(Selmeci János jegyzete) „A lehallgatási anyagban található tónis és barbis információk valahogy elsikkadtak a nyomozás alatt, és arra sem igazán derült fény, hogyan tudott Pál minisztériumokon átívelve mindent is elintézni.”
Véletlenek furcsa találkozásának köszönhetően került a vádlottak padjára Pál, ez a rokonszenves, öltönyös fickó, aki a szintén öltönyös, de kevésbé rokonszenves barátjának mindent el tudott intézni. A minden alatt kinevezéseket, diplomákat, pályázatokat és rengeteg pénzt, a kevésbé rokonszenves barát alatt pedig megint csak pénzt tessék érteni, és olyan főszereplőket, akik érinthetetlennek hitték magukat.
A történetben véletlenül lett fontos mellékszereplő az illetékes szolgálat illetékes munkatársa, aki elsőként kapott a füléhez, amikor abban a bizonyos (és egyáltalán nem véletlenül) lehallgatott beszélgetésben véletlenül pont az államtitkár úr nevét és hangját hallotta meg. Ki tudja, hogy a dolog aztán a nyomozás állásából következő eltussolhatatlanság, a sajtónakszivárogtatás, a ballábbal felkelő legfőbb ügyész, vagy az egyik miniszterre ferde szemmel néző másik miniszter miatt jutott bírósági szakaszba, az viszont nem lehet véletlen, hogy a lehallgatást végző illetékes hatóságot azóta már a másik miniszter felügyeli, szóval a főnöknek nem tetszett a dolog.
Apropó, másik miniszter, a lehallgatási anyagban található tónis és barbis információk valahogy elsikkadtak a nyomozás alatt, és arra sem igazán derült fény, hogyan tudott Pál minisztériumokon átívelve mindent is elintézni.
Van tehát, aki véletlenül lesz vádlott, van, aki pedig véletlenül sem.
