Volt Orbán-párti lap: „fel kell függeszteni a magyar és török NATO-tagságot”

Provokatív címmel jelent meg Tom Rogan véleménycikke a konzervatív Washington Examiner lapban: Törökország és Magyarország NATO-tagságát fel kellene függeszteni. Ennek a katonai szövetségnek ugyanis az egymásban való feltétlen bizalom a lényege, az, hogy ha egy országot megtámadnának, akkor – bármi legyen is Amerika vagy a NATO-szövetség tagjainak külön érdeke – mégis közösen és együtt cselekednek.

Ennek az elvárásnak viszont nem felel meg ez a két ország. Törökország nem hajlandó ratifikálni a svédek és finnek NATO-tagságát, Magyarország pedig megalázkodik Putyin és Hszi Csin-ping előtt. Ráadásul az orbáni magyar parlament sem ratifikálta még a két tagjelölt leendő tagságát. Noha nyilván lennének jogi buktatói tagságuk felfüggesztésének, de át lehetne lépni őket. Sőt, e lépés minden bizonnyal jobb belátásra késztetné Török- és Magyarországot a szövetség mibenlétét illetően. A cikk megállapítja, hogy mindkét ország megszegte a NATO-szerződés 2. pontját, amelyik szabad és független intézményeket követel működtetni az országokban. Egyik országban sincs meg az elvárható sajtószabadság, miután mindkét vezető a saját hatalma alá gyűrte a médiát. Támadják a kisebbségeket, politikai ellenfeleiket, aktivistákat és civil szervezetket. Ezen túlmenően megsértették a 3. cikkelyt is, ami szerint fenn kellene tartani és fejleszteni kollektív képességüket a fegyveres támadás kivédésére. Törökország orosz S-400-as rakétavédelmi rendszert vásárolt, amit az oroszok a NATO-erők elleni bevetésre terveztek. Orbán pedig azzal, hogy területén engedi az orosz hírszerzést működni és folyamatosan szembement az Oroszország ellen kivetett szankciókkal. Pedig, hát csak így lehet elrettenteni Putyint a hosszú háborúra való berendezkedéstől.

A szerző még ennél is tovább megy, mert szerinte ez a két ország azzal, hogy még a 8. cikkelyt is megsérti, egyéb nemzetközi konfliktusba is belekeveredik. Lásd Törökország esetében Szíria és Azerbajdzsán támogatását, hazánk esetében pedig az orosz és a kínai elnök kiszolgálása róható fel Orbánnak. Mindezek ismeretében egyikőjük sem élvezhetné a NATO bizalmát, ezért fel kellene függeszteni tagságukat, mert jelenleg több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak a szövetségnek – írja a még nem is olyan rég egyértelműen Orbán-párti Washington Examiner.

Esztergomból a szlovákiai Párkányba, az ország túloldaláról pedig Romániba mennek át tankolni a magyarok, merthogy a benzinár-stop megszüntetése után magasabbak lettek az itthoni árak, mint a szomszédos országokban – számol be Magyarországról szóló legfrissebb hírei közt a Reuters. A magyarországi 1,9 dollárral szemben a szomszédban tizenegy centtel olcsóbb a benzin. A brit hírügynökség munkatársa a párkányi hídon meg is interjúvolt Szlovákiába tartó néhány autóst. A tudósító megjegyzi: az egymás után negyedszer is megválasztott Orbán Viktor a legnagyobb kihívások elé néz most a 24%-nál magasabb inflációval és a gazdaság stagnálásával. A benzin magas árát pedig az áfatartalom megnövelésével sikerült a szomszédos országokénál magasabbra emelnie.

A magyar kultúra napján a Szatmárcsekén, a Himnusz-szerző Kölcsey szülőhelyén elmondott Orbán-beszédet ismerteti olvasóival az European Conservative folyóirat. Elsőként kiemeli: Orbán szerint nem engedhető meg, hogy belerángassák az országot az orosz–ukrán háborúba. Idézi is a miniszterelnöktől a csapdába csaló szirénhangokat, amelyek szerint a külföld azt akarja megmondani, melyik a történelem jó oldala. A magyarok megtanulták: „a történelem jó oldalát” azok a nagyhatalmak határozzák meg, amik felülkerekednek, őket pedig nem érdekli, hogy mi a történelem jó oldala a magyarok számára – utal az European Conservative a kormányfő szavaira. Az írás szerint Orbán az egyetlen kormányfő az Európai Unióban, aki Ukrajnában tűzszünetet, tárgyalásokat és békét akar. És abban is egyke, hogy nem volt hajlandó fegyvereket küldeni Ukrajnának, mert az ellenkezne az ország nemzeti érdekeivel. És abban is unikális a maga módján – írja a szerző –, hogy kitartóan ragaszkodik a nemzeti identitáshoz, saját sorsának alakítója akar lenni továbbra is, hiába szeretnék a nagyhatalmak állandóan megmondani, mit tegyen. Nincs értelme tovább idézni a cikket, mert csak szolgaian vagy – fogalmazhatnánk úgy is – szöveghűen igyekszik visszaadni a beszéd lényegét, igenlő hangvételben.

Végül nagyon röviden arról, hogy az orosz Pravda a „kiemelkedően fontos hírforrásnak számító” magyar Metropol újságra hivatkozva közzétette: ukrán holttestek százait tároljak a nyilvánosságtól elrejtve, hűtővagonokban a magyar határ túloldalán. Miután a rokonaik nem tudják eltemetni őket, vannak köztük olyanok, akiket már több mint egy hónapja ott tartanak. A magyar forrás szerint az ukrán kormány pontosan megszabja, egyszerre hány holtat lehet/szabad eltemetni, nehogy pánikot keltsenek a sok halottal.

És azt is állítja a Pravda a Metropolra hivatkozva, hogy bezzeg az orosz katonák holttesteit nem titkolják, még az Al Jazeera hírügynökségnek is bemutatták. (Íme: orosz propaganda magyar módra!)

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Neue Zürcher Zeitung A német kancellárnak a végén csak sikerült bevennie a kanyart, szó szerint az utolsó pillanatban hárította el, hogy a Leopárd 2 tankok szállításának további halogatásával súlyos károkat okozzon országának. De a taps nem őt, hanem a két koalíciós partnert illeti meg érte. Scholz totojázása az utolsó időszakban már groteszk volt. Németország évtizedeken át élvezte a NATO szolidaritását, viszont a kormányfő hónapokon keresztül azt a benyomást keltette, hogy nem kíván ugyanígy, feltétel nélkül hozzájárulni szövetségesei védelméhez.

A háború kirobbanása óta a zöldek és a liberálisok diktálták neki a tempót, márpedig ők azt akarták, hogy Németország végre váltsa be az ígéretét és legyen Európa vezető hatalma. Ám mivel nem volt hajlandó átadni a tankokat, elszigetelődött a NATO-ban. Jó, hogy végre feladta az ellenkezését, de a károk így is tetemesek. Sok kisebb partner ezek után felülvizsgálja együttműködését Berlinnel, mert senki sem óhajt szoros kapcsolatokat egy olyan országgal, amelyik válság idején ily mértékben bizonytalansági tényezőt jelent.

A biztonságpolitikát tekintve Németország a mai napig nem tekinthető felnőttnek. Évtizedeken át el tudott bújni Amerika háta mögött, sőt, még most sem jött elő mögüle. Washingtonnak viszont elege van a potyautasból. Ezzel összeomlottak Scholz legutolsó érvei is.

Nem világos, miért gondolta úgy, hogy a páncélosokkal kritikus szintet lépne a válság. Hiszen már bőven adott olyan fegyvereket, amelyek képesek döntő mértékben befolyásolni a harcok kimenetelét. A szövetségesek nem csupán azért segítik Kijevet, hogy az megvédhesse önmagát, hanem azért is, mert Putyin úgy véli, hogy a Nyugat ellen küzd, ám Ukrajna az utolsó bástya, nehogy Moszkva megtámadhassa valamelyik NATO-államot.

Főleg Scholz és a szociáldemokraták baloldali szárnya nem törődött azzal, miként maradhat fenn Ukrajna. Nekik fontosabb volt, miként lehet majd helyreállítani a kapcsolatokat a Kremllel a béketárgyalások után. Ám a miniszterelnök úgy határozott, hogy országa nem lesz többé kolonc Európában. Végre.

Die Zeit A volt lengyel védelmi és külügyminiszter kiábrándítónak nevezte, ahogyan Németország totojázott az ukránoknak szállítandó nehéz harckocsik ügyében. Radoslaw Sikorski, aki jelenleg az ellenzéki Polgári Platform EP-képviselője, emlékeztet arra, hogy már 12 éve, a pénzügyi válság idején arról beszélt Berlinben: jobban fél a német passzivitástól, mint a németek hatalmától. És most bebizonyosodott, mennyire jogos volt az aggálya. De arra is figyelmeztetett ezúttal, hogy a páncélosok mellé tartalékalkatrészeket és lőszert is kell adni.

Úgy ítéli meg, hogy a jelek szerint Scholz kancellárt a félelem vezérelte, mármint hogy a Leopárdok átadása nyomán súlyosbodik a háború, ám nincs ilyen veszély. Egységes a megítélés, hogy a NATO-nak nem szabad belekeverednie a fegyveres viszályba, de remélhetőleg abban is egyeznek a nézetek, hogy Ukrajnát megilleti az önvédelem joga. És itt Németországra különleges kötelezettség hárul: meg kell akadályoznia, hogy még egyszer egy diktátor uralkodjon Kelet-Európa fölött.

A földrész szempontjából jobb az oroszokat ukrán területen feltartóztatni, semmint hogy a megerősített támadó egységek eljussanak a katonai szövetség külső határára. És már az is nagy támogatás volna, ha a földrészen lévő több mint 2000 Leopárd 20 %-a átkerülne az ukránokhoz.

Sikorski arról is beszélt, hogy Lengyelország akkor teszi a legtöbbet Ukrajnáért, ha rendezi a jogállami viszályt Brüsszellel. Ezzel segítheti leginkább az ukránok uniós belépését.

A The New York Times kommentárírója kiemeli, hogy mind az ukrán elnök, mind az izraeli kormányfő zsidó, de ég és föld a különbség kettejük között. Az első éppen most tette ki a hatalomból az infrastruktúráért felelős tárca korrupciós gyanúba került helyettes vezetőjét, mert szabadulni igyekszik a környezetében lévő csirkefogóktól. A másik ezzel szemben benntartja őket, mivel minden áron hatalmon kíván maradni.

Zelenszkij elrendelte, hogy a kabinet tagjai nem mehetnek külföldre nem hivatalos célból, nehogy kimenekítsék a kézen-közön szerzett hasznot, és hogy biztosítsa a külföldet: tisztességes és megbízható partner. Netanjahu ehhez képest kénytelen volt felmenteni tisztségéből az egészségügyi és belügyi tárca gazdáját, akit adócsalás miatt ítéltek el. De mintha a fogát húzták volna, és azon dolgozik, hogy Deri visszatérhessen.

Az izraeli vezető nem egy szerethető figura. Legtöbb ellenfele egykor az ideológiai lelki társa volt, de elfordult tőle – a gátlástalansága miatt. Pedig alapvetően jó munkát végzett, csak éppen nincs olyan, amire ne volna hajlandó hivatala megtartásáért. Most éppen az igazságszolgáltatást akarja úgy átalakítani, hogy a parlament akár egyetlen szavazattal is, de felülbírálhassa a legfelső bíróság határozatait.

Mivel ellene is perek vannak folyamatban, személyes érdeke, hogy engedékenységre kényszerítse a bíróságokat. Együtt mozog a világban az illiberális demokráciával, az olyanokkal, mint Orbán és Bolsonaro. A személyre szabott, populista uralmat a fékek és ellensúlyok felszámolásával lehet elérni, de ez annak az útja, hogy a demokráciából a csőcselék hatalma legyen.

Nem igaz, hogy Izrael a fasizmus felé halad, mert a civil társadalom erős és hadsereg a demokratikus normákat követi. És hát még Netanjahu is meghajolt a miniszter ügyében a bírák döntése előtt. De ha az ország fenn akar maradni, akkor meg kell őriznie igaz barátainak erkölcsi tiszteletét. Ebből a szempontból nagyon rossz, hogy a zsidóság legnagyobb vezetője Kijevben van, semmint Jeruzsálemben.

Politico Az európai konzervatívok azon vannak, hogy a jövő évi EP-választások előtt összeálljanak a szélsőjobbos olasz miniszterelnök asszonnyal és így továbbra is a maguk javára billentsék el az erőviszonyokat Strasbourgban. Ezért gyorsan túlteszik magukat Giorgia Meloni nem éppen makulátlan pedigréjén. A Bizottság és a Parlament elnöke, valamint az Európai Néppárt vezetője is négyszemközt tárgyalt mostanában az olasz politikussal.

Az elképzelés az, hogy szövetségre lépnek vele és így ők határoznák meg a legfőbb posztok elosztását, de ennek még nagy ára lehet. Az EPP nagy veszteségeket szenvedett, ideértve Francia- és Németországot, a Meloni-féle frakció viszont erősödött. Ha a Néppárt beemeli maga mellé az Olaszország Fivéreit, az azzal járhat, hogy a radikális hangok elnyomják a centrista vezetést. Ugyanakkor ez a fajta összefogás már létrejött az olaszoknál és bizonyos fokig a svédeknél. Az Európai Néppárt főtitkára azt kérdezi, miért ne játszhatnák le ugyanezt európai szinten is?

Ám a lengyel tagpárt pl. borúlátó és nem lelkesek a német kereszténydemokraták sem. Akadnak, akik attól tartanak, hogy fontos tisztségekhez juthatnak ily módon euroszkeptikus politikusok. Azaz beengedik a rókát a tyúkólba. Megszűnnék a cordon sanitaire a szélsőjobbal szemben.

Egy magas rangú néppárti tisztségviselő felidézi, hogy Meloni azzal nyitott Brüsszelben: megszavazta, hogy függesszék fel a szubvenciókat Orbán Viktor számára. Azaz a közép felé tart. Erre azt mondja egy olasz elemző, hogy igen, de az jár Meloni fejében, hogy az EU olyan legyen, amilyennek ő jónak gondolja. És ha pl. vitát robbant ki a migráció ügyében, az meghiúsíthatja a gondosan kidolgozott brüsszeli terveket. Gondot okozhat továbbá, hogy közel áll a szervezet fenegyerekéhez, Orbán Viktorhoz.

Ezért próbálják a jobboldali vezetők megdolgozni a február 9–10-i csúcs előtt. Viszont kérdés, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek támogatása elegendő lesz-e a konzervatív elképzelések valóra váltásához. Lehet, hogy szükség lesz a liberálisokra is, de azok jelenleg nem sok hajlandóságot mutatnak. Viszont Meloni számára vonzó lehet az összefogás, mert a nagy államadósság miatt sürgősen kell neki az EU pénze.

A Bloomberg vezércikkírója hangsúlyozza: a NATO-nak nem szabad engednie, hogy a török államfő késleltesse a bővítést, mert a két északi ország felvételének megakasztásával Erdogan saját politikai érdekét a szövetség biztonsága elé helyezi. Egyetlen akadékoskodó ország tartja fel a svédek és a finnek belépését, mivel különleges igényeket támaszt. A katonai szervezetnek azonban véget kell vetnie a vitának és fenntartás nélkül be kell fogadnia az új tagokat.

A jelek szerint Ankara azt hiszi, hogy revolverezheti a másik két kormányt, főként Svédországot. Ennélfogva leállt a nyitási folyamat. A svédek négyötöde azt mondja, hogy nem szabad elvtelen engedményeket tenni a török félnek. Viszont mivel az államfőnek szüksége van a nacionalista szavazók támogatására a júniusi elnökválasztás előtt, aligha visszakozik.

Hajthatatlansága nem csupán a svéd és finn kérelem teljesítését veszélyeztetni, hanem kockára teszi egész Európa biztonságát. A további csúszás miatt a NATO nem jut hozzá a jelentkezők tekintélyes katonai és hírszerzési kapacitásához, pont akkor, amikor a szervezet erőit erősen igénybe veszi Ukrajna megsegítése. Stockholm és Helsinki viszont egyelőre nem kapja meg a kollektív védelem biztosítékát, így Oroszország támadást indíthat pl. a két állam kulcsfontosságú infrastruktúrája ellen.

Az USA-nak és Európának túl kell lépnie a holtponton. Biden elnöknek ki kell nyilvánítania, hogy a kurd terrorizmus miatti jogos török aggályokat nem lehet a NATO megerősítésének rovására érvényesíteni. Rá kell szorítani Erdogant, hogy legkésőbb májusig adja be a derekát. Ha ellenáll, le kell állítani az amerikai F-16-osok szállítását, korlátozni kell a török részvételt a hadgyakorlatokon, az államfőt a partvonalra kell tenni a csúcsértekezleteken. Számításba kell venni Ankara kizárását is.

A svéd és finn belépés alapvető Putyin elrettentéséhez és az európai védelem megerősítéséhez. Az üzenet csak az lehet: nem tekintik tagnak azt, aki szántszándékkal árt a közösség biztonságának.

Euractiv A Fidesz által létesített brüsszeli kutatóközpont igazgatója szentül állítja, hogy ők majd most jól feltörik a buborékot az EU központjában. Frank Füredi a Mathias Corvinus Collegium kinti lerakatának nevében úgy nyilatkozott, hogy nem kívánnak beállni a sorba a többi helyi agytröszt között. El akarják oszlatni Magyarország rossz hírét.

Az írás megjegyzi, hogy az anyacég igencsak szorosan kötődik a Fideszhez, főnöke Orbán Balázs a miniszterelnök politikai igazgatója, aki meghirdette, hogy az új szellemi műhely segítségével szembeszállnak az európai intézményekkel olyan kérdésekben, mint a szubvenciók, a háború, a szankciók, a globális minimumadó, a migráció, a gender elmélet, az igazságszolgáltatás és Európa jövője.

Füredi azonban körültekintőbb, azt mondja, hogy ők nem steril vitákban gondolkodnak, mint a többi hasonló intézmény, nem technokrata elemzéseket szeretnének gyártani az EU politikájáról. Inkább konferenciákat és vitákat rendeznek az oktatásról, a geopolitikáról és a jogállamról, ami azért elég provokatívnak látszik.

Ugyanakkor cáfolja, hogy különösebben fontos lenne a fideszes háttér. De ő maga támogatja, ahogyan a párt kiáll a magyar értékekért és függetlenségért. Szerinte Brüsszelben torz kép van forgalomban az országról. Hiszen pl. minden kormány a maga módján próbálja megoldani az energiaválságot. Pedig ez pont olyan terület, ahol a szövetségi megközelítésnek kellene érvényesülnie.

A jogállami kérdésben Füredi a kormány álláspontját vallja, szerinte az unió nem diktálhat értékkérdésekben. Úgy véli: a Bizottság nagyon szelektíven ítéli meg a jogsértéseket, arról nem beszélve, hogy az értékeket nem csupán egyféleképpen lehet értelmezni.