Vesztegzár: veletek vagyunk! – Orbán Viktor őszinte levele

(Szerző: Selmeci János) “Kétségtelen, hogy a 2006-i választás óta nem buktam akkorát, mint amekkorát most a Putyinnal barátkozással, de a háborúról azért csak nem én tehetek.”

Tisztelt Von Der Leyen Asszony, kedves Ursula, vagy ahogy a kormányülésen szoktunk emlegetni; az ifjabbik német asszonyság. Az a helyzet, hogy nagyon kellene a pénz.

Te is értesülhettél róla, hogy korábban azt meséltem a választóimnak, hogy Magyarország erős, és jól megvagyunk mi a brüsszeli hitel nélkül is. Be kell vallanom, már akkor is elhallgattam a valóság néhány részletét, például azt, hogy helyette drágább hitelt veszünk fel, csak ne mondja meg senki, hogy mire lopjuk el. De az tény, hogy akkor még csak recsegett-ropogott a rendszer, mostanra viszont félig már ránk is dőlt.

Kétségtelen, hogy a 2006-i választás óta nem buktam akkorát, mint amekkorát most a Putyinnal barátkozással, de a háborúról azért csak nem én tehetek. A pénz pedig nagyon kellene, és hidd el, Ursula, most nem arról van szó, hogy el akarjuk lopni a felét, hogy újabb stadionok lesznek, meg még 2–3 Mészáros Lőrinc, hanem tényleg gáz van és néhány hibát, bizony, én is elkövettem.

Meg kell értened, te is politikus vagy, én csak meg akartam nyerni a választást, úgyhogy azt hazudtam az embereknek, hogy Magyarországon rezsi sincs, ami pedig mégis van, és csakis a Gyurcsány miatt. Akkor is öntöttük az állami meg az uniós pénzt a gazdaságba, illetve egész pontosan Lőrincbe meg a többiekbe, amikor az pörgött volna magától is. Mindenre is volt forrás, ha valahonnan kigurult egy labda, mi felhúztunk rá egy túlárazott sportrendezvényt, ha egy gazdag családban született egy harmadik gyerek, hozzájuk vágtunk egy fél lakást, most meg, amikor jól jönne a tartalék, több lyuk van a költségvetésben, mint ahány termékre hatósági árat kellett megszabnunk.

Mondjuk, azt sem kellett volna, ha 12 év alatt sikerül legalább annyira rendbe tennünk a béreket, hogy az emberek ki tudják fizetni a drágább benzint, de hát nem sikerült, a választás előtt pedig nem kockáztathattam, bár ezzel akkora csapdákkal pakoltuk tele a gazdaságot, hogy még a Kövér Laci is morgott rám kicsit a bajusza alatt, pedig ő tényleg elhiszi, amit a Magyar Nemzetnek lediktálunk, eszembe sem jutott, hogy tudja még mi az, hogy piac.

Ha ez így folytatódik egyre többen fognak morogni, a választás előtti pénzszórásból szavazat meg infláció lesz, a választás utánra viszont csak az infláció, a drágább benzin, a magasabb rezsi és az elégedetlenség marad velünk, pedig én is szeretnék maradni, lehetőleg a Karmelita-kolostorban, és nem menekülni egy magánrepülőn.

Ursula, szépen kérlek, küldjétek a pénzt. Ebből nem lopunk majd annyit, jövőre pedig ki sem ejtem a számon azt a szót, hogy Brüsszel.