(Írta: Szöllősi Ferenc) „Orbán Viktor reklámozásának és az engedély nélküli budapesti hakninak is szerepe volt abban, hogy a Fox News kirúgta Tucker Carlsont” – olvasom a Népszava-honlap címét.
Már megszoktam, hogy a digitális világban nyugodtan lehet kígyó hosszúságú címet adni, ami gyakran olyan mese, hogy utána a cikket már felesleges is elolvasni. Az én sokkal több korláttal működő, ezért fegyelmezettebb munkát követelő nyomtatottsajtó-világom Esti Hírlapjában még úgy fordult elő ilyen, hogy egy ismerősöm nevetve mondta, mikor összefutottunk: „A tegnapi krimiteknek a címe maga volt a tudósítás: A pénzt elvette, a nőt nem – ebből mindent megtudtam!”
Ám ezzel éppen a mai gyakorlattal ellentétes, a tömören sokat közlő, klasszikus címadást dicsérte.
Bajom a címbeli „kirúg” igével van, illetve nem is vele, hanem a használatával. Hiszen megvan a helye, nem véletlenül jutott valakinek az eszébe egy kíméletlen esemény kapcsán, s terjedt aztán tovább. Mára azonban szinte általánossá vált az „elbocsát” értelmében. Ha egy cég dolgozókat küld el, ha kicsapnak egy iskolából egy összeférhetetlen tanulót, ha lecserélik egy sorozatosan vesztes csapat edzőjét, egyaránt.
A nyelvek közötti fordítóprogramokra jellemző, hogy nem tudnak különbséget tenni nem csupán az azonos alakú szavak között, hanem nem tudják megválasztani a gondolatot, az érzést pontosan érzékeltető árnyalatokat sem, egysíkú a szóhasználatuk.
Márpedig a magyar nyelv szépségéhez sokat tesz hozzá a kifejezések változatossága. Az „egy szó mint száz” szólásmondást eredeti jelentéséből kiforgatva alkalmazzák a jelen sajtójában: amire száz kifejezés van, arra kilencvenkilenc mellőzésével, gépiesen csak egyet használnak.
Manapság, akitől valahol valakik megválnak, akit menesztenek, felmentenek, leváltanak, elküldenek, lapátra vagy utcára tesznek, eltávolítanak, el- vagy kicsapnak, kidobnak, kipenderítenek, eltanácsolnak, akinek kiteszik (kirakják) a szűrét – azt sajtószövegben szinte kizárólagosan úgy említik: kirúgják.
Tegnapelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának esete is ezzel a kifejezéssel jelent meg a híradásokban, (Lásd index.hu: „L. Simon László is megszavazta a törvényt, ami miatt most kirúgták”), kevés kivétellel.
Az egysíkú szóhasználattal járó, a végtelenségig leegyszerűsített, gépies közlésmód a gondolkodás elsivárosodásával jár.
Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy ha már ma ez folyik, vajon mi lesz holnap? Az idei slágertéma, a mesterséges intelligencia használatának rohamos terjedésével vajon mi kerül az emberi agyak tömegeinek termését összegezve fogalmazó gépi programokba?
Eddig jutva töprengeni kezdek: ki az a szerkesztő, aki nem veszi magára fentebb leírtakat, s nem rúg ki e kézirattal?