Új magyar tájszótár SZ-től ZS-ig – hatvan év szorgalma

A debreceni egyetemen oktató Bárczy Géza vetette fel 1950-ben, hogy meg kellene alkotni újra a magyar nyelv tájszótárát. Először 1780-ban adtak ki olyan kiadványt, amelyben tájszavakat közöltek, majd Vörösmarty Mihály kezdeményezésére Szinnyei József látott hozzá nyolcvanezer szócikk megalkotásának. Igaz, ez a 1893 és 1901 között napvilágot látott tájszótár főként a Dunántúl és a Székelyföld szókincsét térképezte föl. A mostani Új magyar tájszótár három kötete 1950–72 között jelent meg; a harmadik után a negyedikre harminc évet, 2002-ig kellett várni, viszont az ötödik – napjainkban megjelent – befejező kötet elkészülte „már csak” nyolc évet vett igénybe.

A szépirodalomban, népköltészetben, a népi kézművesség leírásában, sőt még keresztrejtvényekben is beleütközhetünk tájszavakba. De – mint ahogyan a mai tájékoztatón a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott – olykor a közélet is „divatba” hoz egy-egy tájszót. A volt kormányfő elhíresült őszödi beszédében hangzott el a „böszme” és a „böszmeség”, ami egyértelműen utal a szót használó politikus szülőföldjére, Nyugat-Dunántúlra.

A most teljessé vált ötkötetes tájszótár összesen fél millió adatot tartalmaz – mintegy 120 ezer szócikkben elrendezve. A források és földrajzi lelőhelyek jegyzéke azért is fontos, mert az adatok egy része nem csupán a mai Magyarország területéről, hanem a határon túli magyarlakta vidékekről származik. Az ötödik kötet függeléke az első négy kötetre vonatkozó kiegészítéseket közli.

Az új magyar tájszótár Szinnyei nevezetes Magyar tájszótárának folytatása, az 1890 és l960 közé eső időszakban összegyűjtött hatalmas tájszóanyagot teszi hozzáférhetővé. Jó néhány kifejezés, fordulat időközben „múzeálissá” vált, hiszen a hagyományos paraszti gazdálkodás alaposan átalakult. Így a tájszótár ezeket a szavakat úgyszólván történelmi emlékekként lajstromozza.

Az Akadémiai Kiadó által gondozott Új magyar tájszótár sorozatát lezáró kötetnek azért is örülhetünk, mert a magyar szótárírásnak, sajnos, akadtak a múlt évtizedekben olyan kezdeményezései is, amelyek megfenekletek, befejezetlenül maradtak, ez a vállalakozás azonban „kerek egész”.