Miközben a fél világ jobbra radikalizálódik, legalábbis ennek veszélye fennáll, aközben az Egyesült Királyság szinte egységesen felsorakozott a Munkáspárt mögé. A Labour Party óriási győzelméről kérdeztünk egy szavazót és egy elemzőt: Sandra Ernstoff sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozik, Thom Brooks pedig a Durham Egyetem professzora, amerikai egyetemek, köztük a Yale Egyetemnek is vendég-előadója. (A nyitó képen: III. Károly király a Buckingham-palotában hivatalosan kinevezte Sir Keir Starmert miniszterelnökké; foto: https://news.sky.com.)

Sandra Ernstoff most a Munkáspártra szavazott. Bár elkötelezetten baloldali, de nem mindig volt így. „Ha jól emlékszem, csak egyszer nem szavaztam a Munkáspártra, amikor Jeremy Corbyn volt a pártelnök. Nagyon nem tetszett, amit csinált – mondja Sandra Ernstoff. – Nekem túl szélsőséges volt, antiszemita gyanú is felvetődött vele kapcsolatban. Igaz, Corbyn nem beszélt nyíltan erről, de amikor arra kérték, hogy határolódjék el a pártban hallható antiszemita megjegyzésektől, akkor csak annyit mondott, hogy elítél mindenfajta rasszizmust. No, akkor otthon maradtam, nem mentem el szavazni. Persze, sokan nem boldogok most sem a Munkáspárttal, de én most elégedett vagyok velük.

– Miért? Mit ígért a Labour?

– Tulajdonképpen nem is ígért olyan sokat a vezetője, Keir Starmer. Meg amúgy is: az emberek általában megijednek, amikor a baloldal irányítja a gazdaságot, hogy még többet fog költeni a közszolgáltatásokra. Meg adót emel… Azért, hogy ne rémüljenek halálra az emberek, Starmer megígérte: alapvetően folytatja a konzervatívok által megkezdett gazdaságpolitikát. Meg gazdasági növekedést ígért, ami hosszú távon azt jelenti, hogy ha nő a gazdaság, akkor mindenkire több pénz jut.

– A kampányban viszont végig azzal riogattak a konzervatívok, azaz a toryk, hogy ha a Labourt választják a polgárok, akkor az a gazdasági bukással lesz egyenlő. Tehát nincs igazuk?

– Nem hiszem, hogy igazuk lenne. Az Egyesült Államokban is az a képlet, hogy a demokraták alatt erősebb, ekként jobban teljesít a gazdaság. Lásd most Bident is! Ha költöd a pénzt a társadalomra, akkor lökést adsz a gazdaságnak. Ha viszont takarékoskodsz a közpénzzel, akkor nem. Persze, a konzervatívok ezt cáfolják. De az biztos, hogy most jó nagy káoszt és szemetet hagytak a konzervatívok maguk után a gazdaságban. Nem csoda, hogy 14 év után elegük lett belőlük az embereknek és sokan ezért álltak most a Munkáspárt mellé. De ekkora felfordulást egyik Tory-kormány sem okozott, mint a legutóbbi öt miniszterelnök. Emlékszik Liz Trussra, aki mindössze 49 napig volt a Downing Street 10 lakója? Nos, ő egy pillanat alatt romba döntötte a gazdaságot a rendkívüli költségvetésével. Óriási adócsökkentést hajtott végre, viszont fölösleges kiadásokra költött. Hatalmas bizalomvesztést szenvedett el előbb ő, aztán meg a pártja is. Ha jól emlékszem, egy éjszaka alatt 30 000 millió fontot veszített a büdzséje.

– Folyton azt halljuk, hogy válságban van az egészségügy, a lakhatás és az oktatás is az Egyesült Királyságban, meg hogy a magasak a megélhetési költségek. Képes lesz mindezt megreformálni a Labour? Ha igen, hogyan?

– Nehéz lesz a gazdaságot a jó irányba fordítani, miután káosz van az egész világban. Viszont a lakhatási válság megoldására már tettek ígéretet, hatalmas lendülettel újra indítják az építőipart. Ez megnyugtatja az ingatlanpiacot, sok munkahelyet teremt. Csakhogy probléma lesz a munkaerőhiány azután, hogy megszigorították a bevándorlást. Ugyanez van az egészségügyben is. Azért hosszúak a várólisták, mert kevés az orvos, kevés a kiszolgáló személyzet. Új munkásokat meg egészségügyi dolgozókat kell képezni, és ez nem lehetséges egyik napról a másikra.

– Mi látható az Egyesült Királyságot az Európai Unióból kiléptető Nigel Farage Reformra átnevezett, megújult pártjából, az egykori Brexit-pártból?

– Érdekes: ha összeadjuk a Konzervatív és a Reform párt híveinek a szavazatait, akkor már erősebb a jobboldal, de még így sem éri el a Munkáspártot.  A Konzervatívok, ugyebár, eleve bajban voltak, de ehhez még hozzájött, hogy a Reform párt tőle szipkázta el a szavazókat. Nigel Farage látja, hogy óriási bajban van a Tory párt, ezért szerintem meg akarja semmisíteni, erre gyúr hosszútávon. Most nem is nagyon aktivizálta magát, de meggyőződésem, keményen építi a jövőjét a Reform párt a konzervatívok ellehetetlenítésével. Nem akarja ő a Labour ellehetetlenítését. Tegyük fel, hogy öt év múlva megint könnyen elvesztheti a munkáspárt a választást, és a torykat meggyengítve, simán átveszi a helyüket Farage. Most nem igazán kampányolt, mert készül a következő nagy menetre. De hát Farage egy fasiszta.

– Ez kőkemény megállapítás.

– Nem tudok rá mást mondani: fasiszta.

– Ezek szerint a Brexit nem is olyan nagy dráma? A történtek után még midig van felfelé Nigel Farage-nak? Benne látják az emberek a változást?

– Mindig is megosztotta az embereket a Brexit. Ezért volt olyan szoros az igenek és a nemek aránya a referendumon is. Ő azzal érvel, hogy megszavazták ugyan az Egyesült Királyság polgárai a Brexitet, csak rosszul valósította meg. És most még jobban erőlteti a migráció megállítását. Farage azt állítja, hogy a konzervatívok nem képesek ellenőrizni a határokat. A baloldal pedig nem fogja, nem is akarja. Nagyon rossz és veszélyes ember, muzulmánellenes, miközben szélsőséges iszlamistákkal is felveszi a kapcsolatot. A fiatalok befolyásolására törekszik a közösségi hálón keresztül. Ezért akarja 16 évre csökkenteni a szavazásra jogosultak életkorát. Ráadásul mérgező a férfidominanciát hirdető politikája: nyíltan uszít a feminizmus ellen. Maga is tudja, mi folyik a közösségi hálón: az emberek elhiszik az összeesküvés-elméleteket, a hazugságokat, bedőlnek a hamis és félretájékoztatásnak. De a hát az egész világ olyan rettenetes. Bármelyik pillanatban kitörhet az újabb izraeli háború, Ukrajnában két és fél év óta dörögnek a fegyverek milliók halnak meg, ráadásul valószínűsíthető Trump megválasztása is. Jobbra tolódik minden. De talán most nálunk nem. És ha nem tesz valami világraszólót a Labour párt, akkor 2029-ben megint veszít, mert köröttünk minden országban jobbra tolódnak a pártok. Sir Keir Starmer egyébként nem különösebben népszerű politikus, de ez persze nem zárja ki, hogy egyszer csak az lesz – véli a Londonban élő Sandra Ernstoff.

– Minek köszönhető a Munkáspárt földcsuszamlásszerű győzelme? – ezt már Thom Brooks amerikai-brit politikai filozófustól és jogtudóstól, 2014 óta a Durham Egyetem jogi és kormányzási professzorától kérdezem, aki számos amerikai egyetemen, például a Yale-en is vendégelőadó.

– Nagyon sok mindennek egyszerre. De általában véve az emberek változásra vágytak, és ez az egy szó sokaknak bejött. Az elmúlt csaknem másfél évtizedben sok párt ígért változást, köztük a konzervatív is, de egyik sem teljesítette az ígéretét. Belefáradtak a szavazók, és véget akartak vetni ennek a politikai cirkusznak. Mert a Toryk 2010-i hatalomra jutása után a szegények még szegényebbek lettek. Nem lehet a covid-járványra fogni az egészségügyben, az oktatásban, a lakhatásban és az életszínvonalban bekövetkezett lesújtó változásokat, mert most a covid előtti időszakhoz képest is minden sokkal rosszabb.

– A Labour vezetője, Sir Keir Starmer viszont nem látszik kifejezetten népszerű politikusnak…

– Azért szerzett ő magának tekintélyt azzal, hogy a korona szolgálatában álló ügyészségi szolgálat vezetője volt. Igen, volt félelem amiatt, hogy nem igazán kiugró tehetség. Tony Blairrel összehasonlítva biztos nem. Ráadásul én Tony Blair édesapjának a közelében lakom, képzelheti, itt mennyire népszerű. De felveszem a professzori fejfedőmet, és akkor azt is el kell mondanom: nem volt magas a választói részvétel. Mert a konzervatívok zömében otthon maradtak. A másik csoda pedig az volt, hogy bár valóban nem kiváló szónok, de az utolsó 6 hétben látott fellépései olyan jól sikerültek, hogy a bizonytalanokat vagy a középen állókat is sikerült meggyőznie.

– Életrajza ismeretében látható: Keir Starmer szegény, inkább egyszerű munkáscsaládból jött, ezért is lehet benne nagy az elköteleződés a változtatásra. Nem mondom, hogy radikális baloldali, habár könyörtelenül keresztülviszi, amit akar, de az biztos, hogy nem is centrista figura.

– Amikor 2015-ben beválasztották a parlamentbe, akkor szinte rögtön az árnyékkormány bevándorlási minisztere lett. Később erről Starmer lemondott, de még mindig Jeremy Bernard Corbyn munkáspárti vezér idején a Brexitért felelős árnyék-külügyminiszteri posztot kapta meg. Ami pedig a családi hátterét illeti: valóban munkáscsaládból érkezett, viszont szívósan tanult, a legjobb egyetemeken szerzett diplomákat, szóval tudja, mit jelent küzdeni valamiért. Például sokan szeretnék, hogy ingyenes legyen az egyetemi oktatás. Ezért szerintem ő is küzdeni fog. De egyébként annál realistább, mint hogy idealisztikus eszmékért harcoljon. Nemrég beszéltem vele, amikor megemlítette, hogy kezdetben a szegények védelmében dolgozott keményen, aztán hirtelen, ügyészségi kinevezéssel a zsebében, átült az ellenkező oldalra. Talán ettől lett realistább. Én inkább csak baloldali pártos elkötelezettnek tartom Starmert.  

– Mi lesz az első, legsürgősebb feladata, amit fel kell mutatnia, hogy ne csalódjanak benne?

– Szerintem küldetése részét képezi, hogy felállítsa a prioritásokat és elhitesse, hogy 14 év hitegetés után ő a megoldások embere lesz. Remélem, például, azt is, hogy kinevezi az Egyesült Királyság első női kancellárját Rachel Reeves személyében, aki gyakorlatilag az ország pénzügyminiszteri posztját tölti be, a négy nagyon fontos vezető pozíció egyikét.

– Nagyon fontos lenne, hogy az úgynevezett ruandai egyezményt is visszavonja, amelynek keretében, ugyebár, az illegális bevándorlókat gépre ültetik és Ruandába deportálják. Nemcsak azért, mert embertelen, hanem azért is, mert nagyon sok pénzt emészt fel. Sokkal többe kerül, mintha ezt a problémát az Európai Unióval közösen oldanánk meg. Szóval elsősorban a büdzsét meg a közegészségügyet kell rendbe tenni. Például az én lakókörzetemben nincs fogorvos…Hát nem nevetséges?

– Napirenden lesz-e a Brexit, hisz’ egyre elégedetlenebbek az emberek?

– Bár ő maga Brexit-ellenes, de tisztában van azzal, hogy nem lehet a folyamatot visszafordítani. Ugyebár az illegális bevándorlókat már nem tudjuk visszafordítani az EU-ba, így Franciaországba sem, mint egykor. Feltehetően szorosabb lesz az együttműködés az EU-val kétoldalú szerződések megkötésével. Mert ugyanazok a mi problémáink is, mint Magyarországnak, vagy bármelyik más tagállamnak: a háborús konfliktus, a menekültek befogadása – csak hogy kiemeljek kettőt…

– A konzervatívok szuperkórház építését ígérték, ezt is jó lenne megvalósítani. Remélem, nem alakul ki az a megosztottság, amit látunk Amerikában, ahol egyébként most nagyon jól gurul a gazdaság szekere. Liz Truss

(2022-ben rövid ideig az Egyesült Királyság történetének harmadik miniszterelnök-nője – a szerk. megj.) fél éve írt egy könyvet, hogy a Nyugat romokban van. S mi történt vele? Most be sem jutott a parlamentbe.

– Nagyon érdekes a jelenség, hogy a fél világ a radikális jobb irányába indult el, miközben az Egyesült Királyság ezzel most szembemegy. Ez vajon azt is jelenti, a Labour-siker csak egy átmeneti eredmény lesz?

– Egyébként itt is voltak aggályok, mert úgy látszott, hogy a Munkáspárt után a Reform Párt, az egykori UKIP lesz a 2. helyezett. Aztán csúfos vereséget szenvedett. A politikai játéktér szélére szorul. Valójában súlyos a populizmus térnyerése, ami nem feltétlenül a szélsőjobbot jelenti: az emberek egyszerűen csak csalódtak az adott politikai elitben. Jobb életet akarnak, alacsonyabb jelzáloghitelt és jobb oktatást. Aki ezt ígéri, amellé állnak.

– Az már más lapra tartozik, hogy a szélsőjobbos pártok éreztek rá erre a legjobban, és ők hódítják meg maguknak a legtöbb szavazót számos országban. A jelenség nálunk is ugyanaz, de itt egy baloldali párt ígérte meg az áttörő változást. Ellenben: ha nem képes  valóra váltani az ígéreteit, akkor jó eséllyel foglalja el a helyét a Nigel Farage-féle szélsőjobbos Reformpárt, mert a csalódott szavazók nem tudnak máshová, csak hozzá menekülni – zárta véleményét Thom Brooks professzor.