(Selmeci János jegyzete) Tüntetni minek, ha a végén elviszi a show-t valami aktivista vagy ellenzéki politikus, a végén már egész másról van szó, mint amiért eredetileg több tízezren haragudtatok, a kormány pedig, hiába kiabálod, hogy mondjon le, hogy szabad oktatást, hogy ne üldözzék el a CEU-t, hogy ne rúgják ki a tanárodat, a végén aztán nem csinál semmit. (A nyitó képhez: civilek tüntetése a budapesti Hősök terén; foto: MTI)
Tüntetni fáj. Elsősorban a lábad, a talpad ég, könnygáz esetén a szemed is. A talpad azért, mert órákig vonultok A-ból B-be, ott beszédek, többnyire rosszak és hosszúak, pedig te csak kiabálni, haragudni, hidat foglalni jöttél, aztán valaki felkiált, hogy TÉVÉSZÉKHÁZ, vagy BONTSUKLEAKORDONT, és akkor oda is elvonultok fájó lábbal és hajnalig nézel farkasszemet a rendőrsorfallal.
Tüntetni minek, ha a végén elviszi a show-t valami aktivista vagy ellenzéki politikus, a végén már egész másról van szó, mint amiért eredetileg több tízezren haragudtatok, a kormány pedig, hiába kiabálod, hogy mondjon le, hogy szabad oktatás, hogy ne üldözzék el a CEU-t, hogy ne rúgják ki a tanárodat, a végén aztán nem csinál semmit.
Mert a tüntetők a kisebbség, ebben az országban szinte mindig, és éppen ezért kell tüntetni, mert a kisebbségnek is van szava, akkor is, ha a hatalomnak ötven százalék plusz egy is elég, itt éltek ebben az országban ti is, mérgesen, fájó lábbal a tüntetések után.
Tüntetni jó, mert közös élmény, mert hidat foglalsz a barátoddal, mert együtt védtétek meg az iskolátokat, ott aludtál az egyetemen, és fogtad valakinek a kezét, mert legalább tettél valamit valami szerinted fontosért, talán a legtöbbet, amit csak tehettél, együtt tettétek, mert nem vagytok egyedül, és egyszer, talán éppen a bántalmazott gyerekek ügyében, majd ti lesztek a többség, és akkor végre tényleg jó lesz tüntetni.
