Übü papa számol

Übü papa első szava az, hogy „merdre”. Vagyis az, hogy „szar”.
Az én első és utolsó szavam Übü papa (vagyis Kövér Laci bácsi) gigantikus fejszámolására ugyanez. Vagyis szar. Jékely Zoltán fordításában: „szahar”.

A Magyar Művészeti Akadémia budapesti emlékülésén két érdekes matematikai feladványt próbált megoldani Übü Laci bácsi, mondhatni viszonylag kevés sikerrel. Az első szöveges feladatban azt mondta, hogy „az elmúlt száz esztendőből 55 éven keresztül nemzetellenes vagy a nemzet iránt közömbös politika gyakorolta a főhatalmat Magyarországon, csak 45 esztendő adatott eddig a nemzeti politikának, hogy kormányzati eszközökkel éljen.”
Akkor számoljunk! Laci fiam, gyere ki a táblához, és mondd meg, hogy jött ki az a 45 év? Miért pont 45? Vedd elő szépen az ujjacskáidat, és kezdjünk el összeadni. Azt mondtad, hogy az elmúlt száz esztendőben. Vagyis Trianontól számítva, tehát 1920-tól. Rendben. Innen 24 év az a korszakos történelmi határ, amit ti állapítottatok meg az alaptörvény preambulumában, a «nemzeti hitvallásban». Vagyis 1944. március 19-ig 24 év telik el. Ez a ti „nemzeti politikátok”-nak nevezett Horthy-korszak. Aztán 1990. májusában újra indul a számlálás. Ne feledd, fiam, ti írtátok az iPaden, a vonaton, Brüsszelből Strasbourg felé, félúton az alábbiakat: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.” A te agyad szerint a „nemzeti politika” 1990 után az Antall–Boross-kormány „nemzeti politikájával folytatódott”, ami 4 év volt. Aztán az első Orbán-kormány, 1998-tól 2002-ig. Megint 4 év. Aztán a második és a harmadik Orbán-kormány 2010-től 2018-ig, az újabb 8 év. És a mostani, a létező világok legszebbik „nemzeti politikájának” időszaka, 2018-2020 között, az újabb két év. Összegezzünk: 24 + 4 + 4 + 8 + 2 = 42. Negyvenkettő!

Hol van az a három év plusz? Melyik strómanotok tette zsebre azt, fiam? Lacika, menj a helyedre, rajzolgassál, csak maradj csöndben, ne zavard az ostobaságaiddal az órát! De mégsem! Maradj csak egy pillanatra még! Mert egy másik szöveges feladatot is elvégeztél.

Azt mondtad ugyanezen a lélekemelő ünnepségen, hogy “Trianon óta nemcsak a nemzet egyharmada van kisebbségben a külhonban, hanem Magyarországon még mindig kisebbségben van a nemzeti politika is.”

Igen, Laci fiam? Ezt komolyan mondod? Ha igen, márpedig ebben egészen biztos vagyok, miért is delirálnál hülyeségeket egy ilyen nagyszerű rendezvényen, vagyis, ha igaz az az állításod, hogy „Magyarországon még mindig kisebbségben van a nemzeti politika”, akkor miért deklaráljátok a külföld számára folyton-folyvást azt, hogy ti vagytok többségben, hogy a Fidesz-KDNP a politikai többséget alkotja és testesíti meg? Ha viszont ez nem igaz, mert, ahogy mondod, „még mindig kisebbségben van a nemzeti politika”, akkor a Fidesz–KDNP kisebbségi politikát folytat, a magyar nép többségének akaratával, vágyaival és elképzeléseivel szembemenve.

Újabb esete annak, amikor semmi sem érdekes, csak a szó, szó, szó, értelmetlen, átgondolatlan, zagyva makogás: maga sem tudja, mit beszél, mit mond, ám nem is ez az érdekes, hiszen akikhez szól, azokat sem az értelem foglalkoztatja. Az értelmetlenség annál inkább.

Őrült beszéd, de van benne rendszer – mondja Polonius a Hamletben.
Őrült beszéd, de benne van a rendszer. Tudniillik az egész NER! – mondja Gábor György a székében.
Szahar!