Az idei kilenc hónapban 2009 hasonló időszakához képest 18 százalékkal nőtt a cégek fizetésképtelenségi mutatója, a növekedési ütem ugyanakkor lassult – derül ki a Coface Hungary legfrissebb elemzéséből. Megfigyelhető továbbá, hogy a vizsgált időszakban több céget jegyeztek be, mint ahány megszűnt.
A felszámolási eljárások száma 22 százalékkal, a végelszámolások száma 11 százalékkal növekedett. A
fizetésképtelenségi eljárások száma 2009-ben még csúcsot döntött, hiszen a tavalyi kilenc hónapban (2008 hasonló
időszakához képest) még 36 százalékkal nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma. „Éves bázison nézve
negyedévről negyedévre lassuló növekedési ütemet mutat a fizetésképtelenségi eljárások száma de még így is
nagyon magas” – mondta Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi vezetője. Tavaly, az év végén 5,49 százalék volt a fizetésképtelenségi arány országos átlagban, amelyet már 2010. harmadik negyedévben meghaladtak egyes ágazatok; 2009 kilenc hónapjában 3,91 százalékos fizetésképtelenségi hányadot
mért a Coface Hungary, az idei hasonló időszakban jóval magasabb, 4,52 százalékos adatot számolt.
„Nemcsak a fizetésképtelenségi eljárások száma növekszik, de a csődhányad is drasztikusan emelkedik. Az adatok azért érdekesek, mert amikor tavaly a harmadik negyedéves adatot az év végére lineárisan kivetítettük, az 5,2 százalékos csődhányadnak felelt meg országos átlagban, de a valós adat magasabb lett a vártnál: 5,49 százalék. Ha most ugyanezt tesszük, 2010 végére 6 százalék feletti csődhányad várható és mivel még mindig növekszik az eljárások száma – ha lassuló ütemben is –, nem is biztos, hogy 6 százaléknál megáll ez az adat, hiszen tavaly is magasabb lett az év végére kivetítettnél. Ez azt jelenti, hogy 2010 végén közel 10 százalékkal fogja meghaladni a csődhányad a tavalyit, ami hatalmas emelkedés” – hangsúlyozta Bagyura. Hozzátette: „Ez azért tanulságos, mert mindenki 2009-et vélte a tisztulási évnek nagyon magas csődhányaddal. Az idei első negyedévében pedig a lassú javulás jeleit véltük felfedezni, a múlt hónapok azonban mindezt megcáfolták és továbbra is magas a fizetésképtelenségi hányad.”
A csődeljárások száma ugyan több mint a négyszerese a 2009 három negyedévében mértnek, de még mindig
elenyésző (270) a fizetésképtelenségi eljárások össz-számához képest. Kárpáti Gábor, a Coface Hungary
ügyvezetője szerint vagy a cégek részéről nincs egyelőre kellő fogadtatása a 2009-ben módosított csődtörvénynek
vagy a törvényi szabályozás nem kellően tökéletes, mert a csődeljárások többsége még most is felszámolásba fordul át. „A csődvédelmet kérő cégtől elfordulnak a hitelezők, ahelyett, hogy egy tényleges reorganizáció történhetne. A végelszámolásoknál is sokszor hasonló a helyzet, átfordulnak felszámolásba, továbbá úgy tűnik, még mindig van rá kiskapu, hogy vagyonkimentésre használják azt az időszakot, ami végelszámolás néven fut” – tette hozzá.
Az új csődtörvény nem oldotta meg azt a problémát, hogy a csalárd felszámolások ne legyenek vonzóak; azok az
adósok, akik hajlamosak visszaélni a joggal, a csődeljárás területén is megjelentek. A jogszabály nem szigorította
kellő mértékben az ügyvezetők felelősségét – véli Czibor Zsolt, a Coface Hungary jogtanácsosa.
A csődeljárás sikere sok esetben a hitelezők makacsságán is múlik. „Mivel a csődeljárást csak akkor lehet folytatni
ha abba az eljárást finanszírozó bank is beleegyezik, gyakorlatilag az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a banknak,
vagyis annak a hitelezőnek, aki nagyobb valószínűséggel ér el megtérülést a felszámolásban, kell engedélyeznie,
hogy a cég megpróbáljon helytállni a csődeljárásban” – mondta Czibor. Kárpáti szerint ez a helyzet ellentétben áll a
bankok alapvető gazdasági érdekével, hiszen ha azok a vagyonelemek, amelyeket a cég fel tud kínálni a bank
számára, nagyobb megtérülést hoznak, mint a cég finanszírozása és reorganizációja – egyértelműen a felszámolás
lesz kívánatosabb.
A fizetésképtelenségi eljárások ágazati számát vizsgálva kiderül: a legtöbb fizetésképtelenségi eljárásban továbbra
is az építőipari, valamint a kis-, illetve nagykereskedelmi cégek érintettek. Az összes hazai fizetésképtelenségi
eljárás 25 százalékában kereskedelmi vállalkozások voltak érintettek, ezen belül is leginkább az élelmiszeripari
termékek kereskedelmével foglalkozók. A Coface Hungary szakértői úgy vélik ez nem meglepő, mert
Magyarországon rengeteg kereskedő cég van. Ennek az oka az, hogy a kereskedelmi tevékenység folytatásának
minimális beruházási igénye van bármely termelési tevékenységhez képest. Sokan pedig, akik elveszítik a
munkahelyüket, kényszervállalkozásként kezdenek kereskedelmi tevékenységet folytatni.
Az eljárások további 19 százalékát építőipari cégek ellen kezdeményezték az év kilenc hónapjában. „Az építőipar
teljesítménye újabb és újabb mélypontokat ér el Magyarországon, aminek egyrészről a magánberuházások alacsony
szintje az oka, másrészről pedig az, hogy 2010-ben még a korábbi évekhez képest is kevesebb infrastrukturális
beruházás kezdődött állami, önkormányzati megrendelés keretében, inkább csak a korábbi projektek futnak ki ebben az időszakban. Szinte minden irányból szűkülnek az építőipar lehetőségei, amit jól tükröznek az adatok” – mondta Bagyura, hozzátéve: egyelőre úgy látszik, rövid távon nincs is ebből kitörési lehetőség, mert ahhoz hogy a következő fél-egy évben az építőipari cégek körében radikálisan csökkenjen a fizetésképtelenségi arány, már most kellene látni a megrendelések, beruházások elkezdődését, de a statisztikai adatok egyelőre nem ezt mutatják.
2010. szeptember végéig több ezer építőipari cég szűnt meg, ugyanakkor szinte ugyanennyi új is alakult. „Mivel
továbbra is könnyen és gyorsan lehet céget alapítani, ezt meg is teszik. Még mindig sokszor előfordul, hogy azépítőipar új tevékenységi körként jelenik meg egy olyan vállalatnál, amelyik mindaddig hasonlót sem csinált” –
mondta Kárpáti.
A fizetésképtelenségi eljárás alá vontak között az ingatlangazdálkodási és a turisztikában tevékenységet folytató
vállalkozások vannak még nagy számban, ami szinte teljesen megegyezik a tavalyi hasonló időszakéval.
Az előző évekkel ellentétben 2010 három negyedévében a gépjármű-iparban tevékenykedő cégek száma is magas
volt a fizetésképtelenné váló cégek között. „Mind a magyarországi, mind az európai újautó-eladások drasztikusan
visszaestek a válság hatására, ami súlyosan érintette a hazai autóipari beszállítókat” – indokolta a számokat az
ügyvezető, hozzátéve: emellett azonban sok új cég is létrejött; úgy tűnik, sokan készülnek már az új Mercedes-gyár
megnyitására, illetve az Audi, Opel bővítésére. Azok számára pedig, akik külföldi autógyárakba szállítanak be,
kedvező, hogy újra beindult az autóipar, növekednek – ha kismértékben is – az újautó-értékesítések. A
magyarországi cégek és mérnökök magas minőséget képviselnek az ágazatban, ami hosszú távon is jó növekedési
potenciált jelenthet az ágazatnak.
A kockázatosságot reálisan tükröző fizetésképtelenségi hányadot (az egyes iparágakban tevékenykedő cégek számát összehasonlítva az eljárások számával) vizsgálva látszik, hogy évek óta nem történik érdemi változás a kockázati rangsorban. Élen a nagykereskedelem, amelyet a textilipari, valamint építőipari tevékenységet folytató vállalatok követnek de az országos átlag felett található számos más ágazat is, mint például a fuvarozás, a gépjárműipar, a turizmus és vendéglátás, vagy a faipar.
A magyar textilipar évek óta eltűnőben van, alig néhány ezer céget számol már csak ez az ágazat. A magas
fizetésképtelenségi arány okai között található, hogy az a néhány magyar cég is, amelyik kiemelkedő minőségű
terméket állít elő, külföldi cégek számára termel, így ha náluk drasztikusan visszaesik a megrendelés, ez a hazaicégeket tönkre is teheti. A feltörekvő országokból érkező hatalmas mennyiségű és olcsó ára sem tesz jót az
iparágnak. Továbbá egyre inkább megfigyelhető az is, hogy aki hosszú távon gondolkodik a magyar textilipari
piacon, nagyon komolyan keresi a távol-keleti gyártókat: bár az áru magyar termékként jelenik meg, a munka
jórésze a feltörekvő országokban történik.
A fuvarozás szinte minden irányból visszaesést szenved, hiszen a fuvarigényes ágazatok (pl. a kereskedelem,
építőipar) ugyancsak bajban vannak. A nemzetközi fuvarozás tekintetében elkezdett növekedni ugyan a piac,
köszönhetően a magyar export élénkülésének, ez azonban nem tudja olyan mértékben ellensúlyozni a kieső
megrendeléseket, hogy összességében ne sújtsa az ágazatot. Nem segített ezen az üzemanyagár-növekedés sem
valamint az, hogy a fuvarozó cégek nagy része a teherautóit valamilyen finanszírozási konstrukcióban szerette volna
megvásárolni, amelyek nagy része a hitelválság miatt bedőlt.
A turizmus és vendéglátás visszaesése a válság egyik kísérő jelensége volt az egész világon, nem beszélve a
szezonális hatásokról, amelyek még meg sem jelentek az adatokban, de meg fognak rövidesen: hiszen a belföldi
turizmus rendkívül erősen szenvedett az időjárástól is – ami majd a következő negyedéves számokban lesz látható.A faipar a bútoriparhoz, a bútoripar pedig az építőiparhoz és az ingatlan¬-beruházásokhoz kapcsolódik szorosan, így
leginkább ez utóbbi kettő visszaesése a faipari ágazat magas fizetésképtelenségi arányának az oka. Sajnos,
látványos változás nem is várható az ágazatban, amíg építőipari beruházások nem indulnak meg nagy mennyiségben – véli Bagyura. Kárpáti úgy látja: a válság előtt a magyarországi bútoripar felfelé ívelő pályán volt az újlakás-építéseknek köszönhetően, a finanszírozási válság miatt azonban drasztikusan visszaesett, ami közvetlenül
érintette a faipart is.
Az eljárási arányok változását figyelve kiderül, hogy a leginkább a gépiparban tevékenykedők (+43,61%), valamint
az ingatlangazdálkodók (+37,11%) körében romlott a mutató egy esztendő alatt. Mivel a hazai gépipar
teljesítményét főképp nagy, nemzetközi cégek határozzák meg és összességében a benne szereplő cégek száma
alacsony, a magas csődhányad nem befolyásolja érdemben az országos értékeket. Azonban az ingatlan-
gazdálkodókat egyértelműen a válság küldte padlóra. A drasztikusan visszaeső ingatlanfejlesztések és beruházások
valósan tükrözik az aktuális válsághelyzetet, mindemellett az évek óta pangó irodapiac önmagában is az
ingatlangazdálkodók mélyrepülését eredményezi. A vizsgált iparágak közül 2009 hasonló időszakához képest csupán az acél- és fémipar valamint a mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalatok tudták csökkenteni a fizetésképtelenség arányukat. Bagyura szerint az acél- és fémipar 2008–09-ben olyan mértékben „padlóra került”, hogy igazából nem sok kellett ahhoz, hogy javuljon a helyzet az ágazatban. A tavalyi második félévben nemzetközi szinten már kezdett felébredni a piac, és Magyarországon is kezd magára találni az autó- és gépgyártás, ami elkezdte újra felvenni az acélipari termékeket. A mezőgazdaság ciklikusan és folyamatosan változó ágazat, így bár az év eleji terményár-emelkedésnek köszönhetően most javultak az adatok, a rossz termés miatt visszaesés várható majd. Igazán csak hosszabb távon lehet következtetést levonni az ágazatra vonatkozóan.
Az egyes iparágakban tevékenykedő cégek számát összehasonlítva az eljárások számával kiderül, hogy szintén az építőipar (eljárások 19 százaléka, összesen bejegyzett cégek 13 százaléka) és a nagykereskedelem (eljárások 12 százaléka, összesen bejegyzett cégek 8 százaléka) teljesít a legrosszabbul. Jellegzetes eltéréseket a
kiskereskedelemben, a turizmus és vendéglátásban, valamint a gépjárműiparban regisztrált a Coface Hungary. Ebben az összehasonlításban az ingatlangazdálkodási ágazat (eljárások 7 százaléka, összesen bejegyzett cégek 14 százaléka) teljesített a legjobban. A földrajzi eloszlást vizsgálva kiderül, hogy 2010 kilenc hónapjában a legtöbb eljárást a fővárosban, valamint Pest megyében folytatták (az összes hazai fizetésképtelenségi eljárás 53%-át). Budapesten az eljárások 43,82%-át, Pest megyében, pedig 9,46%-át indították. Az eljárások százalékos megoszlásához hasonlóan a hazai vállalkozások 40%-át is a fővárosban regisztrálták.
Az esetszámokat tekintve a legnagyobb növekedést Bács–Kiskun megyében tapasztaltuk, ahol az eljárások száma az előző év ugyanezen időszakához viszonyítva közel 50%-kal növekedett meg. Az országos átlag feletti növekedést tapasztaltunk Budapesten (42%) és Borsod–Abaúj–Zemplénben megyében (27%) valamint Győr–Moson–Sopronban is (25%). Ugyanakkor Somogy, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Fejér és Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében az esetszámok esetében csökkenést regisztrált a Coface.
Az egyes megyékben működő cégek számát összehasonlítva az eljárások számával kiderül, hogy a főváros (eljárások 43,82 százaléka, összesen bejegyzett cégek 39,77 százaléka) és Bács–Kiskun megye (eljárások 5,44 százaléka, összesen bejegyzett cégek 3,75 százaléka) teljesít a legrosszabbul.
Jellegzetes eltéréseket Borsod-Abaúj-Zemplénben, Nógrádban, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Zala megyében
regisztrált a Coface Hungary. Ebben az összehasonlításban Pest megye (eljárások 9,46 százaléka, összesen
bejegyzett cégek 13,91 százaléka) teljesített a legjobban.
Figyelembe véve az adott megyékben a bejegyzett vállalatok számát kiderül, hogy Nógrád megye teljesít a
legrosszabbul, őt követi Bács-Kiskun megye. A legnagyobb negatív eltérést 2009 hasonló időszakához képest Bács-
Kiskun megye produkálta: a csődhányad relatív növekedése +45,77 százalék volt. Látványos romlást mutat a
főváros, ahol a csődhányad relatív növekedése +39,46 százalék volt. Tekintettel az alacsony esetszámra, mint
például Jász-Nagykun-Szolnok megye, ahol a relatív növekedés magas volt, összesen csak 525 eljárásról, azaz az
összes eljárás 2,16 százalékáról beszélünk, látható, hogy a magas relatív növekedés ellenére nincs szó térségbeli
válságról, nem úgy, mint Bács-Kiskun megyében ahol a magas bázis érték ellenére is jelentős a növekedés.Számos térségnek (Somogy, Békés, Csongrád, Tolna, Hajdú-Bihar, Fejér és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének)
sikerült fizetési kockázatán javítani.
Hogyan látja a Coface Hungary mint hitelbiztosító, 2010. I–III. negyedévét?
„Ha nem «w» alakú lesz a válság, vagyis nem történik egy újabb visszaesés, folyamatos, lassú javulás érzékelhető
mind a kockázatvállalási kapacitás oldaláról, mind a biztosítók bevétele és a kárhányada szempontjából. Ennek a
legfőbb oka az, hogy a múlt időszakban jelentősen megtisztították a hitelbiztosítók a portfolióikat, ami javulást
eredményezett a kárhányadban” – mondta a kereskedelmi vezető.
Kárpáti szerint 2010 három negyedéve jó stabilizációs időszak volt. „Stabilizáltuk ügyfélkapcsolatainkat. Most már
olyan cégek is megjelennek ügyfélként, amelyek eddig nem gondolkodtak követelés-biztosításban, de most hogy túl
vannak a válság nehezebb időszakán, racionálisan értékelve a helyzetüket, keresik a kockázatkezelési megoldásokat, illetve házon belül szigorítják a követeléskezelési rendszerüket. A válság közepén tipikusan olyan megkeresésekkel találkoztunk, amelyek inkább veszteség-értékesítések voltak. Ott nem volt meglepő, hogy néha mi is elzárkóztunk bizonyos szerződések elől, de 2010-ben már igazi követeléskezelési igényekkel jelentek meg az ügyfelek.”
A Coface Hungary ügyvezetője meglepőnek tartja, hogy a finanszírozási válság nem okozott drasztikus megtisztulást a piacon, nem emelkedett extrém módon a felszámolási eljárások száma, hanem most már csökkenő tendenciát mutat a növekedés. „Így azt is mondhatnánk, hogy ha a válság nem következett volna be, ezek a számok már javuló tendenciát is mutathatnának.” Sokkal több szereplőnek kellett volna igazából eltűnnie – véli. Nem következett be olyan megtisztulási folyamat, amelynek eredményeként a tőkeerős cégek számára a válság utáni kilábalás egyértelműbb és gyorsabb lehetne.
„Sokan kihasználják a válság adta lehetőségeket, hogy a zavarosban halásszanak következmények nélkül. Ha ezt a
réteget majd kiveti magából a gazdálkodók köre, ez jelenthet majd lényegi tisztulást” – hangsúlyozta Bagyura. A
jelentősebb káresemények még mindig összeköthetők valamilyen visszaélés gyanújával, amelyeknek nagy részét
lehetetlen bizonyítani. „A biztosítói életünk nagy részét az ilyenfajta gazdasági visszaélésekből származó
káresemények befolyásolják. Az a mennyiségű kár, amelyet a piac önmagában generál, kezelhető” – tette hozzá
Kárpáti.
A Coface Hungary szakértői továbbra is problémának tartják a hitelezés alacsony, illetve elégtelen szintjét. A drága
és nehezen elérhető banki finanszírozás miatt növekszik a cégek egymás közötti hitelezése. Mivel a magyar
gazdaságban a cégek nagy része alultőkésített, minél inkább szűkül a hitelhez jutás lehetősége, annál kevésbé
képesek megőrizni a korábbi teljesítményüket, még akkor is, ha piaci igény lenne rá. Kárpáti szerint amíg a
bankszektor a jelenlegi kockázatvállalási szinttel, a válság ellenére is hatalmas profitot tud termelni, addig
semmilyen kényszer nincs rá, hogy valós kockázatvállalással, komolyabban beszálljanak a gazdaság
finanszírozásába és megszűnjenek a hitelfelvételt ellehetetlenítő fedezet-előírások.