Simon Péter fizethet. Simon Péter karmester, csavargókat, egy egész bandát segít, mondhatni oltalmaz, eretnek gondolatokat terjeszt, olyasmit például, hogy „Ahogy múlik az éj, ahogy felkel a nap, a gyűlölet végre a múltra marad”. (Jelenet a Valahol Európában című előadásból; foto: Zsigmond László.)
Szóval, Simon Péter ezentúl majd meggondolja. Simon Péter természetesen civil, először Radványi Géza–Balázs Béla filmjében lepleződött le, aztán felbukkant egy musicalben, Dés László zenével leplezte, de a szándékot nem lehetett tagadni, a csavargóknak menedéket, az éhezőknek élelmet kell adni, ha a fene fenét eszik, akkor is, mert „ez a hely, ahol nem kell félni”.
Valahol Európában a mozi, a későbbi musical címe, és most, valahol Európában készül a törvény a hajléktalanok elrettentésére, menekülteket segítők bírságolására. Az ember már csak legyint a közélet furcsaságain, akinek elvették a trafikját, tönkretették a vállalkozását, aszalták a sürgősségi osztály folyosóján, az természetesnek veszi, hogy világában a jó szándékot büntetik, és az ostobaságot, a hitványságot jutalmazzák.
Sokunknak a Valahol Európában több mint musical, a gyermekkórus kérdése – mi leszek, ha nagy leszek? – a mindennapok kihívása, igaz a londoni mosogató vagy a berlini pincér is Európában éli az életét. Egyelőre nem kell izgulnunk, a darab még repertoáron van, a Magyar Színház meghirdette, hogy folytatja, oka sem lenne a visszavonulásra, a sikert nem kell magyarázni, Európa az Európa minden kicsinyes gáncsoskodás ellenére.
A színház, persze, semmit sem tehet arról, hogy névadója, miközben Valahol Európában van, gyermeknek nézi a felnőtteket, nem létező veszéllyel riogat, igaz történetek helyett mesével traktálja őket, a sötétséget nem a rokoni közbeszerzéssel, hanem ördögi ármánykodással magyarázza, és lehet bármekkora svihák is a Lajos, a színpadon ő továbbra is Tündér Lala.
A Magyar Színház, most nyilvánosságra hozott, 2018–19-i évadának tervezetéből kitűnik, hogy a társulat vezetése, ahogyan eddig, továbbra is szereti a gyermekeket. Nekik készül az Időfutár, Gimesi Dóra–Jeli Viktória–Tasnádi István–Vészits Andrea zenés játéka, aztán a moziból ismert tanács: Legyetek jók, Vajda Katalin feldolgozásában, a nagyotmondó Pinokkió, Carlo Collodi–Litvai Nelli mesejátéka is előkerül, de Szabó Magda–Egressy Zoltán Tündér Lalája visz mindent.
A képzelt és a valós világ keveredik, Simon Pétert büntetik, a politika kegyeit kereső csengeri háztartásbelit kihallgatják, a gyermekek arról énekelnek, hogy nem kell félni, és Tündér Lalát mi mindannyian, felnőttek és gyerekek, továbbra is szeretni fogjuk.