Legalább három erős érv szól amellett, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentum sokkal inkább választási röpirat, kormányzati ijesztgetés, mintsem valós jelentés. Ha az volna, akkor ugyanis semmi szín alatt nem szabadna nyilvánosságra hozni. (Kocsis Mátét elcsípte a Népszava munkatársa a repülőtéren – a hazug facebook-bejegyzés után.)

Parasztvakítás! Legjobban talán ezzel a szóval lehetne leírni azt az állítólagos titkosszolgálati jelentést, amit Kocsis Máté fideszes frakcióvezető javaslatára a héten hoztak nyilvánosságra. Kocsis amúgy a nemzetbiztonsági bizottság tagja is, és úgy gondolom: tetemes kihasználatlan tartalékai vannak a szavahihetőségét illetően. Talán még emlékeznek: az október 23-i Facebook-posztjában az szerepelt, hogy a pesti Kossuth téren tartózkodik az állami megemlékezésen, miközben másnap érkezett vissza Budapestre repülővel a görögországi nyaralásából. A Népszava újságírója le is buktatta Kocsist, de nagyon.

A mostani titkosszolgálati jelentéssel is hasonló bajok vannak. Ha az valódi vagy tényleg tartalmi jelentés volna, akkor – ahogy a nevében is benne van – azt bizony titkosan kell kezelni, nem pedig publikálni. Különben súlyos büntetés jár érte, hiszen éppen veszélyhelyzet van Magyarországon a „szomszédos országban zajló háború” ürügyén. A magyar kormány hirdette ki, majd hosszabbította meg immár kétszer is újabb fél-fél évre. Nem játék az ilyesmi, no! Egy olyan országban, ahol még azt is harminc évre titkosítják, hogy mennyi sós kifli fogyott Bátonyterenyén a múlt héten?

Legalább három erős érv szól amellett, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentum sokkal inkább választási röpirat, kormányzati ijesztgetés, mintsem valós jelentés. Ha az volna ugyanis, akkor semmi szín alatt sem szabadna nyilvánosságra hozni. Mert a publikálással, például, a magyar titkosszolgálat forrásait, esetleges beépített embereinek az életét kockáztatnánk. Már ha vannak vagy lennének ilyenek, hiszen a dokumentum is azt sugallja, hogy a déli határon kegyetlen és vérszomjas bandák garázdálkodnak, akik bárkit lelőnek vagy átvágják a torkát, ha az érdekeiket veszélyeztetik. Nem kell Tom Clancy- vagy Fauda-rajongónak lenni ahhoz, hogy tudjuk: az életével játszik az a beépített titkos ügynök, akinek a személyét leleplezik.

A másik fontos érv, hogy nincs az a titkosszolgálati vezető, aki engedi egy valódi jelentés publikálást, hiszen abból nagyszerűen lehet következtetni a felderítési munka minőségére, mélységére, csatornáira és módszereire. Ezt pedig minden titkosszolgálat féltve őrzi. A legkevésbé sem hozza nyilvánosságra, hiszen éppen ez az, amitől, ugye, „titkosnak” nevezik őket, még a nevükben is benne van.

Végül a harmadik érv, ami aláássa ennek a jelentésnek a szavahihetőségét, az maga az anyag minősége. Pontosabban a minőség hiánya. Természetesen a jelentésnek csak a sajtóban megjelent változata ismert, de a színvonala elképesztően alacsony, a megszokott Nógrádi Gyuri bácsis, Georg Spöttle-féle értekezés. Van itt minden, mint a Fradi-kolbászban: Al-Kaida, Iszlám Állam, Hamász és a tálibok. A lényeg, hogy meglegyen az egyenlőségjel az Európába igyekvő bevándorlók és a terroristák között. A jelentés után persze megjelentek a hivatásos, kormányzati huhogók is, élükön Bakondi Györggyel, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadójával.

A cél egyértelmű: a jövő júniusi választásokig továbbra is forrásponton kell tartani a bevándorlók veszélyeiről szóló témát, ezzel kell riogatni a magyar közönséget. A recept jól ismert, immár nyolc éve: 2015 óta használja a gyakorlatban az Orbán-kormány. Azzal riogatnak, hogy Európa terroristákat akar ránk engedni, akik még a nyolcvanéves falusi nénikre is halálos veszélyt jelentenek. Ha nem lenne az apostoli miniszterelnökünk, akik megvéd bennünket mindettől, nekünk már régen annyi lenne.

Vinnék magukkal az afgán tálibok meg az iszlám államos szírek a falusi közmunkát, a pedagógusbéreket meg a magyar állami kórházi ellátást is. Mindazt, amitől Magyarország annyira vonzó hely. Ja, és kiengednék a magyar börtönökből az összes embercsempészt is…