Szóval, ha van baja az egészségügynek, ha recseg-ropog az építménye, amikor a hatalom karba tett kézzel figyeli, hogy a kisbetűs vándorok szétszóródnak a világban, annak az én nagybetűs Vándor doktorom, és a többi hozzá hasonló az oka. Vándor doktor egy kórházban kardiológus, utána egy klinikán ügyeletben sebész, aztán ugyanitt hetente felülvizsgál.
Ilyen napokon reggel 9-től éjfélig gürcöl, átlagban 200 beteggel találkozik, és ha megcsörren a mobilja, előfordul, akkor rohan operálni, mert valahonnan kidőlt a műtétre kijelölt kolléga.
Vándor doktor nemcsak gyógyító, hanem tűzoltó is.
A felülvizsgálaton nincs érkezési sorrend, neki és asszisztensének kell eldönteni, hogy kit engedjen előre, és kiben marad szufla a várakozásra. Vándor doktor kopogtat, tapogat, ultrahanggal keresgél, gyógyszert ír fel, és a hangoskodóknak szól, hogy nyugi, nyugi. Órákon át nézi a képernyőt, már-már kifolyik a szeme, de a hangját akkor sem emeli fel, ha páciense ötödször is bal karját emeli fel, a kért jobb helyett. Igazából ez a baja Vándor doktornak, és minden hozzá hasonló, az egészségügy igáját igásként húzó megszállottnak.
Mások nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül fájdíthatják, tépdeshetik, marcangolhatják a szívet, tudják, Vándor doktor úgyis megjavítja. Amíg Vándor doktor csak gyógyít, nem veri az asztalt, nem rohan kisbetűs kollégái után, addig a látszat az, hogy ez a világ rendje.
Ebben a rendszerben névsorolvasáskor a maradó tanár, a maradó eladó, a maradó buszsofőr, a maradó nővér jelentkezik a hiányzók helyett is.
A létszám mindig teljes, mert annyi embernek kell lenni, ahányan vannak. Az eltávozókat nem állítanak senkit sem, az intézményeket inkább bezárják, mintsem támogatnák. Az egészségügyben most a betegek életpályamodelljét tervezik, a feltételek már biztosítottak.
A raktárakat feltöltik fekete köpenyekkel, és drága műszerek helyett már megrendelték a kaszákat.