Varázsos fantázia, illúzió és valóság

Houdini, a szabadulóművész.A bűvészet szó hallatán a legtöbbünknek eszünkbe jut egy híres mutatvány, mint például Houdini bilincsből szabadulós száma, David Copperfield a New York-i Szabadság-szobrot eltüntető showja, vagy Rodolfo emlékezetes, televízióban is látott színpadi műsorai.

A varázslatos, megmagyarázhatatlan történések mindig vonzották az emberek figyelmét. Minden történelmi kornak megvolt a maga különleges képességekkel rendelkező kultikus alakja, aki jó (vagy sok esetben rossz) célok eléréséhez alkalmazta tudását. Az őskorban a sámánok szertartásaiból bátorságot merítettek, melytől sikeres vadászatot és a betegségek leküzdését remélték. Az ókorban az uralkodók segítői voltak a varázslók, akiknek a mágikus és szemfényvesztő eszközeivel félelemben tartották a népet. Közkedvelt trükk volt akkoriban a magától nyíló templomajtó vagy a hullámzó templompadló.

A mai értelemben vett bűvészek már a középkorban megjelentek . A városok főterein és piacain varázsolták el az érdeklődő közönséget. A korszak legkedveltebb szemfényvesztő mutatványa a levágott fejű ember volt, melynek nagy valószínűséggel a továbbfejlesztett verziója, a mai napig is nagy ámulatot okozó embereket kettévágó mutatvány is.

Rofoldo, a kártyatrükkök császára.A 18. század fellendülést hozott a bűvészeknek, és egyre többen cserélték az utcai fellépéseket színpadira. Európa-szerte hatalmas érdeklődés volt a bűvészetek iránt. A bűvészkultusz a 19. századra odáig fejlődött, hogy a bűvészek színházakat béreltek vagy építettek maguknak előadásaikhoz. Akkoriban kezdték el használni a színpadi trükkök és illúziók máig is alapvető segédeszközeit, mint például a színpadba épített csapóajtókat és egyéb titkos szerkezeteket. A 19. század egyik legnagyobb bűvésze, Jean Eugène Robert-Houdin (1805–1871) is szívesen alkalmazott eredeti ötletekkel megvalósított, kifinomult megoldásokat, amelyek gyorsan híressé tették. Houdini (ezen a néven vált világhírűvé) utóda volt a többi között Thomas Nelson Downs (1867–1938), az ő nevéhez köthetőek a két nagy illúzió közti manipulációs számok megjelenései. 

 

A bűvész-világbajnok, Hajnóczy Soma.

Az 1970-es évekre a bűvészet egyike lett a legkedveltebb szórakoztató műfajoknak. A bűvészek arra törekedtek, hogy minél egyedibb és látványosabb előadásokat mutassanak be a színpadon. Akkoriban kezdődött David Copperfield, valamint a bűvészduó Siegfried és Roy nagy ívű pályafutása Las Vegasban.

Szerencsére, mi, magyarok is sok világhírű bűvésszel büszkélkedhetünk. A huszadik század harmincas éveitől Rodolfo, azaz Gács Rezső tört az élre. Őt követte a magyar származású Uri Geller, aki a bűvészet eszközeivel próbált parajelenségeket előidézni, ezzel új színt vitt a műfajba. A magyar bűvészet mára odáig fejlődött, hogy a legutóbbi bűvész-világbajnokságot hazánk egy ifjú illúzionistája, Hajnóczy Soma nyerte, mellyel ismét az élvonalba „varázsolta” hazánkat.

A 21. századra már csak a képzelet szab határt a bűvészek számára, akik az új technológiákat kihasználva nyűgözik le a közönségüket újabbnál újabb, csaknem hihetetlen előadásokkal. A bűvészek számára évente több nemzetközi konferenciát és versenyt is rendeznek, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat, összemérhessék tudásukat. E hét végén Belgiumban tartják a „Magic Hand2015”konferenciát, amin Hajnóczy Soma fellép és szakmai szemináriumot is tart.

„Ma is szívesen megnézem a nagy klasszikusok előadásait. Gyermekkoromban Copperfield tévéműsorait nem tudtam megunni. Gyakran építem be klasszikus trükkök, mint például a kínai karika, újragondolt és modernizált elemeit az előadásaimba” – mondta Soma, a bűvész-világbajnok. 

This entry was posted in Egyéb kategória. Bookmark the permalink.