A Turjánvidék egy részén mindenekelőtt a 130 esztendős múltra visszatekintő honvédelmi tevékenységek révén maradt fenn az Alföldre jellemző élőhelymozaik. A terület mélyebben fekvő, északi felén éger-kőris láperdők, zsombékosok, láprétek alakultak ki. Ezt a vizes, néhol süppedékes, nehezen járható növényzetet nevezik „turjánosnak”, amelyről az egész vidék a nevét kapta.
A déli, szárazabb részen homokpuszta-gyepek, borókás-nyárasok, homoki tölgyes foltok fordulnak elő, sok értékes növény- és állatfajnak nyújtva menedéket.
Megtalálható ott a kizárólag a Kárpát-medencében élő homoki kikerics, a csikófark, az óriás útifű, a jégkorból fennmaradt csengettyűvirág és tucatnál is több orchideafaj. Ez a vidék ad otthont a többi között a magyar futrinka legnagyobb hazai állományának, a bütykös hátú ormányosbogárnak és az óriás galacsinhajtónak. Az élőhely madárvilága is gazdag: ott fészkel két, trópusi színpompában tündöklő madár, a gyurgyalag, és a szalakóta, a ragadozók közül a rétisas és a kígyászölyv. A turjános Magyarország legnagyobb madarának, a túzoknak is költőhelyet kínál.
A Turjánvidék legkülönlegesebb faja a rákosi vipera. Európa egyik legveszélyeztetettebb hüllőjének világállományát csupán 500 példányra becsülik a kutatók, egy egyed eszmei értéke egymillió forint. Mérgének hatása hasonló egy méh csípéséhez, az emberi életre nem veszélyes. A faj a természetes élőhelyének eltűnése és az illegális gyűjtés miatt sodródott a kihalás szélére.
Táborfalva–Örkény–Tatárszentgyörgy–Dabas térségében található, 7300 hektáros Turjánvidék Natura 2000 terület otthont ad a fokozottan védett Dabasi Turjános Természetvédelmi Területnek, valamint az 1876-ban alapított Táborfalvai Lő- és Gyakorlótérnek. Az aktív katonai lőtér hazai és nemzetközi hadgyakorlatok helyszíne, elzárt terület, amely éppen a katonaság jelenléte miatt tudta megőrizni a kivételes természeti értékeket.
A Turjánvidéket fenyegető veszélyek egyike a terület kiszáradása. A melegedő éghajlat, az egyre kevesebb csapadék és a mesterséges lecsapolások miatt ugyanis a vízigényes élőhelyek és élőlények fokozatosan visszaszorulnak. A védelem egyik célja az oda érkező vizek helyben tartása az élővilág számára. A másik nagy probléma, hogy az agresszív, idegenhonos növények folyamatosan szorítják ki az őshonos fajok egy részét, és átalakítják, elszegényítik az élőhelyeket. A természetvédelmi munka részeként a szakemberek kíméletes eszközökkel távolítják el a területről az özönnövényeket, helyükre pedig – ahol szükséges – őshonos fafajokat telepítenek. A helyreállításra váró területeken a szakértők a jövőben összegyűjtik a kilőtt lőszerereket.A Duna–Tisza-közi Homokhátság legnagyobb összefüggő vizes és homoki élőhely-rendszerének megóvása végett 2011-ben öt évre tervezett élőhely-rehabilitáció kezdődött. A LIFE+ Természet pályázatból finanszírozott beruházásban a természetvédő szervezetek és a katonai használók folyamatosan együttműködnek avégett, hogy az élőhelyeket helyreállítsák és a fellelhető természeti értékeket sikeresen megőrizzék a lőtér használata mellett is.
A turjánvidéki helyreállítással kedvező, összefüggő és háborítatlan élőhelyet kívánnak teremteni a rákosi vipera számára. Evégett az élőhely-rehabilitációs munka részeként 400 hektáron a kaszálásról külterjes szarvasmarha-legeltetésre térnek majd át a területkezelők. A legeltetés velejárója, hogy a rákosi vipera fő tápláléka, a rovarok (sáskák, tücskök, szöcskék) száma megnő, a gyep fokozatosan zsombékos szerkezetűvé alakul, amely kitűnő búvóhelye a ma még kihalással fenyegetett hüllő számára.
