Az interneten olvashattuk, hogy már az első előadás után betiltotta Csenki József, a budapesti II. kerületi Budenz József Általános Iskola és Gimnázium igazgatója az intézmény március 15-e alkalmából előadott Petőfi-ünnepségét, mert aktuálpolitikai áthallásokat érzett benne. Az igazgató szerint Petőfi Sándor Akasszátok fel a királyokat! című verséről mindenki Orbán Viktorra gondol. Egyelőre nem világos, hogy csak a Budenz dirijének jutott-e eszébe Orbán Viktor a felkötendő királyok hallatán…Az egyik szülő szerint a gyerekek ennél plasztikusabban nem is tanulhatták volna meg, mit jelent a félelem, a diktatúra, a kiállás a szabadságért.
Mindazonáltal az Infovilág szerkesztősége alább közzé teszi, hogy mindenki tudja, melyik Petőfi-versről van szó, aztán bárki gondoljon azt, amit akar! (A videó a Counter Clockwise együttes előadásán készült.)
Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat!
Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Kaszálhatd a fűt világvégeig,
Holnap kinő az, ha ma lenyesik.
Tördelheted le a fa lombjait,
Idő jártával újra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,
Gyülölni méltóképen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet,
Mitől keblem, mint a tenger, dagad! –
Akasszátok föl a királyokat!
Szivöknek minden porcikája rosz,
Már anyja méhéből gazságot hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétől a levegő fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad –
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmező a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt –
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hősök, véretek,
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elől kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? –
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad –
Akasszátok föl a királyokat!
Debrecen, 1848. december