Első ízben több mint tíz éve, a 2002–03. szezonban adtak három koncertet Budapesten a pécsi zenészek, akkor még maroknyi közönség előtt, az Olasz Intézetben. Ma már négyötödre rúg a bérletesek aránya a Művészetek Palotájában tartott rendezvénysorozatban.
Az idei, a tízedik koncertszéria, amely „A zongora négy arca” címet viseli, jeles magyar és nemzetközi hírű zongoraművészeket állít a középpontba. Az első, a január 18-i koncerten (miként az Infovilág is beszámolt róla) Bogányi Tibor, a PFZ vezető karmestere dirigálta a zenekart, a szólista Bogányi Gergely zongoraművész volt. A márciusi 8-i koncerten Mozart c-moll zongoraversenyével Ránki Dezső aratott sikert.
A következő koncert a Pannon Filharmonikusokkal április 12-én, pénteken lesz Fazil Say közreműködésével. A zongorista fenomén nem először lép fel Magyarországon, de abban biztosak lehetünk, hogy tőle ezúttal is olyasmit látunk-hallunk majd, amit eddig és mástól sosem. A negyvenkét éves, zeneszerzéssel ugyancsak aktívan foglalkozó török művész a világ minden táján lázba hozza és megosztja a közönséget.
Klasszikus művekbe illesztett rögtönzéseivel, dzsesszes átirataival akár kegyeletsértőnek is nevezhetnénk, ha nem lenne minden megmozdulása mélyen zenei. Technikai tudása rendkívüli, a virtuozitás legfelső fokát képviseli. Sokoldalúságát tekintve is testhezálló darab számára Maurice Ravel G-dúr zongoraversenye, hiszen ez azon komolyzenei művek egyike, amelyekre meghatározóan hatott a dzsessz.
A koncert karmestere az a Cristian Mandeal, aki jelenleg a George Enescu Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója.
Enescu zenekari művei közül különösen ritkán hallható a neoklasszikus vonásokban gazdag, éppen 110 esztendővel ezelőtt komponált I. szvit. Dvořák VIII. szimfóniája viszont a koncertrepertoár gyakran játszott darabja – pazar zenekari színeinek, bámulatosan gazdag dallamvilágának köszönhetően is.