Ahogy az ember belép, egy nagy kivetítőn láthatja azt a filmet, amelyen Picasso egy üvegajtó mögött állva festi könnyedén néhány ecsetvonással örökéletű alakjait az üvegre. Részlet egy 1950-ben készült dokumentumfilmből.
Picassót az emberek vagy szeretik, vagy nem. Aki szereti, mást-mást szeret benne. A korai évek biztos kezű grafikáit, amelyek kecsesek, nemesek, könnyedek. Vagy a bátor vagányt, aki 1937-ben meg merte tenni, hogy három nappal Guernica bombázása után a spanyol kormány meghívására a párizsi nemzetközi művészeti és technikai kiállításán – az azóta világhírűvé vált – Guernica című festményét állította ki.
A Nemzeti Galéria óriási tárlatán láthatja a közönség, hogyan festette le Picasso 1895-ben a Mezítlábas lánykát, realistán, mély fájdalommal a szegény kislány szemében. 1906-ban egy varrónő szép, kecses vonásait ragadta meg.
Aztán jött a kubizmus „szellemi kalandja”. A kockákká merevedett fotelben ülő nőt 1910-ben festette. Van, aki fintorog, van, aki magyarázatot keres a – mára már klasszikussá vált – torzulásra.
Vannak a kiállításon régi fotók. Az orosz balett-művésszel, Gyagilevvel közös együttműködésükről 1917-ből. Amikor megismerte első feleségét, a balerina Olga Koklovát. Szép asszony volt, szőrmés portréján máig megmaradt a szépsége.
A szürrealizmus és a pszichoanalízis találkozásából – 1925 és 1936 között – nehezen megfejthető geometrikus ábrák, jelképek és vad színek kavalkádja mutat mohóságot, bujaságok és még sok minden mást is, ami csak telik a fantáziából.
Tekergő kezű-lábú akrobaták nagy festményeken és apró drótszobrocskákon is. És persze bikák: 1933-ban a Minotaurus erős és szép, 1935-ben már csak szörnyű.
Picasso 1940-ben újságpapírból tépett ki egy darabot, és ceruzával rajzolta át a képeket, így született meg a munkásnők különleges ábrázolása.
Hatalmas Picasso-kiállítást rendeztek 1970-ben az avignoni pápai palotában. Az akkori kiállítás igen bizarr volt, kivált, hogy éppen a pápai palotában rendezték. Óriás festmények borították a falakat – egyik bujább volt, mint a másik. A muskétások sorozatról akkor Lucien Clergue fotóművész írta: „Ezek a muskétások úgy lóbálják a kardjukat, mint a nemi szervüket, és a nemi szervüket, mint a kardjukat.” Azok közül a képek közül ide is eljutott most néhány.
Egy fotósorozat mutatja meg Picassót élete műtermeiben – mindenütt ott az a mélyen látó tekintet, egy nap barnította férfi, és még egy öregségében sem öregember tekintete.
