Az Egyesült Államokhoz képest ma még jóval konzervatívabbak a tévézési szokásaink. Míg a tengerentúlon a nem élőben való nézettség meghaladja a tíz százalékot, addig nálunk csak alig 1 százalék veszi elő a tévécsatornák honlapjairól a videókot, vagy „tekeri vissza” az adást. Bár összességében nem töltünk kevesebb időt a képláda előtt, ám a korcsoportonkénti bontás már igencsak tarka képet mutat. Az ötven év fölöttiek az utóbbi időben még növelték is a tévézéssel töltött időt, a 18–29 évesek erre kevesebb időt fordítanak.
Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója, Rab Árpád egyetemi kutató, Rajki Annamária, a Magyar Telekom vezető munkatársa, Vörös Csilla, a Nielsen ügyvezető igazgatója, valamint Szabó Zoltán, az Index tartalomfejlesztési vezetője fejtegette ma újságírók előtt honfitársaink tévézéssel kapcsolatos szokásait. Egy felmérés szerint 2014-ben a magyarok átlagosan napi 289 percig követték figyelemmel az adásokat, a 20 éven aluliak viszont csak 179 percet fordítottak erre a tevékenységre. Érdekes jelenség, hogy a fiatalabbak sokszor párhuzamosan kattintanak rá egy-egy csatornára chatelés közben.
Valaha, a többgenerációs családok korában közösségteremtő funkciója is volt a tévézésnek – különösen az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. Ma legfeljebb egy-egy nagy sportesemény (olimpia, vb), vagy tehetségkutató vetélkedő hozza össze a nemzedékek. Általánossá vált a „több képernyős modell” – azaz ki-ki a saját kijelzőjére függeszti a szemét, és tölti le (vagy nem tölti le) a regisztrált alkalmazásokat.
A tartalomszolgáltatók oldaláról nézve is igencsak nagyot fordult a világ. A társaságok mind több csatornán sugároznak, ezért a nézettség a korábbiaknál jóval fragmentáltabb, és a 20 százalék már kiugró eredménynek számít. A hazánkban fogható magyar nyelvű csatornák száma meghaladja a százat, de a kábelszolgáltatók eltérő kínálata miatt egy-egy előfizető legfeljebb 1-2 tucattal találkozhat közülük egyszerre.
„Van élet a nagy csatornákon kívül” – hangzott el a beszélgetésben, és a megjegyzés arra utalt, hogy a vizualitás iránti speciális igények más-más formában jelentkeznek. A nagyobb kínálat ellenére is sokan „unatkoznak”, s bár a Barátok közt, az Éjjel-nappal Budapest, vagy a Celeb vagyok, ments ki innen! adásait nagyszámú rajongó kíséri figyelemmel, a jelenleginél több fikciós történetre lenne szükség a szakemberek szerint.
Csak érintőlegesen került szóba a sharing economy témája, vagyis hogy a megosztáson alapuló, közösségi gazdaság alapvetően változtathat médiafogyasztási szokásainkon, a reklámbevételek alakulásán. Bizonyos tendenciák viszont máris világosan kirajzolódnak, s ezek arra utalnak, hogy az új eszközök és technológiák úgyszólván forradalmasítják a televíziózást.
