyértelműek. Nagyszerű hír, hogy tizenhárman kiszabadultak, de ez is csak azt erősíti meg, hogy alapos vizsgálatra van szükség, az áldozatok számára pedig igazságot kell szolgáltatni” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója.
A júliusi jelentés megjelenése előtt az Amnesty International és a Human Rights Watch találkozott a katonai főügyésszel, és egy listát adott át neki tizenhat olyan ember nevével, akit a gyanú szerint Harkovban tartottak fogva. A találkozón a főügyész ígéretet tett, hogy személyesen felügyeli majd a titkos fogva tartásokkal kapcsolatos nyomozást.
A szervezetek birtokába jutott adatok szerint hat férfit július 25-én, hat férfit és egy nőt pedig augusztus 2-án engedtek el. Közülük tizenketten rajta voltak a katonai főügyésznek átadott tizenhatos listán. Azóta az is kiderült, hogy a listán szereplő egy személyt még márciusban kiengedtek. A három továbbit áprilisban egy másik titkos fogva tartási helyszínre szállították át, közülük egy szabadult ki augusztus 2-án.
Az Amnesty International és a Human Rights Watch munkatársai hét, most szabadulttal tudták felvenni a kapcsolatot, öttel közülük interjút is készítettek. Az általuk elmondottak tökéletesen alátámasztják a jelentésben foglaltakat. Hárman közülük – Mikola Vakaruk, Viktor Asikhin és Dmitro Koroljov – elszánt abban, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák. A másik két ember meg akarta őrizni a névtelenségét, mert félt, hogy neki vagy családjának baja esik.
„Felszólítjuk az ukrán kormányt, hogy tegyen azonnali lépéseket, hogy a még mindig titkos börtönökben lévők kiszabaduljanak, és szolgáltasson védelmet és igazságot a számukra” – mondta John Dalhuisen.
A foglyokkal készített interjúk alapján kirajzolódik, hogy az ukrán hatóságok hogyan próbálták meg az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) harkovi börtönének létezését eltitkolni.
Viktor Asikhint az otthonából tüntették el erőszakkal 2014. december 7-én. Az idén július 25-én szabadult. Az Amnesty Internationalnek elmondta: az 597 nap alatt háromszor vitték át más helyre az őrök, hogy így rejtsék el a független börtönmegfigyelők elől. Tavaly február 10-én az őrök felszólították a foglyokat, hogy szedjék össze a cókmókjaikat, műanyag zacskót húztak a fejükre és a cellájukból az épület egy másik szintjére vezették őket. Néhány órát a földön ülve várakoztak, mielőtt visszamehettek. Eközben a celláikat kitakarították és kiszellőztették, hogy úgy lássék, nem tartanak ott fogva senkit. Később hallották, hogy az őrök „valami hivatalos személy” látogatásáról beszélnek. Hasonló történt áprilisban és május 20-án is.
Mikola Vakarukot ukrainszki otthonából rabolták el 2014. december 9-én. Ő is 2016. július 25-én szabadult. 2015 októberében magas láza lett, ezért a harkovi 17-es számú kórházba vitték, ahova Szergej Petrovics álnévvel jelentették be. Miután műtéttel eltávolították a veséjét, 10 napot töltött az intenzíven és további 20 napot egy másik osztályon. Az ágyhoz bilincselt Vakarukot végig az SZBU egyik embere őrizte.
Szabadon engedésükkor a foglyok visszakapták útleveleiket és 50–200 hrivnya (560-2200 forint) közötti összeget kaptak fejenként „útiköltségre”. Figyelmeztették őket, hogy tartsák a szájukat és senkinek se beszéljenek az SZBU börtönéről. Súlyos hátrányokat helyeztek kilátásba, ha nyilvánosan beszélnek a fogva tartásukról.
Az Amnesty International és a Human Rights Watch felszólítja az ukrán hatóságokat, hogy folytassanak alapos, független és hatékony vizsgálatokat ezekben az ügyekben, és gondoskodjanak a volt foglyok biztonságáról.
A volt foglyok beszámolói alapján még legalább öt embert tartanak fogva a titkos börtönben. Ketten közülük orosz állampolgárok, ketten pedig ukránok Harkovból. Ötödik társuk a hírek szerint mentális beteg, de további részletekkel az állapotáról a most szabadultak nem tudtak beszámolni.
Az egyik még mindig fogságban lévő orosz állampolgárt Vlagyimir Bezobrazovnak hívják. 2014 májusában tartóztatták le, miközben a családjával az odesszai Karolino-Bugazban nyaralt. A helyi határőr osztag vezetője hallotta, ahogy Bezobrazov az oroszpárti szeparatistákat támogató kijelentéseket tett egy kávézóban, ezért ott helyben le is tartóztatta. Miután két napot töltött a helyi határőr-parancsnokságon Karolino-Bugazban, Bezobrazov „bevallotta”, azért jött Ukrajnába, hogy szeparatistákat toborozzon. Rögtön vádat emeltek ellene Ukrajna területi integritásának megsértéséért (a büntető törvénykönyv 110. cikke). A férfi a „vallomását” visszavonta a tárgyaláson, mert azt elmondása alapján erőszakkal kényszerítették ki belőle.
Tavaly márciusban egy fogolycseréket lebonyolító személy megkereste Bezobrazov ügyvédjét, és felajánlotta, hogy ügyfelét szabadon engedik egy a szeparatisták által Luhanszkban elfogott ukrán harcosért cserébe, ha mégis fenntartja vallomását a bíróság előtt. Bezobrazov beleegyezett, majd 2015. március 6-án az ovidiopoli kerületi bíróság három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Amint Bezobrazov kilépett a bíróság ajtaján, egy furgon hajtott mellé, férfiak a kocsiba tuszkolták, és elhajtottak vele. Ezután senki sem hallott felőle. Két hónappal később, 2015 májusában anyja, Ludmilla Korobova egy a harkovi SZBU börtönből szabadult fogolytól megtudta, hogy fiát ott tartják fogva. 2015 májusa és 2016 augusztusa között Korobova csak egyszer tudott fiával beszélni telefonon, azonban több kiszabadult fogoly megerősítette számára, hogy Bezobrazov még mindig a harkovi titkos börtönben van.
„A jogállamiság már így is rendkívül gyenge Ukrajnában. Ukrajna nem fogja tudni kijavítani az igazságszolgáltatási rendszere hibáit addig, amíg a hatóságok büntetlenséget élveznek az ilyen ügyekben. Sokkal jobban szolgálná Ukrajna érdekeit, ha inkább véget vetne ennek a gyakorlatnak, ahelyett, hogy tagadja a titkos börtönök létezését” – mondta John Dalhuisen.
X X X
Eltűntek világnapja: az erőszakos eltüntetés még mindig világjelenség
Világszerte kormányok rendszeresen tüntetnek el embereket erőszakkal, hogy ezzel biztosítsák hatalmukat és hallgattassák el az ellenzéküket – áll az Amnesty International az Eltűntek Világnapja alkalmából kiadott közleményében. „Az Amnesty International több száz erőszakos eltüntetéssel kapcsolatos esetben kampányol világszerte. Az Eltűntek Világnapja alkalmából több millió támogatónk szólítja fel ismételten a kormányokat, hogy azonnali hatállyal vessenek véget ennek a kegyetlen és jogsértő gyakorlatnak” – jelentette ki Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára. A szervezet a mai nap alkalmából minden régióból bemutat néhány jellemző esetet:
Közel-Kelet és Észak-Afrika – Szíria és Egyiptom
A konfliktus 2011-es kirobbanása óta a szír kormány több tízezer embert tüntetett el erőszakkal. Az emberi jogi ügyvédet, Khalil Maatougot 2012 októberében vették őrizetbe a biztonsági erők Damaszkuszban, azóta sem tudni róla semmit. A szoftvermérnök és szólásszabadság aktivista Bassel Khartabilról – akit 2012 márciusában tartóztattak le, majd egy damaszkuszi börtönbe szállítottak – tavaly október óta nem hallott senki.
Az egyiptomi belügyminisztérium az erőszakos eltüntetést a békés ellenzékiek kisöprésére használja. 2015 eleje óta több száz embert – köztük gyerekek – tüntetettek el a hatóságok. Az eltüntetésekben részt vesz a főügyészség is, akik nem hajlandóak vádat sem emelni az elkövetők ellen. 2016 januárjában a 14 éves Aser Mohamedet 34 napra tüntették el és kínozták meg. Islam Khalilt az otthonából rabolták el 2015 májusában, 122 napig nem lehetett tudni, hogy mi van vele. Jelenleg mindketten a tárgyalásukra várnak, a bizonyíték ellenük a kínzással kikényszerített vallomásuk. Ha Khalilt bűnösnek találják, akár halálra is ítélhetik, Aser 15 év börtönt kaphat.
Az amerikai régió – Mexikó
Az Amnesty International 2016 januárjában megjelent jelentése szerint több mint 27 000 Mexikóban eltűnt ember hollétéről nem lehet semmit tudni. A jelentés többek között 43 tanár eltűnéséről számol be 2014 szeptemberéből Ayotzinapából, és a Chihuahua állambeli Ciudad Cuauhtémoc környéki eltűnésekről 2009 és 2014 között.
A jelentésben megfogalmazott ajánlások között az szerepel, hogy az erőszakos eltüntetés legyen önálló bűncselekményként nevesítve az ország eltűnésekről szóló általános törvényében, és hogy az ország teljesítse kötelezettségeit, és derítse fel a bejelentett eltűnéseket.
Ázsia – Pakisztán és Laosz
Több mint egy éve, hogy Pakisztán első női újságírója, a 24 éves Zeenat Shahzadi „eltűnt.” 2015 augusztus 19-e óta senki sem hallott róla. A családja szerint nem sokkal az eltűnése előtt a biztonsági erők vették őrizetbe. Az ügyében egyelőre semmilyen előrelépést nem tudott felmutatni a kormány erőszakos eltüntetéseket vizsgáló bizottsága.
Amikor Barack Obama a jövő hónapban első amerikai elnökként Laoszba látogat, megkérdezhetné: „Hol van Sombath?” Az aktivista Sombath Somphone-t a rendőrség 2012 decemberében vitte el, sorsa azóta is ismeretlen. Három évvel az eset után az Amnesty International felszólította a laoszi kormányt, hogy hozzon létre egy független vizsgálóbizottságot az igazság felderítésére, mivel a rendőrségi nyomozás nem volt megfelelő. A hatóság emellett elmulasztották Sombath családját a nyomozás fejleményeiről tájékoztatni.
Európa – Törökország
A Törökország dél-keleti részén zajló biztonsági akciókat törvényi felhatalmazás nélkül hajtják végre. A kurd politikus Hurşit Külter – a kurd önállóság egyik legismertebb szószólója – három hónapja, május 27-én tűnt el. A helyi hatóságok és biztonsági erők tagadták, hogy őrizetbe vették volna, annak ellenére, hogy nem sokkal eltűnése előtt Külter azt mondta az apjának, hogy rendőrök jártak nála. Az Amnesty International szerint megdöbbentő, hogy a hatóságok nem képesek gyorsan, hatékonyan és függetlenül kivizsgálni az erőszakos eltüntetéseket.
Afrika – Kamerun, Kenya és Zimbabwe
A kameruni hatóságok Boko Haram elleni harca önkényes letartóztatásokhoz, fogvatartásokhoz, erőszakos eltüntetésekhez és tárgyalás nélküli kivégzésekhez vezet. 2014 december 27-én az ország északi részén legalább 130 embert tartóztattak le, holléttük azóta is ismeretlen. Azok közé a 200 férfi és fiú közé tartoztak, akiket aznap tartóztattak le, mert a gyanú szerint a Boko Haram terroristái voltak. A mai napon az Amnesty International ‘Védd a jogainkat’ névvel kampányt indít az eltűntek érdekében.
Kenyában az erőszakos eltüntetések mindennaposak. A rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére a hatóságok tagadják, hogy rendszerszintű jogsértésről lenne szó. Ebben a hónapban a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy Willie Kimani, emberi jogi ügyvéd, ügyfele Josphat Mwendwa és sofőrjük Joseph Muiruri erőszakos eltüntetés áldozata lett, majd később rendőrök végeztek velük. Holttesteiket júliusban egy folyóból halászták ki. Az Amnesty International régóta sürgeti egy vizsgálóbizottság összehívását, és egy, a nemzetközi előírásoknak megfelelő, a felelősségre vonást biztosító jogi környezet kialakítását.
A kormányt kritizálók erőszakos eltüntetése bevett gyakorlat Zimbabwéban. Egy évvel azután, hogy Robert Mugabe elnöknek levelet küldött az Amnesty International az eltűnt aktivista, Itai Dzamara ügyében, újra felszólítjuk a zimbabwei kormányt, hogy hozzanak létre egy az ügyét kivizsgáló bizottságot. Dzamarát 2015. március 9. óta nem látták. A kormány egyelőre nem reagált.
