(Írta: Hardy Mihály) Nem tudom, elgondolkodtak-e a mostanában… a polipról. Nem a tengeri élőlényről, hanem a magyar polipról, amit hétköznap csak NER-nek nevezünk. Ez a polip most új lábakat készül növeszteni, még mindig maradt olyan vagyon, amit eddig nem sikerült elsíbolni.
Az állítólagos háborús veszélyhelyzetben az extraprofitra hivatkozva bevezetett adók egyben ki is jelölték az új célpontokat. A magyar polip szeretné halálos öleléssel magához ragadni a bankszektor külföldi kézen maradt részét, a biztosítási szektort, a kiskereskedelmet és a telekommunikációs cégeket.
Nem tudom, elgondolkodtak-e a mostanában… a polipról. Ezúttal nem a tengerek nyolclábú lakójára gondolok, hanem a magyar polipra. Arra az élősködőre, amit Magyar Bálint olyan részletesen leírt a könyveiben és amit hétköznap csak NER-nek nevezünk, a rövidség kedvéért. Bevallom, nekem annak a videófelvételnek a megtekintése közben jutott eszembe, amin Mészáros Lőrinc beszél a saját bankja munkatársaihoz és vezetőihez.
Nem véletlenül rejtegetik a Nemzet Gázszerelőjét a nyilvánosság elől, mert amiket mond, az tényleg önmaga paródiája. Nemcsak a magyar nyelvet töri derékba, hanem épeszű gondolatot sem igen találni a bankvezér makogásában. Ráadásul a titokban felvett videón olyanok előtt beszél, akiknek tanult szakmája a bank és a pénzügyek, nyilván kínosan feszengtek amíg hallgatták. Önleleplező erejű beszéd, annak bizonyítéka, hogy a tizenkét éve tartó feudális szabad rablásban már a látszat sem számít.
Nyilván nem véletlenül szakított 2015-ben Orbán Viktor a legfőbb háttéremberével, Simicska Lajossal. A G-nap csak tünete volt a kettejük közötti szakításnak. A kormányfőnek olyan új emberre volt szüksége, aki nem nő a fejére, aki az elorzott javakat papíron igazgatja és közben fogalma sincs róla, hogy mihez asszisztál. Aki nem üti bele az orrát semmibe, aki nem kérdez vissza, akinek nincsenek saját elképzelései és tervei. Mert lássuk be, attól ugye nem kell tartani, hogy egy szép napon a Nemzet Gázszerelője önállósodik és Andikával az oldalán a jussát követeli a megszerzett, a nemzet vérkeringéséből polip módjára kiszivattyúzott milliárdokból.
Hanem ez a polip most új lábakat készül növeszteni, még mindig maradt olyan vagyon, amit eddig nem sikerült elsíbolni. Az állítólagos háborús veszélyhelyzetben az extraprofitra hivatkozva bevezetett adók egyben ki is jelölték az új célpontokat. A magyar polip szeretné halálos öleléssel magához ragadni a bankszektor külföldi kézen maradt részét, a biztosítási szektort, a kiskereskedelmet és a telekommunikációs cégeket. Hátha sikerül még megfutamítani néhány külföldi tulajdonost és befektetőt és ahogy szokták mondani, „helyzetbe hozni a nemzeti tőkésosztályt.”
Az állandó harc a magyar polip lételeme, ezt már tudjuk jól. Tartok tőle, hogy nemsokára ennek a mindig éhes polipnak a csápjai már lassan egymás köré is fonódnak. Az lesz ám a szép világ…