Több mint 140 országot, 50 millió dolgozót képvisel az Koppenhágában alapított globális érdekvédő „IndustriAll” szakszervezeti tömörülés; a bányászatban és feldolgozó-iparban alkalmazottak érdekeit védi. Főtitkár-helyettese, Kan Matsuzaki – aki a japán fémmunkások szakszervezeti tanácsának is tagja, telelős volt a dél-kelet-ázsiai autóipari munkások érdekvédelméért – elnökölt a budapesti tanácskozáson. Beszélgetésünk közben kiderült: teljesen tisztában van a magyar lakossági tiltakozásokkal, sőt azzal is, hogy valójában nincsenek meg az akkumulátorgyártás feltételei Magyarországon. Harminc ország részvételével szervezte meg a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete (VDSZ), a Friedrich Ebert Alapítvány és az Európai Szakszervezeti Szövetség az akkumulátoripari világkonferenciát október 5–6-án Budapesten, a VDSZ székházában, ahol dőlt a panasz a szakszervezet képviselőiből a munkások érdekeinek védelmében. Két ember tűnt ki ebből a csapatból. Fábián Gergely, a Gazdasági Fejlesztési Minisztérium államtitkára és a Kína érdekeit a tanácskozáson egyedül képviselő német professzor, a Dél-kínai Műszaki Egyetem professzora. Ők eltökéltek és hajthatatlanok voltak, állítván: Kína és Magyarország is helyes úton jár, amikor bővíti akkumulátorgyártó iparát… 

– Érdekvédőként először is azt emelem ki, hogy munkaerőhiány van Magyarországon, ezért a gyártáshoz külföldről kell behozni a dolgozókat: a Fülöp-szigetekről, Mongóliából, és ahogy hallom, ezáltal még olcsóbb lesz a munkaerő, ami nyilván rányomja bélyegét a magyar munkaerő-piacra. Mivel az akkumulátorgyártás egyelőre jobbára Kínához köthető, meg kell mondjam magának – hogy is fogalmazzak? – a kínai kormány enyhén szólva nem szakszervezetbarát. Sőt, intézkedései szakszervezetellenesek. Így aztán a helyi munkások igencsak rossz körülmények között dolgoznak.

– A már itt fölépített akkumulátorgyárakban dolgozók hasonló körülményekre panaszkodnak. Veszélyes a munkájuk, miközben azt hallják, ők a zöldenergia-iparban dolgoznak. Nemcsak a munkakörülmények nem utalnak a zöldipar előrehaladására, de még a környezetvédelmi és balesetmegelőzési szabályokat sem tartják meg a munkáltatók.

– Sajnos még messze vagyunk attól, hogy zöldiparként jellemezzük az akkumulátorgyártást. És mivel nagyon gyorsan terjeszkedik ez az iparág, mert tudjuk, hogy most mindenki nagyon gyorsan akar elektromos autót gyártani, sajnos, ez azzal is jár, hogy a dolgozók munkakörülményeiről nem is hajlandók tudomást szerezni, csak hajszolják őket a minél nagyobb teljesítmény elérése miatt. A beruházók pusztán azzal törődnek, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb profitra tegyenek szert.

– Itt sem más a helyzet: hiába tüntet a lakosság, vagy a dolgozók – ezt ritkábban halljuk! – a kormányt nem érdeklik a tüntetések, tiltakozások, továbbra is hajszolja bele az országot az iparági költekezésbe. Az önök szakszervezete tudna-e segíteni?

– A nemzetközi jogszabályokat, alapvetően az általános emberi jogok tiszteletben tartását fogjuk és tudjuk számonkérni az önök kormányán. Továbbá a német szakszervezeti jogok megtartását éppúgy – hiszen alapvetően német autógyártás zajlik itt –, mint az uniós szabályozást.

– A magyar kormányt a legkevésbé érdekli, mint mond az Európai Unió. Egyébként is: olyan a helyzet, mintha fél lábbal már kint lenne az ország az EU-ból. Jó az az autóiparnak, hogy hazánk lesz a világ második legnagyobb akkumulátorgyártója?

– Nem mondhatom, hogy jó ez az iparágnak mindaddig, amíg e dolgozók nem mondhatják szabadon azt, amit gondolnak. Amíg nem tudják megvédeni a saját érdekeiket, amíg nem tudnak harcolni a jobb munkakörülményekért. Ez különösen fontos azért, mert a következő 10 évben Magyarország lesz Európa legnagyobb akkumulátorellátója.

Erre már most büszke a magyar kormány. A képviseletében megjelent Fábián Gergely illetékes államtitkár szép számokkal támasztotta ezt alá azt, amit a magyar lakosság bizonyára nem így fogadott volna, ha éppen ezt egy lakossági gyűlésen adta volna elő.

(Kérjük olvasóinkat, hogy hangfájlok meghallgatásához szíveskedjenek kattintani; köszönjük.)

Micsoda csúsztatás: az elektromos autó a zöldipar, ám az előállítására éppen az ellenkezője igaz.

Az előadása után távozó államtitkárt elsőként értem utol.

Viszont álságosnak, üres szólamnak tűnt föl, amikor ígérte, hogy meg fogják hallani a nép hangját, és megtartatják a környezetvédelmi és biztonsági előírásokat. Az, hogy fontos az akkumulátoripar, senki sem kérdőjelezi meg. Fábián Gergely államtitkáron és a magyar kormányon kívül azonban azt sokan megkérdőjelezik, hogy miért kell csőstül idetelepíteni a kínai akkumulátorgyárakat, holott nincsenek meg hozzá a legelemibb feltételek sem. Erről kérdeztem Boy Lüthjét, a német származású professzort, aki Közpolitikai Főiskolán, illetve a Dél-Kínai Műszaki Egyetemen oktat.

– Előadása után tudatosodott bennem, hogy ön az egyetlen, aki Kínát képviseli ezen a konferencián.

– Én nem képviselem Kínát. Saját magamat és az egyetememet képviselem. Akadémiai kutatóként kapcsolatban állok az akkumulátorgyártó iparral, kapcsolatban állok az iparág szereplőivel. Népszerűsítem és támogatom a szakszervezeti mozgalmat is, ami most az akkumulátorgyártásban is kezd kiépülni.

– Győrffy Dórától, a Corvinus Egyetem tanárától, kutatójától is hallottuk az imént, hogy nincsenek meg a környezeti és természeti feltételek – lásd a vízhiányt, az energiaforrások hiányát, a gázt Oroszországból fogjuk a jövőben is importálni, munkaerőhiányt – csakhogy a legfontosabbakat említsem – a tömeges magyar akkumulátorgyártáshoz. Mennyire van tisztában ezekkel Kína? Mindezek ellenére ide telepíti a bővülő, a hazáját már kinőtt iparát.

– Kína tökéletesen tisztában van ezekkel a körülményekkel és elvégezte az erre vonatkozó összes számítást, tekintve az energiaszegénységet, a munkaerő-helyzetet. Mindezzel nem kis politikai kockázatot is vállal. De abból indult ki, hogy nagy múltra tekint vissza Magyarország az elektronikai gyártásban, s ebben jók a tapasztalatai, ami meggyőző Kína számára. Amióta a nagy elektronikai cégek 20 évvel ezelőtt idetelepültek, bebizonyosodott: Európa jórészét Magyarország képes ellátni ezekkel a termékekkel. Nem kis szerepe volt ebben a vasfüggöny leomlásának, illetve annak, hogy alacsony gyártási költségen állította elő az Európa-szerte eladható termékeket… 

Lüthje nem titkolja azt sem, hogy megfelelő automatizáció esetén az akkumulátorgyártáshoz nem szükséges magasan képzett munkaerő, úgyhogy ebből a szempontból nem lesz gond Magyarországon, s ha még jönnek a migránsok és a szezonális dolgozók is, akkor meg főleg nem – festi le az ország jövőképét az egyetemi kutató. Nem mellesleg tisztában van azzal is, hogy a lakosság jórésze tiltakozik az akkumulátorgyárak tömeges betelepítése ellen. Talán azért választotta hazánkat Kína, mert az ország geopolitikai helyzete kedvező a piacai számára, és tudvalevő, emiatt összetűzésbe is került az Európai Unióval.

– Kétségtelen, sokat nyom a latban, hogy Magyarország baráti viszonyt ápol Kínával, szemben a legtöbb nyugati országgal, köztük között Németországgal is, amelyik egyre inkább eltolja magától a kínai üzleteket. Az is világos, hogy Kína mérlegeli nemcsak a gazdaságosságot, de ennek politikai vonzatát, a politikai haszonszerzés lehetőségeit is.

– Valóban, az autoriter országok vezetői kiválóan megértik egymást…

– Ezt én semmiképpen sem akarom megítélni ebben a helyzetben, amikor vendég vagyok Magyarországon. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Kínát érő folytonos pofonok és kritikák egy új szankciós rendszer kiépüléséhez vezetnek, ennek jeleit már látjuk Amerikában és Európában is, és nagyon jól tudjuk, a szankciók nem működnek.

Egy hete az Egyesült Államokban is hasonló konferenciát tartottak a CSIS, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok washingtoni Központjában, ami épp az imént említett, Kína elleni szankciók bevezetésének esélyeit mérlegelte. Ezután kérdeztem minapi amerikai tartózkodásom idején az egyik szakértőt, Ilaria Mazzoccót a kínai autógyártás mennyiségéről.

– 2009-2010 tájén növelte meg elektromos autógyártó iparát Kína, ami azt jelenti, hogy mára Kína a legnagyobb elektromosautó-gyártó ország és a legnagyobb felhasználója is. Összességében a világ gyártókapacitásának a felét Kína adja és az eladások fele is ott realizálódik. Gyártó kapacitásának újabb nagy részét igyekszik most Európába helyezni. Az is sejthető, hogy miért Magyarországra: egyrészt valószínű számunkra, hogy Németországgal szoros autóipari kapcsolatai vannak az önök országának, illetve nyilvánvaló a magyar kormány baráti kapcsolata Kínával.

– Mindezt kiegészíteném azokkal a véleményekkel, melyek szerint Kínán kívül más nem is nagyon akar befektetni Magyarországon, mert mindenki rossz szemmel nézi az ukrajnai háború miatt az Orbán-kormánynak az oroszokkal kiépített kapcsolatát és az emiatt is megromlott viszonyát az Európai Unióval meg az Egyesült Államokkal is. Kínának ez kapóra jön. Ön hogyan látja a kínai akkumulátorgyártás európai terjeszkedését? – kérdem Ilaria Mazzoccót.

– Alapvetően jónak tartom az európai terjeszkedést. Európának szüksége van erre az iparágra is. És ha verseny alakulna ki az országok között, az az árakra is jó hatással lenne.

– A magyarok többsége ellenzi a tömeges akkumulátorgyártást biztonsági okokból és a környezeti szennyezésük miatt. Persze más országok számára ez előnyös, így Amerika számára is, nem gondolja?

– Ez azért ennél bonyolultabb kérdés. Kína geopolitikai terjeszkedése miatt persze aggályaink vannak. Másrészt a dekarbonizáció szerfölött költséges lesz az akkumulátorgyártó országoknak, amiből Kína ugyancsak hasznot húz. A gyártás piszkos és szennyező folyamat, nyilván ezért nem vállalják fel ezt az iparágat a fejlett nyugati országok. Épp ezért nem gondolom, hogy hosszú távon nyernének az üzleten az ezeket a költségeket és következményeket felvállaló országok, így Magyarország sem. A Tesla villanyautót is Kínában, illetve kis részben Németországban gyártják. Sokkal fejlettebb, tisztább technológiára lenne szükség ahhoz, hogy az akkumulátorgyártást itt is bevezessék.

Persze a szünetben a kávézás közben kötetlenebb a beszélgetés, egy kongói képviselő, Jadot Mutiya is a résztvevők között volt a kobaltot kitermelők szakszervezeti képviselőjeként, aki tudott volna a profitéhes befektetőkről és a dolgozói munkakörülményekről beszélni. Kongó az elektromos autókhoz szükséges kobalt 70%-át adja. Megnyugtatásként azt mondta el, a következő években kobaltból még biztos nem lesz hiány.

Beszéltem az IG Metall szakszervezeti képviselőjével is, aki jelezte, egyre nagyobb a tiltakozás, Németország nem akar több akkumulátorgyárat.