A Presidency egyiptomi állami hírügynökségtől kezdve a katari megfelelőjéig, a Qatar News Agency-ig egy sor médium adott hírt Kövér László és Egyiptom elnökének, Abd el-Fattáh Szaíd Huszejn Halíl esz-Szíszinek Kairóban zajlott vasárnapi találkozójáról. Miközben a tudósításban az ilyenkor szokásos diplomáciai frázisok olvashatók, szemet szúr a megállapítás: a két nép stratégiai együttműködése és barátsága „robusztus történelmi kapcsolatokon alapszik”.
A Qatar News az egyiptomi államfő, esz-Szíszi elnöküzenetére fókuszált, aki sürgősnek tartja az izraeli–palesztin tűzszünet meghosszabbítását és a túszok mielőbbi szabadon engedését, remélve a humanitárius segélyek akadálytalan bejutását Gázába.
Pár hónapon belül a második terjedelmes és dicsérő cikk jelent meg a Takács-kvartettről, ezúttal a The New York Timesban. Az idén 50. születésnapját ünneplő a vonósnégyes ez alkalommal a coloradói Boulderben tartott Beethoven-koncertjéről áradozik a nagymúltú újság szakírója, aki online közvetítésen követte a magyar zeneművészek koncertjét. Az együttesben már csak egy eredeti tag van, Fejér András csellista, s vele játszik Richard O’Neill, Edward Dusinberre, valamint a női hegedűs, Harumi Rhodes. A magyar vonósnégyes előadását méltató David Allen, a szerzője így fogalmazott: az ismételten csodálatos koncertről oldalakon át lehetne dicsérő szavakat sorjázni.
Trump idősebb fia arra kérte Budapesten a magyar vezetést és üzletembereket, hogy „hanyagolják ők és Kelet-Európa is a kínai befektetéseket, s Kína helyett Amerikát válasszák első számú üzleti partnerüknek”. Ifjabb Donald Trump szerint Kína nagyobb veszély Magyarország és a térség számára is, mint Oroszország – számol be a zárt körben megtartott eseményről a South China Morning Post. A lap értékelése szerint az esemény részvevőit igencsak kellemetlenül érintették az elhangzottak. Már csak azért is, mert Orbán Viktor több milliárd dollár értékű kínai befektetést hozott Magyarországra – az autóiparban az akkumulátor- és az elektromos autók gyártásával, a BYD ide telepítésével. Orbánék építik az „Egy övezet – egy út” terv alapján épülő Belgrád–Budapest vasútvonalat is. A South China Morning Post cikke konkrétan nem említi meg, milyen amerikai üzleteket kínált az ifjabb Trump.
Ezután az amerikai elnök fia Vucsics a szerb elnök fiával tárgyalt szombaton, vasárnap Bulgáriában járt és ma Romániába érkezik.
A Bloomberg 40 ezer személy körében végzett felmérés eredményét ismertetve állítja, hogy a kanadaiaknál a legmagasabb a home office formában/otthon dolgozásban eltöltött munkaórák száma: heti 1,9, azaz majdnem két nap. Magyarország is a viszonylag magas óraszámot elérők között van, Kanadát követi Finnország, az USA, Németország, Kína, Portugália, s ezután következünk mi a hollandokkal csaknem azonos arányszámot mutatva, átlagban heti 1,5 napot produkálva. A gyerekes családoknál általános a home office – vonja le a következtetést a tanulmányt végző Stanford Institute for Economic Policy Research.
Ma 80 éve gyilkolták meg Benito Mussolinit, s ez alkalomból az Ausztráliai Katolikus Egyetem filozófia-professzora, Matthew Sharpe történelmi leckét ad abból, mit jelent ma az a fasizmus, amit tőle, az Il Duce-tól eredeztet a világ, és ami Hitler náci ideológiáját és politikáját megalapozta. Az eredetileg ausztrál (miközben ma már Kanadában épp úgy írják és szerkesztik, mint Franciaországban, Dél-Afrikában) folyóirat, a The Conversation cikkét csak azért említem meg, mert a szerző feketén-fehéren ezt kérdi: ha valaki ma arra keresi a választ, vajon Donald Trump, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kormányai fasisztának nevezhetők-e, akkor érdemes utánanézni, hogy milyen folyamat során vérzik el a demokrácia és miként konszolidálják az autokrata rendszert a diktátorok.
A szerző alapvetően Mussolini életútján keresztül mutatja meg a diktátorrá válás folyamatát, de tulajdonképpen a felsorolt vezetők épp úgy cselekedtek, cselekednek. Kezdi azzal, hogy Musssolini baloldaliként indult, majd például Nietzschét tanulmányozva jutott el oda, hogy a szocialisták és a kommunisták ellen fordult, és kegyetlenül szapulta őket. Hatalomra jutásuk után Mussolini és Hitler is – a konszolidáció részeként – irányítása alá hajtotta az állami hivatalokat, az igazságszolgáltatást, a médiát és az oktatást.
Miként gyengült az ellenzék, úgy vált egyre erősebbé a diktátor hatalma. Ha Mussolini idejében a monarchia, a katonaság, a politikai pártok, vagy az egyház elvi alapon egységes lett volna, Mussolini nem tudta volna elkövetni bűneit.