Kezdjük egy nagyon diplomatikus, mondhatni kissé bikkfanyelvű, de a tartalmát illetően elég jól kihámozható nyilatkozattal. A Frankfurter Allgemeine Zeitung interjút közöl Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnökkel, aki arra a kérdésre, hogy az Ukrajna katonai támogatására való eltérő készség a Szlovákiával szomszédos országokban, különös tekintettel Magyarországra és a Cseh Köztársaságra, gyakorlatilag Moszkvának nyújtott segítségnek tekinthető-e? – a szlovák államfő azt válaszolta, hogy az ilyen magyarországi tendenciákat nagyon komolyan veszi, ami azonban Csehországot illeti, igaztalan lenne azt állítani, hogy nem nyújt Ukrajnának katonai jellegű támogatást.
Andrej Babiš cseh elnökjelöltnek a kijelentése pedig a választási kampány hevében hangzott el, amit aztán utólag megpróbált kiigazítani, illetve cáfolni.
A német lap arra is rákérdezett, hogy az Ukrajna elleni orosz támadás nyomán megváltozott geopolitikai helyzetben halálos lövést kapott-e a visegrádi csoport országainak a szövetsége, ami az EU-csatlakozás előtt és után még nagyon szoros volt.
Čaputová szerint már hosszabb ideje világos, hogy a négy visegrádi állam eltérő álláspontot vall különféle kérdésekben, nem csupán az Ukrajna katonai megsegítésével kapcsolatos magyar magatartás vonatkozásában. Ide tartozik a jogállamiság érvényesítése az egyes országokban, meg a klímaváltozás ügye is. „Szerencsétlen dolognak tartom és helytelenítem, hogy néhány visegrádi országbeli politikai vezető a saját politikai állásfoglalását megpróbálta mind a négy állam közös álláspontjaként feltüntetni” – mondta a szlovák köztársasági elnök. Hozzátette: továbbra is fennáll azonban az érdekeltség a szoros civiltársadalmi kapcsolatokban és a kulturális cserében. „Ezeknek az országoknak a földrajzi közelsége túl fogja élni az egyes politikusok hivatali idejét” – fogalmazott Čaputová, és utalt arra: Szlovákia érdekelt további regionális együttműködésekben is, így például a slavkovi formátumban, amely Csehországgal és Ausztriával fogja össze Szlovákiát.
És most még egy interjú, egy másik majna-frankfurti lapból. A mai nap, január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. A Frankfurter Rundschau ebből az alkalomból Oliver von Wrochemmel, a Hamburg melletti Neuengamme koncentrációstábor-emlékhely vezetőjével folytatott beszélgetést. Ő egyben az ilyen jellegű német emlékhelyek munkaközösségének a szóvivője is. Neuengamméban 1938–45 között több mint százezer embert tartottak fogva, és közülük közel 43 ezren vesztették életüket. Németországban egyébként a holokauszt-emléknap helyett a nemzetiszocializmus áldozati csoportjainak emléknapjáról beszélnek.
Wrochem az interjúban úgy vélekedik, hogy az emlékezés ma talán fontosabb, mint valaha, hiszen a társadalom erőteljesen megváltozott. Olyan problémákkal kell szembenézni Európában, amikkel senki sem számolt: a jobboldali populizmus feléledésével, illetve az Ukrajna elleni orosz támadó háborúval összefüggésben politikai-történelmi törésvonalakkal. Wrochem a jobboldali populista ideológia terjedésére konkrét példaként említi Németországot, Magyarországot és Svédországot. „Ha ez a folyamat tartós marad, az veszélyeztetni fogja emlékezéskultúránkat” – fogalmaz az interjúban.
A bécsi Die Presse Mérő László matematikus és pszichológus cikkét közli a magyar pedagógusok – mint arra az írás alcíme utal: az Orbán-kormány által „a nemzet napszámosainak” tekintettek – helyzetéről, tiltakozó megmozdulásaikról. A szerző utal arra a kormányzati retorikára, hogy „lesz pénz, ha Brüsszel ad”. „Nem látok esélyt arra, hogy tisztességes alkut lehessen kötni az Orbán-kormánnyal” – írja Mérő. Számára nagyon rokonszenvesek a tüntetések, a sztrájkok és az Orbánhoz intézett nyílt levelek, de a végén szerinte sajnos a hatalmon levők cinizmusa győzedelmeskedik.
Végül Izrael, az ottani, úgynevezett igazságügyi reformok témája, ezúttal a Jerusalem Post című lapból. A cikk beszámol arról, hogy izraeli egyetemeken, köztük a jeruzsálemi Héber egyetemen arra figyelmeztetnek: az igazságszolgáltatás függetlenségének a tervezett lenullázása – amire Benjamin Netanjahu kormányfő törekszik – ártalmas lenne az akadémiai, tudományos-oktató világra nézve is. A Héber Egyetem szenátusának az állásfoglalása szerint csak meg kell nézni, mi történt Lengyel- és Magyarországon az igazságügyi reformok nyomán. Lehetővé vált a tananyag tartalmába való beavatkozás, negatív következmények adódtak a kutatói szabadságra nézve.
A nemzetközi sajtószemle alább részének forrása: www.muosz.hu
Die Welt A konzervatív újság kommentárja arra hívja fel a figyelmet, hogy berlini tankdöntés miatti dörgedelmes kirohanásokkal a Kreml csupán saját tehetetlenségét próbálja elkendőzni. Putyin háborús uszítói magukon kívül vannak, horrorral fenyegetnek, de csak azt leplezik le, hogy nem tudnak mit csinálni. Így nem is kell róluk tudomást venni, Németország azt teszi, ami erkölcsileg és stratégiailag helyes.
Az elnök fő propagandistája nácinak minősítette a német kormányt, és Berlin szétrombolására szólított fel. A szóvivő pedig azt közölte: Moszkva hadviselő félnek tekinti a németeket, miután azok páncélosokat küldenek Ukrajnának. Ez utóbbi állítás persze a nemzetközi jog alapján teljes képtelenség, de mikor törődött a Putyin-rezsim a joggal?
Németország és más államok azért szállítanak hadfelszerelést az ukránoknak, hogy azok tudjanak élni az önvédelem jogával az agresszorral szemben. Hadviselő fél akkor lesz egy kormány, ha katonái bekapcsolódnak a harcokba, de éppen ezt akarja elkerülni a NATO és annak minden tagja. Amúgy Moszkva sem szeretne fegyveres konfliktusba keveredni a szövetséggel, függetlenül minden kardcsörtetéstől. Akkor ugyanis összeomlana az orosz hadsereg, valamint Putyin rendszere.
Így azután az összes kirohanás nem több politikai cirkusznál, de hát az elnök folyamatosan az eszkalációval riogatja a nyugati döntéshozókat. Ám a taktika már nem működik olyan jól, mint az elején. Inkább világossá kell tenni, hogy a Nyugat azt csinálja, ami helyénvaló. Segít egy ártatlan országnak védekezni egy népgyilkos hatalom ellen, ami idegen földek elhódításával és az ukrán nemzet felszámolásával óhajtja bővíteni birodalmát.
Odahaza pedig olyan vezérelvű államot létesített, amelynek propagandagépezete paranoid párhuzamos univerzumban él. Vagyis Németország egyértelműen a történelem jó oldalán áll, és boldog lehet, hogy csupán a Kreml tájékoztatásával kell megküzdenie, míg mások az életüket teszik kockára, hogy feltartóztassák korunk gonosz birodalmát.
The Washington Post Putyin visszanyúlt ahhoz, ahogyan egykor Sztálin háborúzott – írja Leon Aron, a konzervatív American Enterprise Institute vezető elemzője. Abból következtet erre, milyen példátlan kegyetlenséggel és engesztelhetetlenséggel támadják az oroszok Bahmutot. Azaz itt már alighanem egy új harci doktrína jelentkezik. Nagyban támaszkodik arra, amit a generalisszimusz csinált a Nagy Honvédő Háborúban.
Hogy pár hete az elnök menesztette az ukrajnai erők parancsnokát, amivel azt üzente: a katonák élete nem számít, előre kell törni, bármi áron. Ezt megelőzte, hogy visszasztálinizálta az országot: növelte az elnyomást, a nyugatellenes hisztériát. Rendkívül vulgáris nyelvezetet használ és a militarizált hazafiságot tette meg tényleges ideológiává.
A propaganda uralkodó eleme az lett, hogy a Nyugat állandó fenyegetés, és hogy a hazát csakis Putyin képes megvédeni. Ez a pillér, amire építi a népszerűségét és a rendszer legitimitását. Mellesleg az elnök újabban ugyanazt a titulust használja, mint egykor Sztálin: ő a főparancsnok.
Hogy a Wagner-csoportot börtönökből kiengedett rabokkal töltötték fel, az azt jelzi, hogy ismét vannak fegyenczászlóaljak Ezeket annak idején kamikáze-akciókban vetették be, hogy vérrel mossák le magukról a nemzet ellen elkövetett bűnöket. De a magán zsoldoshadsereg már felülmúlta kegyetlenségben a sztálini elődöket.
Sojgu védelmi miniszter azt javasolta, hogy 350 ezer fővel növeljék meg az Ukrajnában küzdő egységek létszámát. És Putyin hajlik is rá. Kijevnek és a Nyugatnak is készülnie kell az eshetőségre.
Le Figaro Az illetékes uniós biztos megismételte: nem lehet szó arról, hogy egyes országok migránsellenes szögesdrótra kapjanak pénzt a brüsszeli költségvetésből. Ylva Johansson, aki a belügyek felelőse a Bizottságban, emlékeztetett arra, hogy efféle célokra nem irányoztak elő pénzeket, mert ha ilyesmire költenének, akkor nem maradna forrás másra.
Előzőleg az osztrák kancellár a bolgár–török határon kijelentette, hogy támogatja a házigazda Radev elnök kívánságát, mármint hogy az EU adjon kétezermillió eurót és abból létesítsenek határkerítéseket az illegális bevándorlás feltartóztatására. Ideértve műszaki berendezéseket, megfigyelő kamerákat, drónokat, helikoptereket, járműveket, valamint magát drótkerítést.
Ezt az osztrák belügyminiszter azzal toldotta meg, hogy meg kell erősíteni a fizikai védelmet a külső határokon, mert különben nem lehet biztonságosan utazni Európán belül. Csaknem másfél éve 12 tagállam, köztük Magyarország sürgette, hogy közösségi alapokból finanszírozzák a határzárak létesítését, ám a Bizottság többször elutasította a kezdeményezést.
Frankfurter Allgemeine Zeitung Kísértet járja be Ausztriát: a szélsőjobbos Szabadságpárt kísértete. Az FPÖ igen jól áll a közvélemény-kutatások alapján, vezére nem is titkolja, hogy kancellár akar lenni. A tegnap újból beiktatott Van der Bellen államfő azonban jelezte: nem hajlandó kinevezni Herbert Kicklt, amit az érintett és hívei is óriási felháborodással fogadtak.
Az elnök úgy fogalmazott, hogy semmiképpen sem segít hatalomra olyan erőt, amelyik Európa-ellenes és a mai napig nem ítélte el az Ukrajna ellen indított háborút. És tett egy külön megjegyzést is az ellenzéki politikusra, aki rövid ideig tartó belügyminisztersége idején a rendőrséggel vitetett el a szélsőjobbra vonatkozó aktákat a titkosszolgálat központjából.
A gond ott van, hogy a koalíció nagyobbik tömörülése, a néppárt igen népszerűtlen, köszönhetően az időközben megbukott kormányfő, Kurz ténykedésének, valamint a járványnak, a háborúnak, a drágulásnak és a migrációnak. A szociáldemokraták leginkább magukkal vannak elfoglalva, az FPÖ viszont 28%-on áll, messze megelőzve a riválisokat.
Leginkább abból profitál, hogy mindent elutasít, amit a fennálló rendszer csinál az említett válságtémák kapcsán. Most vasárnap választás lesz a legnagyobb tartományban, Alsó-Ausztriában, és szinte biztos, hogy az ÖVP elveszíti az abszolút többséget.
Ugyanakkor elképzelhető, hogy az SPÖ összeáll a Szabadságpárttal – a konzervatívok számára éppen ez a lehetséges szövetség az utolsó eszköz a hívek mozgósítására.