Közhely, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa. Ezen igazság alól természetesen Salamon Mihály könyve sem kivétel, amely a budapesti zsidómentés és ellenállás egyik központi helyének, a pesti, Vadász utcai Üvegháznak a történetét dolgozza fel.
Ugyanakkor érdemes megállni egy pillanatra a könyv öndefiníciójánál: riportregény. Regényes formában írja meg az üldözött és bujkáló zsidók, illetve a föld alatti cionista mozgalom történetét. Regényes azért is, mert szabálytalan a történet fűzése, az idősíkok kezelése. A szöveg fogalmazása pedig visszaadja a ’40-es évek szóhasználatát, kifejezéseit, élő héber, illetve jiddis szófordulatait. És ugyanakkor riport is, vagy még inkább leírása az Üvegház mindennapi életének, az ott lakók sorsának. Riport, mert a szerző átélője és résztvevője volt az eseményeknek, így a könyvben szereplők is valós személyek, hús-vér emberek voltak.
A regény keletkezésének pontos körülményeiről, sajnos, kevés konkrét információval rendelkezünk. A szerző már Izraelben vetette papírra munkájának végső változatát. Ez együtt járt azzal is, hogy néhány dologra már nem emlékezett, talán nem is emlékezhetett kristálytisztán.
A magyar kiadás előkészületeként a Vámos György által átdolgozott és szerkesztett művet rövid utószóval, a szükségszerű magyarázó és pontosító lábjegyzetekkel látta el a kiadó a jobb érthetőség és a pontosság kedvéért. Tekintettel a szövegben szereplő személyek számára és fontosságára, indokolt, hogy akiről csak lehetett, egy rövid biográfiát is közöljön a Napvilág Kiadó a kötet végén egy kislexikonban.
Az Üvegház az interneten – ezrek menedéke a vészkorszakban
Ki emlékszik Carl Lutzra, 60 ezer ember megmentőjére?
Együtt az ár ellen – Dávid Gur dokumentumkönyve a zsidómentésről