A politikusnak penetráns, de drámaírónak kiváló Csurka Istvánnak innia kellett ahhoz, hogy kijöjjön belőle az antiszemita. Vidnyánszky Attilának elég volt bemenni az Egyenes Beszéd című tévéműsorba, és már gurult is belőle a gondolat. (A nyitó kép forrása: szeged.hu)
A színművészeti egyetem kuratóriumának kinevezett, ám az oktatók és a diákok által el nem fogadott elnöke Rónai Egonnal beszélgetve, a következőket mondta:
„Karsai Györgynek én nem fogom tudni soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja, amit gondolok”.
Dermesztő mondatok jöttek elő Vidnynszky Attilából, ami pedig igazán ijesztő, vagy inkább elgondolkodtató, hogy Orbán Viktor ennek az embernek a szellemiségében képzeli el a színházművészet megújítását.
Nem Vidnyánszkynak kellene elmagyaráznia Karsai Györgynek – aki színháztörténész és a színművészeti egyetem oktatója – vagy bárki másnak a fenti fogalmakat. Már csak azért sem, mert ezt a szörnyű mondatot a múlt század harmincas éveinek szélsőjobbos gondolkodói is büszkén vállalhatták volna. Valójában senkinek sem kellene magyarázni másoknak a hazaszeretetről, az embernek ugyanis természetes állapota, hogy szereti a hazáját. A szülőföldjét, ahol született.
Más kérdés, hogy a haza, pontosabban azok, akik a haza nevében eljárnak, nem mindig szereti azokat, akik másképp gondolkodnak a haza szeretetéről, mint a hatalmon lévők. Bálint György, Rejtő Jenő, Szerb Antal, Radnóti Miklós és sok százezer ismeretlen is szerette a hazát. Radnóti Nem tudhatom című versénél feltehetőleg még Vidnyánszky sem tudna szebb költeményt találni a hazáról.
Vidnyánszkynak – mint mindenki másnak – lehetnek gondolatai a nemzetről, a hazáról és a kereszténységről, ám ezeket nem szabadna ráerőltetni senkire, beleverni a mások fejébe, hogy mi a jó. Utóbbira vannak törekvések: az elmúlt tíz év másról sem szólt, minthogy Orbán Viktor és körei megmondták nekünk, hogy mikor vagyunk jók. Mikor vagyunk jó apák és anyák, mikor jó magyarok, hogyan kell szeretnünk a hazát, milyennek kellene lennünk, hogy a nemzethez tartozzunk.
Amikor Orbán és kormányának tagjai, például legutóbb Szijjártó Péter külügyminiszter, másokat kioktatva, arról beszél, hogy nálunk a zsidó közösség békében és biztonságban él, akkor a mérleg másik serpenyőjébe kéretik odatenni Vidnyánszky fenti gondolatait. Lehet söprögetni a saját házunk előtt is.