Három héttel a 94. születésnapja előtt ment el Várkonyi Endre újságíró, lapszerkesztő: szeptember 28-án köszönthették volna a családja, barátai, kollégái, tisztelői. Kedves, segítőkész kollégaként ismerte a szakma.
Egyike volt a legendás, ugyancsak debreceni gyökerű dr. Pálffy József által alapított és főszerkesztett Magyarország című hetilap törzsgárdájának: 25 évig dolgozott ott.
Debreceni kereskedőcsaládban született, a második világháború tőle is elrabolta fiatalságát, három láger is „jutott neki: Eisenerz, Mauthausen, Gunskirchen. Túlélte, fölszabadult, hazatért, beiratkozott az egyetemre, az ELTE bocsátotta útjára magyar szakos tanárként. Első munkahelye a Szabad Nép című napilap volt, a leghosszabb ideig a Magyarország hetilapnál szolgált – mert szolgálatnak tekintette a hivatását. Megbízható, pontos, széles látókörű kolléga volt, szívesen foglalkozott a nála fiatalabbakkal, minduntalan kibújt belőle a tanár. Bár elsősorban külpolitikusként művelte hivatását, széles körű ismereteit más témák megírásával is fölmutatta. Könyveket is írt – Éjszakai csengetés, Emberség, A magyar címer útja, Nem vagyunk Velencén!, Történelem jelen időben. Akié a Föld…, és 83 esztendősen a Túlélőtoll. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja. Ötször ítélték oda neki az újságírói nívódíjat, megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát, húsz évvel ezelőtt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének az Aranytollát, később a Radnóti Miklós Antirasszista-díjjal tüntették ki, majd nemrég a MÚOSZ Vastoll elismerésében részesült mint az újságíró hivatás egyik legrégebbi művelője. Várkonyi András színész édesapját is tisztelhettük kollégánkban. Szeretettel és tisztelettel emlékezünk Várkonyi Endrére.
Várkonyi Endre kollégánk temetése szeptember 13-án, vasárnap 11 órakor lesz a budapesti, Kozma utcai temetőben.