Uniós támogatással építették újra a háborúban elpusztult állatházakat

Az elpusztított épületek helyett a hatvanas években az akkori idők építészetére jellemző stílusú állatházakat emeltek, amelyek nem igazán illeszkedtek a műemléki környezethez. Az állatkert vendégei a múlt évtizedekben mindenesetre ezeket a lapos tetős, beton építményeket ismerhetták Bölényházként, illetve Zsiráfházként.

A pesti állatkert rekonstrukciójának soron következő állomásaként a háború utáni épületeket az év első felében lebontották, és visszaépítették az elpusztult eredeti állatházakat. A műemléki szempontok figyelembe vétele mellett természetesen úgy alakították ki az épületeket, hogy a korszerű állattartás követelményeinek is megfeleljenek. A két épület újraépítése, illetve a kapcsolódó munkálatok összesen nettó 330 millió forintba kerültek, ebből 240 millió forintra rúgott az uniós támogatás. 

 

A bivalyház változásai a kezdetektől máig.

Az 1866-ban megnyílt Fővárosi Állat- és Növénykert ma is meglévő, műemlék épületeinek nagy részét 1909–12 között, a városligeti intézmény száz évvel ezelőtti nagy átépítésének idején emelték. Bár jó részük ma is látható, némelyikük a második világháborúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a háború után meg sem próbálkoztak a felújításukkal. Helyettük inkább teljesen új állatházakat építettek, természetesen az akkori időkben szokásos módon és stílusban. Ezek az állatházak tehát egyáltalán nem illeszkedtek a műemlék épületek jellegzetes stílusához, így építészeti szempontból nagyon furcsán festettek a 20. század közepének hangulatát idéző épített környezetben.

A ma átadott Bivalyház és Régi Zsiráfház megszólalásig hű mása annak a két épületnek, amelyet 1909-ben Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezett a bivalyok, bölények, zsiráfok és más állatok számára. Az „új-régi” Bivalyházban vörös vadbivalyok, ecsetfülű disznók, rózsás flamingók és törpe manguszták kaptak helyet. A Régi Zsiráfház csak nevében emlékeztet az egykori nyakigláb lakókra, hiszen a zsiráfok a két éve átadott Szavanna komplexum lakói. A Régi Zsiráfházban zebrák, törpepapagájok és keselyűfejű gyöngytyúkok kaptak helyet.

A bivalyok és más tülkösszarvúak számára Kós Károly és Zrumeczky Dezső terméskő lábazatú, boronafalas, zsindellyel fedett állatházat tervezett, amelyhez a 17. századi Kalotaszeg kisnemesi házainak jellemző stílusa szolgált mintául. Az épületet, amely eredetileg a Bivalyház nevet kapta, 1912-ben adták át. A következő években a nevét Bölényházra változtatták, az ott tartott bölények miatt. Tudnivaló ugyanis, hogy az egykor Magyarországon is őshonosnak számító európai bölény 1919-re végleg kipusztult, ám állatkerti példányai a kontinens számos pontján előfordultak még. A faj megmentése végett a majna-frankfurti zoo akkori igazgatója, dr. Kurt Priemel kezdeményezésére 1923-ban alakult meg a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, amely az állatkerti állomány tervszerű szaporításával megmentette a fajt. Ebben a tenyészprogramban – amely az első volt az állatkertek történetében – a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vett már a kezdetektől fogva.

Az épületre a második világháborúban, Budapest ostromakor gyújtóbomba esett, így nemcsak maga az állatház ment tönkre, hanem a benne lakó állatok is elpusztultak. A háborút követő években eleinte nem volt mód az elpusztult Bölényház helyébe egy újat emelni. A romokat ugyan eltakarították, de a kifutókhoz csak ideiglenes fészerek tartoztak. Új állatház építésére 1963-ban nyílt lehetőség. A kor jellemző stílusirányzatához igazodó vasbeton állatház kifutóit lesüllyesztették, a hozzá tartozó istállók pedig az új épület – műsziklákkal körbeépített – alsó szintjében kaptak helyet. A Kéri Gyula és Bodnár Ferenc által tervezett építmény felső szintjén egy akkor korszerűnek számító igazgatói irodát alakítottak ki. Az állatházban a bölények mellett számos más állat is élt az elmúlt évtizedekben, köztük kafferbivaly, hód, mendeszantilop, a legutóbbi időkben pedig orrszarvú is.

Az az állatház, amelyet a múlt évtizedekben Bölényházként ismerhettek a látogatók, 2010-re már csaknem fél évszázados volt. Műszaki állapota is leromlott, és állattartási szempontból is elmaradt a kívánatostól. Éppen ezért a felújítás helyett az egész épületet lebontották, s a helyén a második világháborúban elpusztult, egykori Bivalyházra emlékeztető állatház épült fel. A hasonlóság persze elsősorban az épület külső megjelenésére vonatkozik, a kivitelezés és a belső terek kialakítása azonban már a jelenkor állattartási igényeinek megfelelően történt. Külön figyelmet érdemelnek a boronafalakba rejtett, kívülről alig látható világítóablakok. Az 1963-i épület alapjainak felhasználásával megmarad a földbe süllyesztett alsó szint is, így a környező kifutórendszerekhez végső soron egy kétszintes istállóépület csatlakozik. A belső tér erénye az alaprajzi rendszer rugalmassága: az egyes istállórészek könnyűszerrel összenyithatók vagy elválaszthatók, a mindenkori állattartási, elkülönítési, összeszoktatási igényeknek megfelelően.

 

A zsiráfház változásai a kezdetektől napjainkig.
Az Állatkert első zsiráfjai számára 1868-ban Lóhr Antal tervezett istállót. Ezt az épületet azonban 1909 után lebontották, mert a kert 1909–12 között lezajlott nagy átépítése során teljesen új Zsiráfházat emeltek. Az akkor épült állatházak többségéhez hasonlóan ezt is Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte. Bár a két építész állatkerti épületeinek többsége a „fatornyos”, kalotaszegi népi építészetet idézi, a zsiráfoknak szánt épület stílusában inkább az állatok eredeti őshazájára utalt. A keleties elemeket szecessziós felfogásban ötvöző állatház 1912-ben nyílt meg, s kezdetben négy zsiráfnak adott otthont. A két világháború közötti időszakban nem voltak folyamatosan zsiráfok, olyankor átmenetileg antilopokat és más patásokat, például zebrákat tartottak az épületben. A harmincas években rendszeresen szaporodó maszáj zsiráfok lakták az épület nagycsarnokát és kifutóit, a második világháború alatt azonban bombatalálatot és számos belövést is kapott, s a benne lakó állatok is elpusztultak.

A háború után az épület sokáig romosan állt. Kisebb felújításokat végeztek rajta, hogy alkalmas legyen különféle háziasított szarvasmarhák ideiglenes bemutatására. A romos falak lebontását és a zsiráfok bemutatására szolgáló új ház építését 1964-ben kezdték meg. Mi több, a következő évben már át is adták. Az állatház Bodnár Ferenc és Kéri Gyula tervei szerint épült, emeletén több iroda, illetve laboratórium kapott helyet. A közeli múltig ezt az épületet ismerhették a látogatók Zsiráfházként. Az évtizedek során persze valamennyit változott az épület: a zsiráfok csarnoka napfénytetőt kapott, az épületet szürkéről sárgára festették át. A zsiráfok mellett  más állatok, így dorkász gazellák, orangutánok, fakúszó sülök és szurikáták is helyet kaptak az épületben.

Az 1965-ben épült állatházból 2008-ban költöztek át a zsiráfok a Szavanna komplexumba, ahol jelenleg is láthatóak. Ezután az épület elsősorban a zebrák és a kaffer szarvasvarjak helyeként működött, átmeneti jelleggel. Hiszen már akkor elkezdődött annak a munkának az előkészítése, amellyel a 45 éves, teljes egészében felújítandó épületet végül is lebontották, és helyette eredeti megjelenésben, de korszerű kivitelben újra felépült az az állatház, amely eredetileg 1912–45 között állt ezen a helyen. A kivitelezéskor nagy figyelmet szenteltek a részleteknek: az asztalosmunkától a vasalatokon át az épületet díszítő eozinmázas kerámiákig minden a 20. század elejének szecessziós stílusát, hangulatát idézi fel. Ezzel együtt az épület pincéjében hőközpont kialakítását is előkészítették, amellyel megoldható lesz a környező épületek környezetbarát és energiatakarékos, termálvíz alapú fűtése.

A két állatház, a hozzájuk tartozó kifutórendszerek, illetve a hőközpont kialakításának előkészítése összesen nettó 329 809 511 forintba került. Ebből 73 százalék, 240 431 134 forint volt az uniós támogatás, azaz a nettó költségek csaknem kétharmadát az unió fedezte.

This entry was posted in Egyéb kategória. Bookmark the permalink.